Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-05-05 / 18. szám

akkor abból épen az ellenkezője jő ki annak, a mi benne lenni akart; mert ha azt mondjuk, hogy a többször említett egyházmegye a viszályos ügyekkel kapcsolatost gyekre lett delegálva.; ezzel azt is kimondottuk, hogy a viszály osakra meg nem lett. Ügy de mind a lapokban olvasható magán tudósításokból, mind főtiszt, püspök úrnak fölebb közlött leveléből, mind a tatai egyházmegyének, saját jegyzőkönyvében levő, elébb látott, nyilatkozatából az tűnik ki, hogy a nevezett egyházmegyére a viszályos ügyek elintézése bízatott; és így a „kapcsolatos" szót nem az „ügyek"-re, hanem «a mezőföldi egyházmegye intézkedéséire lehet egyedül vonatkoztatni, a mikor az értelem a tényálással egyezni fog. Azt is lehet mondani, hogy a márciusi kerületi gyűlés, a tatai egyházmegye delegátióját meghosszabbította, hatáskörét pedig kiszélesbítette; tehát a kérdéses ügyben intézkedhetik. Ezen észrevétellel szemben, tekintsünk vissza a fölebbiekre. Ott látjuk, hogy a mezőföldi egyházmegyével, mint hatósággal szemben, maga az alaphatározat 'sem emelkcdtt még jogerőre; annyival kevésbbé lehet szó, érvényének — a mi még nincs is — meghosszabbításáról, pláne kiszélesítéséről. Feltéve azonban de meg nem engedve, hogy a januári határozat a márciusi gyűlés alkalmával már jogerős lett volna : az a kérdés merül fel, hogy egy olyan módon összehívott gyűlés, mint a hogy a márciusi egybehíva volt, ily fontos intézkedésre, mely az egyházalkotmány alapjait érinti, feljogosítottnak érezhesse-e magát ? E kérdésre tagadólag kell, hogy feleljek. Tudom én azt, hogy egy rendes módon egybehívott gyűlésen, ha a tagok száma miatti határozatképtelenség esete fenn nem forog, a jelenlevők határoznak. Ámde itt a gyűlés jogosult ragjainak legnagyobb része quasi otthon marasztalóit, azon biztosítással, hogy a gyűlésnek három tárgya lesz csak, melyért csaknem kimondatott, hogy nem érdemes elfáradni; de a mely három tárgy között a delegatio meghosszabbításának s pláne kiszélesítésének kérdése még csak gyaníttatva sincs ; s így az összehívást, s a tárgyak sorozatának előadását nem rendes módon történtnek kell tekintenünk s a ki nem tűzött tárgyban még a jelenlevők sem határozhattak jogosan, még azon esetben sem, ha a közigazgatási delegatio intézménye, posítiv egyházi törvényeinkbe felvéve volna. Különös súlyt kivánok helyeztetni a dolog morális oldalára s kérdésbe teszem, hogy levonták-e az intézkedő urak a consequentiát azon különbözetből, mely van főtiszt, püspök úr fölebbi levele, s a kerületi gyűlés szóban levő intézkedése között? Ha nem vonták le, levonjam-e én ? Nem teszem, mivel akkor egyházunk erkölcsi alapelveivel homlokegyenest ellenkező tételeket kellene felállítanom ; vagy ha ezt nem tenném, saját felsőbbségem iránt köteles tisztelettel kellene meghasonlásba jőnöm, pedig ezek egyikét sem akarom tenni. E helyett, mivel a mezőföldi egyházmegye folyó hó u-én tartott rendkívüli közgyűléséből, e ránézve sérelmes ügyben, a főtiszt, és mélt. conventre felebbezett s ebből folyólag főt. püspök úr a pályázathirdetést felfüggesztette, azon reményemnek adok kifejezést, hogy ez ügy, egyházi felsőbbségünk bölcs intézkedése folytán, a mezőföldi egyházmegyét megnyugtató módon fog elintéztetni. Még csak magamra nézve kivánok megjegyezni annyit, hogy a polgárdi-i ügy, engemet csak mint közügy érdekel; felszólalásra tehát nem magán-érdek indított, mivel a pályázat áz ottani lelkészi állomásra akármely módon fog kihirdettetni, sem magam, sem rokonom, jó barátom vagy ellenségem — tudomásom szerint — arra pályázni nem szándékozik. Moór, ápril 23. 