Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-26 / 21. szám

645 646 ellen. A congrua rendezését is csak az automiától lehet sikerrel várni, midőn a hívek egyeteme rákényszeríti a főpapságot az alsó papság nyomorának enyhítésére. Az iskolai, templomi alapítványok s más pium legatumok ellenőrzetlen kezelése is az autonomia behozatalát sürgeti. A kegyúri jogok rendezése is csak ez uton lehetséges. Végül a kath. elemi iskolák el hagyatottságán is az autonómiával lehetne segíteni, mert a mostani helyzetben a kath. hitközségek iskolai adót nem tudnak kivetni, mivel nincs szervezve a községi képviselet. Az autonomia mődozatjára nézve Ugrón nyíltan kimondja, hogy a protestáns illetőleg a kálvinista rendszernek híve, azzal a megszorítással, hogy a dogmák kérdéséhez a laikus elem ne kívánjon szólni. Érdekesek itt saját fejtegetései. «Mi katholikusok — mondá többek között — nem kívánunk a dogmák tömkelegébe avatkozni, mert megvannak papjaink, ők értik, mi nem ertjük azt, hanem igenis ott vannak az egyházakat és világiakat közösen érdeklő ügyeink : iskoláink, alapítványaink, templomaink, ott vannak kórházaink, agg-menházaink, ott vannak a a mi jószágaink, javadalmaink, tőkéink s ezek kezelése, melyek mind megkívánják, hogy ez ne csak a kormány, ne csak a főpapok által történjék, hanem hogy a világiak is részt vegyenek benne.)) — Az autonomia állana tehát először is az egyházi vagyon kezelésében való részvételben. Majd tovább folytatva fejtegetését, az autonomiát a magyar kath. egyház nemzeti függetlenítésére is kiterjeszti, midőn kimondja, hogy «a magyar kath. egyház külön szervezete, az esztergomi primás személye, saját túlságos jogköre és joghatása: a magyar egyház különleges fejlődése és a magyar királynak semmi más állam uralkodójával össze nem hasonlítható egyházi, kegyúri joga a magyar egyház külön szervezetét, külön együttes organizmusát kétségbe von hatatlanná teszi.)) «Mi lehet tehát az, a miben nem szabad nekünk a protestánsok autonomiájához hasonlítanunk ? Talán abban, hogy a püspököknek jogkörébe nem kell, hogy lássunk? Az egyházi fegyelem őket illeti meg; a dogmák körét s az egyházi fegyelem körét sem fogjuk átlépni, de azt akarjuk, hogy azon fegyelem gyakorlásához hozzájárulhassunk, és hogy ott, a hol a püspökök nem hallanak, nekik füleikbe kiáltsunk, s a hol nem akarnak látni, ott szemeiket nyissuk meg, s hogy az egyházi administracióban segítségükre s támogatásukra jöjjünk.)) «Nem akarunk tovább önkényt tűrni; véget kell vetni azon önkénynek, a mely az egyházi közigazgatásban lábra kapott és hova-tovább terjed. Annak véget vetni csak az autonomia által lehet. S ne higyje a t. ház, hogy ha az autonomia megalkottatik, az különbözni fog s különbözhetik sokban a protestánsok autonómiájától S ebben vannak a kultusminiszter ur és a főpapok is tévedésben. Mert minden institúció olyan Pygmaleon szobra, a melynek szelleme nincs, és olyan a lelke, milyent a nemzet lehel bele. És a nemzet, a mely a protestáns autonomiát megerősödni és nagy szolgálatokat tenni látta, nem fog experimentációkba bocsátkozni, hanem le fogja másolni s érvényesíteni azt, a mit látott és jónak tapasztalt a protestánsoknál. Miért kell tehát ugy tiltakozni a katholikus autonomia ellen ? Kire válhatik ez sérelmessé? Hiszen jó lesz azokat a büszke főpapokat arra emlékeztetni, hogy ők is egyszer választva voltak, még pedig előbb a nép által és később a káptalanok által, a mint Németország nagy részében ma is a káptalanok választják a püspököket; de ez országban is 1827-ig a káptalanok választották, a mint Erdélyben hármat választottak a katholikus karok és rendek és akkor ő felsége megerősítette őket.)) «Az országnak egy részében a katholikus egyház autonomice van szervezve és e szervezetet sem a pápa, sem más egyházi hatóság nem tiltja, sőt elismeri. Én látom, hogy minden évben elmegy a pápához az üdvözlő távirat az erdélyi katholikus státusgyülésből, a mire megjön a válasz, mely tevékenységre buzdít és nem tilt el tőle. Arra kérem a kultuszminiszter urat, ő is igyekezzék minket ezen tevékenységtől le nem szorítani, hanem inkább a tért megnyitni. Ha az államot erősen akarjuk szervezni, ha az alkotmányt fenn akarjuk tartani, nem lehet, hogy annak egyik részében alkotmányos, másik részében abszolutisztikus intézmények álljanak fenn. A kath. egyház jelen szervezete az abszolutizmust leheli ki és leszoktatja a polgárokat attól a gondolattól, hogy joguk van saját ügyeiket intézni Én ezt kárhoztatandónak tartom és kérem a t. házat, méltóztassék oda hatni, hogy a katholikus egyház autonom szervezése által is az ország alkotmányos biztosítékai szaporíttassanak.» «Ha a protestáns egyházaknak szabadsága e nemzet és állam szabadságának megtartására oly hathatós eszköznek bizonyult, miért kelljen nekünk a katholikus egyház szabadságát meggátolni, midőn egész Európán át a reakció lehellete vonul át; midőn minden alkotmányos institúció alatt a földet már ássák és azt még tovább is aláásni akarják. Miért kell nekünk haboznunk, hogy a katholikus egyház szabadsága által az alkotmányos érzület és műkő-