Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

Szász Domokos a bizottság javaslatához hozzájárul. De a törvény azt irja elő, hogy a konvent tegyen még minden lehető lépést, hogy ily intézet mentől hamarabb életbe lépjen. A kérdést egyszerűen azzal, hogy a tőkésítés megkezdetik, nem tartja megoldva, hanem ezen kérdést még egyszer erős hangsúlyozásával annak, hogy a konvent a nyugdíj-intézetnek csak egy részét hajlandó felállítani, tegye le az egyház kerületekhez. Fejes István óhajtotta volna a gyámintézet felállítását, de a törvény határozottan ellene van az ilyen intézkedésnek. Oda vagyunk kénytelenek a létesítést halasztani, midőn alkalma lesz a ref. egyháznak újabb zsinatban e törvényt módosítani. A tőkésítés megkezdésével sem köteles törvény alapján a konvent, mert míg az intézet felállítva nincs, addig a konvent segélyt adni nem köteles. Ha a konvent csak egyoldalulag fizet, nincs elég téve a paritásnak. Csak azon jóindulatból, méltányosságból szavazza meg a segélyt, hogy alap legyen akkorra teremtve, midőn a zsinat véglegesen intézkedik. Dégenfeld József gróf is a bizottság javaslatát fogadja el. Elnök kijelenti, hogy a bizottság javaslata (közölve volt lapunk 430-ik lapján) elfogadtatik. IV. A középiskolák állami látogatása feletti vita. A tanügyi bizottság által javasolt és Parády Kálmán előadó által referált Utasítás x3—ik §-ánál a következő vita fejlődött ki: F~ejes István. Azt, hogy az állami felügyelő és ellenőrző a protestáns iskolák tanártestületével értekezletet tarthasson, törvényellenesnek tartom. Ez nem ellenőrzés, hanem közvetlen intézkedést foglal magában. Hogy a főigazgatóknak mik a teendői az ilyen tanári értekezleteken, a kormány utasításából megláthatjuk. Azt hiszem, hogy ugyanazon főigazgatók, ha külön utasítást nem kaptak, hogy mit tegyenek a felekezeti iskolákban, ezen utasítás alapján járnak el. De magát az elvet is törvényellenesnek tartom, mert a tervezetben közvetlen érintkezést és ennek folytán közvetlen utasítások adását, közvetlen intézkedéseket iátok. Ezek a mi felügyeletünket kétes helyzetbe hozzák. Mi a mi iskoláink felett felügyeletet gyakorlunk, más utasítást nem adhat a tanári testületnek, mint annak közvetlen hatósága: az igazgató-tanács és egyházkerületi hatósága. Ha a főigazgató kifogást talál, a törvény azt mondja, tegyen ezekről jelentést a miniszternek, ez értesítse az egyházi főhatóságot, mely egyedül jogos az intézkedésre. Most a főigazgató a törvény ezen útját elkerülve, közvetlenül fogja utasítani a tanári kart, s így a törvény útjáról eltérés történik, s a mi közvetlen felügyeletünk veszélyezett helyzetbe hozatik. Ha a főigazgató utasításai a mi rendeleteinkkel ellentétbe lesznek, minket a tanári karral ferde helyzetbe hoznak, mert vagy engedelmeskednek a főigazgatónak s életbeléptetik annak intézkedéseit s ekkor mi azt a tanárt felfüggesztjük, fegyelmi kereset alá vonjuk, mert nem engedhetjük meg, hogy utasítást fogadjon el nem a maga útján. Én kijelentem, hogy egyházkerületünk mint eddig nem engedte meg a közvetlen érintkezést a főigazgatókkal, úgy ezentúl sem enged autonómiáján csorbát ejteni, akármit fogad is el a konvent. E szakasznak ellene szavazok. Szász Károly. Hogy felekezeti iskoláink felett a kormánynak csak felügyeleti joga van és intézkedési joga nincs, ezt Fejes István tagtársammal vallom. O azonban két dolgot egymással vagy összetévesztett, vagy az egyikről nem vett tudomást. Mert létezik egy utasí- | tás, mely a főigazgatóknak az állam