Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-26 / 21. szám

lett is többet tehettünk volna. De másfelől azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a bibliai tudományok műveléséhez megkívántató segédeszközök beszerzése, a nagy fáradtságot és sok tanulmányt igénylő bibliai tudományos munkák irása, s még inkább azoknak kiadása a mi szegényes viszonyaink között oly nagy nehézségekkel jár, hogy legkevésbé sem csodálkozhatunk e téren hátramaradottságunkon. Most azonban, midőn a prot. irodalmi társulat megalakult, s legalább a lehetőség megvan arra, hogy a theologiai tudományok terén nagyobb munkásságot fejthessünk ki, tegyük meg kötelességünket mindnyájan tehetségünk szerint, irók és olvasók egyiránt, hogy a mozgásba jött Bethesda tavának hullámai megbénult tagjainkban az életerőt uj életre keltsék. Én sokat várok a prot. irodalmi társulattól azon alapon is, melyen megalakult; de nem tagadom, hogy megelőzőleg még többet reméltem. Többet reméltem, mert azt hittem, hogy a megalakulandó társulat, s annak organuma, az a «Prot. Szemlew a theologiai tudományok szakszerű művelését is felveendi programmjába. Nem tette és nézetem szerint helytelenül, mert a társulat tagjainak 0

-ed része egyháziakból, tehát olyanokból áll, kik előtt nem a vallásnak szükségességét és társadalmi jelentőségét kell fejtegetni, hanem részint szakszerű értekezések, részint önálló tudományos theologiai művek kiadása által őket a theologiai tudományok jelen színvonalára emelni és azon megtartani kell. Azonban így is sokat tehetünk, s azon meggyőződésben, hogy az élet, a tapasztalat megmutatja a helyes irányt, a melyet követnünk kell, kijelöli a szükségeket, melyeket pótolnunk kell, a magam részéről is bizalommai és reménynyel üdvözlöm az irodalmi társulatot. De ha már ennyire eltértem tárgyamtól, hadd fejezzem ki afeletti sajnálkozásomat is, hogy a prot. irodalmi társulat elmulasztotta — más tudományos egyesületek példájára — életbeléptetni időközönkénr, pl. havonként oly felolvasó ülések tartását, melyeken a theologiai tudományok vagy egyháztársadalmunk fontosabb kérdései fejtegettetnének. Ennek sok tekintetben jótékony hatása lett volna. Az ilyen ülések az érdeklődést úgy a fővárosban, mint a vidéken felkeltették és ébren tartották, az írókat pedig nagyobb és élénkebb tevékenységre ösztönözték volna. A kiadandó Szemle is a felolvasott értekezések közül válogathatna a nagyobb közönség számára alkalmas cikkekben. Szóval oly központja lehetett volna ez idővel az egyházi irodalmi tevékenységnek, melynek jótékony hatása a theologiai tudományok művelésére és fejlődésére semmiesetre el nem marad. Meglehet, hogy kezdetben nem nagy közönsége lenne ezen felolvasó üléseknek, sőt talán oly kiterjedést, mint a Kisfaludy-társulat vagy Természettudományi-társulat felolvasó estélyei, sohasem nyernének, de hiszen az említetteken kívül vannak még a fővárosban nagy számmal oly tudományos egyesületek, melyek szintén kis körben, csak épen a szakemberek jelenlétében tartják felolvasásaikat, s így a mi irodalmi társulati üléseinknek is meg lenne mindig állandóan a fővárosban lakó, s a vidékről gyakran felránduló társulati tagokból álló közönsége. Mint a lapokból olvasom, a Szent-István-társulat irodalmi szakosztálya is életbe léptette a felolvasó ülések tartását, s az első ilyen ülést már meg is tartotta. Különben még most sem tartom későnek. Az irodalmi társulat tag-gyüjtő és irodalmi bizottsága az alapszabályok megváltoztatása nélkül is életbe léptethetné és meg vagyok győződve, hogy jó dolgot végezne. De visszatérek