Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-26 / 21. szám

felekezetek)) s «eltürt szekták)) s holmi kegyelem-morzsán tengődő más vallási közösségek : akkor a mi protestáns öntudatunk kénytelen volna jogi és dogmatikai alapon protestálni e helytelen s ma már csak az ultramontán irodalomban otthonos felfogás ellen. Országos törvényeink között a vallások viszonosságáról szóló 1868. LIII. tc. nem ismer «egyházat és felekezeteket)), sőt inkább a keresztyénségnek hazánkban törvényesen bevett minden alakját ccker. vallás felekezet)), ccbevett vallásfelekezet)) vagy röviden ((felekezet)) közös nevekkel nevezi, miáltal az uralkodó egyház és a türt felekezetek addigi megkülönböztetése hatályon kívül helyeztetett. De dogmatikai tudatunk sem hagyhatja szó nélkül azon terminológia használatát, mely vallásos meggyőződésünkkel toto coelo ellenkezik s melyhez egyházi elnyomatásunk gyászos idejéből keserű emlékek fűződnek : midőn a kath. dogma és kánonjog értelmében protestáns őseink azon jogalapon kényszeríttettek a katholikus egyház joghatósága alá, mert csak ő az egyház, mi protestánsok veszedelmes eretnekek, eltűrt felekezet vagyunk. Nekünk e szomorú időkből még az elnevezések és terminológiák sem kellenek, mert jól tudjuk, hogy az ultramontan catholicismus emez elnevezésekkel jelölt aspiratiókról mai napig sem mondott le. Mi naponként olvassuk az ultramontán sajtó e terminológiáját, mely előtt a rómain kívül ma sincs más egyház, csak felekezet s a ((Religio)) és ((Magyar Állam» szótárában ez a megkülönböztetés ma is állandóan és következetesen ép oly értelemben használtatik, mint a boldogult ((Regnum Marianum» idejében. Nem szeretnők, ha oly íontos helyről, minő a kultuszminiszteri szék, a jogállamba teljességgel be nem illő s törvénycsen nálunk is eltemetett kifejezések feltámasztatnának. Magyarországon ma a törvény értelmében csak viszonosságban élő ker. felekezetek vagy vallás-felekezetek vannak, s bármenynyire tüszköl is tőle az ultramontan csalatkozhatlanság, mi elvárjuk minden törvénytisztelő magyar embertől, s köztük első sorban a minisztertől, hogy a törvény intentiója szerinti denominatiókat, a hozzájuk kötött világos értelemben használja és még öntudatlanul se vegyen ajkára oly terminusokat, melyeknek bizonyos körökben a törvénynyel homlokegyenest ellenkező értelemben való használata oly kiváló előszeretettel és tendentiosusan ápoltatik. Méltó elismeréssel adózunk ez aproposból Kiss Albert orsz. képviselőnek s egyházi érdekeink gondos őrének, hogy a miniszter téves terminilogiáját a képviselőházban azonnal észrevette és értelmezései elől hozzá kérdést intézett. Azt azonban sajnálattal, kell konstatálnunk, hogy az adott felvilágosítás homályba hagyta a kérdés lényegét, mert a felelet e színtelen általánosságban maradt: «Én a t. képviselő ur ezen kérdését nem értem ; mert határozottan és világosan kijelentettem, hogy e tekintetben a jogállam és valódi szabadelvűsig által parancsolt követelményeket kell szem előtt tartani.» Sajátságos, hogy a jogállam és valódi szabadelvűség parancsolta követelmények szem előtt tartása mellett a miniszter mégis egyházról és felekezetekről beszélt, mikor ez a megkülönböztetés a jogállam és a valódi szabadelvűség természetével sehogy sem egyeztethető össze. De hiszszük, hogy többé nem fog így beszélni!... II. A katholikus egyház autonomiája. Érdekes, mondhatni, szenzációs mozzanata volt az idei kultuszvitának a katholikus autonomia szőnyegre hozatala. Fenyvessy Ferenc hozta, ugyszólva ötletszerűleg, napirendre, kérve a miniszter intézkedését. A miniszter meg is felelt a kérdésre, röviden és igazán magvasan; de másnap Ugrón Gábor egy szenzációs beszédben kizárólag e fontos kérdéssel foglalkozott, erélyesen sürgetve a kath. autonomia életbe léptetését. A miniszter erre is azonnal megadta a feleletet, melyben ismételte az előző napon tett azon nyilatkozatát, hogy a katholikusoknak joguk van az autonomiához, a kormány sem ellenzi ; azt de az autonómiának azon neme, mely a protestánsoknál dívik, a kath. egyház hierarchikus és episkopális szervezetével össze nem egyeztethető; különben is e kérdésben mások a nézetek a főpapságnál, mások az alsónál és ismét mások a laikusoknál; de azért a kormány nem akarja meggátolni az autonomia létesülését, a fenálló akadályok elől sem akar kitérni, csak oktroyálni nem kivánja azt a kath. egyházra. Ugrón a kath. autonomia életbe léptetését sokféle okból kivánja. Először jogegyenlőségi és viszonossági tekintetből. ((Midőn Magyarországon minden felekezet, még a mély fajunknak, nemzetünknek és államunknak ellensége, szabad és bir önkormányzattal: mikép lehessen azt eltűrni, hogy a kath. egyház önkormányzási joggal ne birjon?» Majd a katholikus alapok körüli gazdálkodással argumentált, kimutatva, hogy az alapok kezelése, ellenőrzése hiányos, ha volna autonomia, szigorúan lehetne ellenőrizni ez alapokat. Majd a főpapság absolut hatalmának korlátozása végett sürgeti az autonómiát, erősen kikelve a vagyonkezelésben és beneficiumok kiosztásában való önkénykedésük