közvetlen felügyelete alatt álló iskolák látogatására vonatkozik, s ez ránk nem tartozik; de létezik egy más utasítás, melyet Fejes tagtársam vagy nem ismert, vagy az előbbivel összetévesztett, mely a felekezeti középiskolák látogatásáról intézkedik. A gyakorlat mutatja, hogy a minister megbízottai, kik nem szükségkép a főigazgatók, e másik utasítást tartják szem előtt. Éz utasítás a konventhez már beterjesztetett, s az abban semmi aggályost nem talált. A közvetlen érintkezést a látogató és tanári kar közt perhorreskálja Fejes. Ennek pedig útját állani nem lehet, mert ha a látogatást megengedi a törvény, a közvetlen érintkezésbe is bele kell nyugodnunk. De hogy közegeink tudják magukat mihez tartani, azért adunk nekik útbaigazítást, mely a jelen javaslatban foglaltatik. Mit akar a kormány ? Azt, hogy midőn a látogató látogatását bevégezte, a tanári karnak — a vele eg5'ütt tartott értekezleten — megmondhassa észrevételeit, a tapasztalt hiányokra figyelmeztesse. Utasításról szó sincs. S azon kijelentésre, hogy a Tiszáninneni egyházkerület sohasem engedte meg e bizalmas értekezletet, bátor vagyok kérdezni, hogy ez egyházkerület iskoláit még nem látogatták miniszteri biztosok és ha látogatták nem érintkeztek ezek a tanárokkal ? Én nem tudom felfogni hogy mért ne tehetné meg e biztos a didactikára vonatkozó észrevételeit, csak ez rendelkezés ne legyen. Meghagyni semmit joga nincs, nem parancsolhat semmit, de ez nem is foglaltatik az utasításban, A régi utasításban tehát semmi sérelmet látni nem lehet. Most a miniszter azt kívánja, hogy e bizalmas értekezletről jegyzőkönyv vétessék fel a miniszteri biztos és igazgató aláírásával. Erre azt mondhatjuk, hogy ha a jelzett utasítás nem sérelmes, akkor a jegyzőkönyv felvétele sem az, sőt érdekünkben álló, mert biztosítást nyújt nekünk az iránt, hogy a miniszteri biztos azon észrevételeket terjeszti fel, melyéket tényleg mondott, melyekre a főhatóságnak módja és alkalma van megtenni észrevételeit és nem történhetik meg az, hogy olyan észrevételeket és kifogásokat emel, melyre megjegyzést, helyreigazítást tenni többé nem lehet. Ezen értekezletek az egyházi főhatóság által kiküldött elnök elnöklete alatt tartandók, s ennek módjában lesz az észrevételek értékét megbírálni, az intézkedéseket megtenni, ha célszerűek azok, s tiltakozó szavát felemelni, ha a mi rendszerünkkel nem egyezők. Ha nem kifogásoltuk, az első miniszteri utasítást, úgy ez újabb utasítást még kevésbé kifogásolhatjuk. Hiszen ez értekezlet határozat hozatalra úgy sem jogosult. E jegyzőkönyv azonban fegyverzet és paizs az egyházi főhatóság birtokában, hogy a miniszterhez a kiküldöttől minő észrevételek jöhetnek. Ha ez értekezletek az főhatósági kiküldött elnöklete alatt tartatnak, az kellő garantiat nyújt, hogy az állami főfelügyeleti jog és látogatás a jogosult határon túl nem léphet. Ezek így levén, részemről egyébb észrevételt, mint a mit az iskolaügyi bizottság tett, mely most már— miután jegyzőkönyv vétetik fel, szükségesnek látta az egész utasításra megtenni észrevételeit — nem adhatok. Meggyőződésem szerint nincs az Utasításban az autonómiánkat érintő sérelmes s bárminemű intézkedésnek még csak árnyéka sem. Nem tehetem azonban, hogy Fejes képviselő társam egy nyilatkozatára, nevezetesen erre : ((bármit határozzon is a konvent, azt a Tiszáninneni egyházkerület nem fogja respektálni)) — észrevételt ne tegyek. Autonómiánk épen abban áll, hogy coordinátíóját hatóságainknak magunk körében s kifelé is elismerjük.