tárgyamhoz. A theologiai tudományoknak azon ága, melyet közönségesen bibliai bevezetéstannak neveznek, a bibliával, mint gyűjteménnyel és annak alkatrészeivel, az egyes iratokkal foglalkozik. Megismertet az egyes iratok tartalmával, keletkezési korával, s azon külső históriai körülményeket igyekszik meghatározni, melyek az egyes bibliai iratok létrejövetelét, majd azoknak egy gyűjteménybe való összefoglalását eredményezték. El lehet képzelni, hogy a 2 — 3 ezer évvel ezelőtt keletkezett bibliai iratoknak szerzőire, korára és Írásukat szükségessé tett külső körülmények meghatározására vonatkozó kérdéseknek csak a valószínűségnek megfelelő megfejtése is minő nagy nehézségekkel van összekötve. Nem lehet csudálkozni, hogy a külső bizonyítékok hiányában, oly lényegesen eltérő nézetekkel találkozunk e téren, s dacára azon nagy buzgalomnak, melyet főleg századunkban, a legjelesebb elmék kifejtettek, még mindig nem jutottunk odáig, hogy csak a leglényegesebb kérdésekben is egyértelműség állott volna elő. Sőt, mint fennebb említém, a legújabb időben azon megállapodások is, melyek mint a kritikának eredményei már-már minden kételyen felül helyeztettek, most újra mind kérdésessé váltak. Hogy tájékoztató értekezésemben bizonyos rendet kövessek, először az ó-testamentomi bevezetéstannal kívánok foglalkozni. Az ó-testamentömi iratokra vonatkozó egyes tudományágak (földrajz, régiségtan, bibliai nyelvészet stb.) azonban oly nagy kiterjedésűek, hogy nem lehet feladatom mindezekre részletesen kiterjeszkedni, épen ezért csak tájékoztató áttekintést szándékozom adni azon tanulmányokról, melyek a legújabb időben napvilágot láttak, s kiemelni ezen tanulmányoknak fontosságát. Különösen azon kérdéssel fogok foglalkozni, mely az ó-testamentomi bevezetéstan körében jelenleg a vitának központját képezi, de a mely általában az ó-testamentomi tudományoknak is központja. Ez a pentateuchus, helyesebben hexateuchus kérdése. Annyi bizonyos, hogy a hexateuchus előállására, forrásainak korára és az egésznek összeállítására vonatkozó kérdés nem alárendelt jelentőségű, mert az ó-testamentomi irodalom, s Izráel vallásának létrejövetelére és fejlődésére vonatkozó egész felfogásunk sok tekintetben e kérdésnek megfejtésétől függ. A pentateuchussal eleitől fogva sokat foglalkoztak. Hitelességében, Mózesi eredetében már a reformáció előtt többen kételkedtek, s a kételyek a reformáció után még inkább erősödtek, úgy, hogy a mi századunkban már nem is kisértik meg hitelességét igazolni, hanem azon kérdéssel foglalkoznak, hogy miként állott elő e terjedelmes históriai mű? Korábban a pentateuchus hitelességét külső körülmények alapján támadták meg; állításaiknak igazságára leginkább azon ellenmondásokat hozták fel, melyek kétségtelenül nagy számban fordulnak elő, s azon tényt említették fel, hogy a pentateuchus a zsidó vallásnak és népnek sokkal későbbi állapotát és históriai helyzetét tárja elénk. A mult század közepén azonban, midőn Astruc francia orvos fellépett a maga «hozzávetései»-vel, a kérdés egészen uj stadiumba lépett. Tapasztalván ugyanis, hogy a Genesis egyes elbeszéléseiben Isten állandóan Elohim, másokban pedig Jáhvé névvel jelöltetik, s hogy az elohimos elbeszélések egymással szoros összefüggésben állanak : azon felvételre jutott, hogy a Genesis különböző forrásokból van összeállítva, melyek Isten nevének használatában egymástól különböznek. De minthogy a Genesisben oly részeket is talált, melyek sem az egyik; sem a másik alá nem sorozhatok ; a két fennebb említett okmányon kívül még más forrásokat is vett fel,