1889. Rácz Géza, ev. reform, lelkész KÜLFÖLD. Ritschl Albert emlékezete. A német protestantismusnak nagy halottja van! Érzékeny veszteség érte Göttinga egyetemét, a protestáns egyházat és tudományosságot Ritschl tanárnak és consist. tanácsosnak f. év márc. hó 20-án történt elhunytával ! A „göttingái tudós" azon ritka theologusok közé tartozik, a kiknek sikerült szorosan összetartó theol. iskolát alapítania, olyan iskolát, a melynek hatása ma már Németország határain is túl terjed, nemesen és erélyesen küzdve ama sokoldalú személyét és tlieológiáját illető támadásokkal, a melyeknek sirály hangjai sajnos nálunk Magyarországon is visszahangzanak. A magyarhoni protestantismus a história bizonyságai szerint kezdettől fogva a németországival való kölcsönhatásban fejlődött s e többé-kevésbé receptív vagy productiv állásunk ma sem igen változott. Ennek kifolyása az is, hogy élénken érdeklődünk a külföldi, első sorban németországi prot. mozgalmak iránt, s emez érdeklődésünknek óhajtunk most is kifejezést adni, a midőn emez elsőrangú theologus életét, iratait s nagy elterjedésnek örvendő theologiáját akarjuk rövid vonásokban bemutatni e Lapok t. olvasóinak. Előre is jelezzük, hogy a mi Lotze volt a göttingai egyetemen philos. fakultásán, azzal a tekintélyes erkölcsi súlylyal birt Ritschl, a «kedves jó öreg úr» a theologián. Született 1822. márc. 22-én Berlinben R. György Károly, későbbi ev. püspök apától, a kinek életét és működését oly mesteri vonásokkal rajzolta a Herzog-ik\t Reálen cyklöpádia legujabbi kiadásában. A theol. studiumot Bonn, Halle, Heidelberg és Tübinga egyetemein végezte, s már 1846-ban a bonni egyetemen telepedett le, a hol 1852-ben rendkívüli, 1859-ben pedig rendes tanárnak nevezte ki a tanügyi kormány. Lichtenberg hannoverai kultuszminiszter ajánlatára 1864-ben a göttingai theol. fakultás új szövetségi s rendszeres theol. tanszékére hivatott meg, a melyen épen 50 semesteren át működött. 1874-ben a consist. tanácsosi, 1881-ben a göttingai jogi fakultás részéről a jogi tudorsággal (causa honoris) tisztelték meg. Előadásai — a mint arról személyesen is meggyőződtünk — vonzók s érdekesek voltak, s főleg erkölcstani és exegetikai előadásait nagy figyelemmel s igen számosan hallgatták. Itt nyilt alkalma theologiájának értékesítésére s alkalmazására, a mi még nagyobb erdeket és melegséget kölcsönzött az ő előadásainak. Úgy tapasztaltuk, hogy nagyszámú tanítványai, nagyobbára sziszegő hannoveraiak, is igen szerették. Örömmel emlékezünk azon napokra, a melyeket Göttinga kies vidékén töltöttünk, s azon ritka irodalmi, főleg kéziratos kincsekre, a melyekhez csak a heidelbergi, berlini vagy lipcsei könyvtárnak ereklyéi hasonlíthatók, mi mellett a göttingai egyetemi uj könyvtári épület kiváló tekintettel van a tudományt kedvelő akad. ifjúság kényelmére. Ritschl moraltheologiájának kimondott célja, a hit és tudás, theologia és philosophia között ellentétes küz-