Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-02 / 22. szám

22. sz. Budapest, 1889. junius 2. PROTESTÁNS I ÉS IS SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: III. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Iskolaügyi tárgyalások az országgyűlésen. Sz. F. — Iskolaügy. Jelentés az országos tanítói nyugdíjintézetről-Kovács Albert. — Tárca. Tájékozás a bibliai bevezetéstan körében. Petri Elek. — Menybemenetelkor. költemény. Csepregt György, — Belföld. Püspöki latogatás a tolnai egyházmegyében. — Egyházmegyei élet. Benke István. — Gyakorlati lelkészet. Az új véderő törvény. Révész Kálmán. — Régiségek. A vértesaljai esperes körlevele 1731-ik évről, Bicző Pál. — Különfélék. — Adakozás. — Pályázatok. — Hirdetések. Iskolaügyi tárgyalások az országgyűlésen, A közoktatásügyi minisztérium ez évi költségvetésének tárgyalása a szokottnál már azért is nagyobb érdeklődéssel folyt le, mert most nyilt alkalom az uj miniszter közoktatási programmját közelebbről megismerni. Csáky minisztert hivatalában bizonyos fokú bizalom fogadta, melyet néhány tapintatlanul kibocsátott rendelete sem bírt teljesen lerontani; parlamenti szereplése pedig a költségvetés tárgyalása rendjén jelentékenyen növelte a személye és politikája iránt való bizalmat. Programm beszéde és későbbi felszólalásai azt az általános impressiót teszik a tanügy szakférfiaira és barátjaira, hogy Csákyval a komolyság, öntudatosság és forró ügyszeretet költözött be a minisztériumba. Iskolaügyi programmjában helyeseljük először is amaz elvi kijelentését, hogy a az iskola nem hatalmi spherája egy-egy érdekeltnek, az iskola nem kizárólagos terrenuma sem az államnak, sem a felekezeteknek : az iskola közös porond, melyen az érdekeltek összességének nemes vetélkedése növeli nagygyá, növeli hasznossá a jövő nemzedéket.)) Mi is úgy tartjuk, hogy oly államban, melyben a históriai mult az iskolaügyet túlnyomókig az egyházak keblén növelte fel s nemzeti géniuszát leginkább a protestáns egyház tűzhelyén ápolta és ápolja ma is: csekély államférfiúi belátásra valló törekvés volna az, mely a tanügy kizárólagos tulajdonosává azt az államot tenné, melynek válla pénzügyi erőben és keble a nemzeti szellem intensivitásában még nem elég izmos arra, hogy a magyar kultura minden terhét és gondját biztosan elhordozhassa. Aztán nekünk ugy tetszik, hogy az alig husz éves magyar állami tanügy paedagogiája és didaktikája, gyors haladása és még erősebb önérzete mellett is, még nem elég kiforrott és tapasztalt arra, hogy immár nélkülözhesse a tanító egyházak százados gyakorlatban kipróbált paedagogiáját és didaktikáját. Jó lesz meggondolniok a kizárólagos állami tanügy barátjainak, hogy legújabb kultúránknak ama méltán nehézményezett idegen szelleme, mely közművelődésünkbe a magyar géniuszt kellőleg megerősödni nem engedi: első sorban épen az állami tanférfiaknak, azoknak az «uj magyarokénak hibája, kik egész a legújabb időkig felülről is protegálva, seregestül elárasztották az állami tanintézeteket, és mondva csinált magyarságuk minden félszegségével szaturálták a a jelen nemzedék nyelvét, szokásait és közszellemét. Jó lesz tudomásul venniök a felekezeti iskolákat becsmérlő köröknek, hogy miniszterük nem vallja azt a divatos jelszót, melylyel ők ellenünk izgatni szoktak, sőt nyíltan hirdeti, hogy «az iskola nem kizárólagos terrenuma az államnak,)) hanem közös porond, melyen állam és felekezetek nemes versenyre vannak utalva. Nagy örömmel veszszük a miniszter azon kijelentését is, hogy «a tanügyi közigazgatást lehetőleg egyszerűsíteni kell, mert ha az irodai munka — mondjuk : bureaucratismus — azon mértékben növekedik tovább, mint az utolsó két évtizedben, akkor a nem érdemleges kimutatások és jelentések halmazában és tömkelegében meg fog fúlni az érdemleges működés is.» Valóban itt az ideje a tanügyi adminisztráció egyszerűsítésének. A tanfelügyelők, az igazgatók és főigazgatók nem láthatják az intézeteket az előttük heverő nagy papirhalmaz miatt. Vajha jjgn^íl előbb véget vetne Csáky gróf ennek a szerencsétlen papiros-korszaknak, mely már-már megfojtani készül tanügyünket a sok statisztika, rubrika, s egyébb irka-firka tenge-