Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-09 / 23. szám

ték a hálót; de szerencsétlenségükre a rendőrök ugrottak belé, minek következtében egy kis börtönlégi élvezet után, a lett a határig kisért halászok nótája : már siess hazádba vissza, vert seregem. Hát biz ott, hol az őrállók okkalmóddal egy kis ügyességet fejtenek ki, ez a penész virág nem is igen tenyészik.)) Lehet, hogy rendőrökkel egy-két évig, talán tiz évig is elnyomhatjuk a nazarénismust; de én úgy vélem, hogy célszerűbb és a protestántismus szellemével egyezőbb oly törvényeket alkotni, melyek az egyháztagokban a buzgóságot és áldozatkészséget fejleszszék és fokozzák, hogy a futkározó hamis atyafiak izgatásai fogékony talajra ne találjanak, s hogy ennélfogva ne szoruljunk soha, vagy legalább minél ritkábban rendőrökre, kiknek segélye vallás ügyekben rendszerint azon műtéthez hasonlít, midőn valaki a tövist félig a testben hagyja, mely nem gyógyít, hanem fájdalmas kelevényt okoz. «Den grossen Geschicken schreiten ihre Geister schon voran, und in dem heute wandelt schon das morgen" mondja egy híres történetiró. A közelebb történt tiszántúli esztári papválasztás mai ese7nénye, már árnyékát mutatja a holnapi eseményeknek. Végzem cikkemet Deák Ferenc következő intésével : Az ötvenes években valaki kérdezte Deák Ferenctől, hogy nézete szerint az absolutistikus Bach-rendszer mennyi ideig állhat fenn ? Deák Ferenc e példával válaszolt : Egy földesgazdának volt egy régi pajtája, melyet évenként tatarozni, reparáltatni kellett, s melyet több évi tatarozás után egy szakértő kőmivessel megvizsgáltatott, kitől aztán kérdezte, hogy a pajta fennállhat-e még egy-két évig, az öszszedülés veszélye nélkül ? A szakértő felelete volt : fennállhat biz az egy-két évig, sőt talán tiz évig is, ha szél nem lesz. Torzsa. Kármán Pál. ISKOLAÜGY. Egy közérdekű indítvány és indokolása. Határozza el a Nagytlszteletü egyházmegyei közközgyülés, hogy: tekintettel ama nagy értelmi, erkölcsi és anyagi áldozatra, melyet az egyházmegye egyházai a népoktatás érdekében tesznek; tekintettel arra, hogy az egyházmegye, nem csak kötelességszerüleg, de nemes hivatásának teljes tudatában legbensőbb meggyőződéséből is a népoktatás fellendülésének kérdését mindenkor kiváló gondjai közé sorolta; tekintettel végre arra, hogy a felügyelet gyakorlásának ama módja, melyet a jelen indítvány egyházi szervezetünkbe beilleszteni céloz, még mindeddig sajnosan és népoktatásunk hátrányára mellőzve van : felállítja az egyházmegyei tanügyi bizottságot, feladatának következő meghatározásával és szervezésének következő megjelölésével. 1. Az egyházmegyei tanügyi bizottság, az egyházmegyei közgyűlés által választva, 3 évi megbízatással, 7 tagból áll. 2. Az időközönkénti megüresedések, melyek akár lemondás, akár halálozás folytán állnak be, a megbízatásnak még hátralevő tartamára mindenkor a legközelebbi egyházmegyei közgyűlésén töltetnek be. 3. Az egyházmegyei tanügyi bizottság a maga kebeléből választja elnökét, jegyzőjét és előadóját. Minden évben egyszer tart gyűlést, az egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg és intézkedik ama jelentés elkészítéséről, melyet az alantabb meghatározandó módon és eszközök segítségével beszerzendő informatiók alapján az egyházmegye tanügyének állapotáról az egyházmegye közgyűlésének benyújt. 4. Az egyházmegyei tanügyi bizottságnak feladata: a) hogy éber figyelemmel kisérje az egyházmegye egyházainak összes iskoláiban a tanügy állapotát; b) hogy minden lehetőt elkövessen arra nézve, hogy az egyházmegye tanügye mentől magasabb színvonalra emeltessék. Ebből a célokból felügyeletet gyakorol az egyházmegye minden tanítója felett, mely felügyelet gyakorlati alkalmazása a következő módon történik : intézkedik arról, hogy minden egyes kebelbeli iskola évi zárvizsgáján egy-egy megbízottja — rendszerint a szomszéd vagy a közelben lakó lelkész — megjelenjék és a tanítás sikeréről, hiányairól ez utóbbiak helyrehozására szükségesnek látszó eszközökről és módozatokról az elnöknek jelentést tegyen, világos feltüntetésével annak, hogy illető tanító egyházmegyei jegyzőkönyvi dicséretre vagy megrovásra érdemes. c) Végre hogy társadalmi úton odahasson, hogy egy kis alaptőkével rendelkezzék, melyből kisebb pályadíjak — a tanítói kar képzettségének emelésére — kitűzhetők legyenek. 5. A szükséges fuvarszolgálmányokat — az egyházak saját jólfelfogott érdekükben — ingyen kötelesek teljesíteni és semmi szín alatt meg nem tagadhatják. Indokolás. A nélkül, hogy legkevésbé is compromittálni akarnók egyházmegyénket azon állításunkkal, hogy tanügyi állapota, a tanítás külső és belső sikere még mindig sok kívánni valót hagy hátra, bátran kimondhatjuk, hogy a tanügyre fordított tetemes áldozat, továbbá az egyházmegye erkölcsi támogatása és gondoskodása nincs arányban tanügyünk mai állapotával. Ez utóbbi több helyen bizonyos fogyatékosságot mutat, melyet orvosolni kell. Hogy ez így van, ennek oka — felfogásunk, sőt meggyőződésünk szerint — nem abban rejlik, mintha a tanítói kar nem állana hivatása színvonalán, mert ha ez áll is egy két kivételes esetre, de az öszszesről épen nem mondható; sem nem abban, mintha nem volna meg tanítói karunkban a megkívántató szorgalom és ügybuzgóság; végre még abban sem, mintha eddigi szervezetünk szerint a felügyeletre hivatott két faktor: a helybeli lelkész és esperes kötelességüknek — a felügyelet gyakorlását illetőleg — nem tennének eleget. Azt hiszszük, hogy az érezhető hiányoknak az az igazi oka, hogy egyházmegyénkben míg mindeddig nincs életbe léptetve a tanügyi bizottság, főképen pedig az, hogy nincs megvalósítva közöttünk a felügyeletnek ama módjaj melyet az egyházmegyei tanügyi bizottság