Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

II. Rákóczy Ferencz idejében s az akkori mozgalmakkal összeköttetésben tartatott; de az is kétségtelen dolog, hogy magában a zsinat összehívásában, megalkotásában, tárgyalásaiban semmi legkisebb forradalmi mozzanat sem található, akár egyházi, akár politikai szempontból vizsgáljuk is a dolgot. Ezzel kapcsolatban alkalmat veszek magamnak egyes aprólékos megjegyzések vagy javítások megtételére, melyekkel azonban legkevesebbet sem akarok levonni a munkának kétségtelen értékéből. A 6-ik lapon Károlyi István hallei tanulóról fel van említve, hogy «Szerginio (?) ungarus.a Véleményem szerint a vasmegyei Szergény volt a Károlyi hazája. A világi uraknak 1706-ban készült igen becses eiaboratumában (10. lap) szerettem volna, ha az egyes pontok számokkal is el lettek volna egymástól különítve, és pedig annyival is inkább, mert a Pilarik válaszában (13. lap.) már pontonként történik az előző munkálatra hivatkozás. A 18. valamint az 55. és 6 r. lapokon ,,unghi, beregi, ugocsai, szathmári és bihari ev. esperességekröl" van szó. A XVIII. század elején, a nevezett megyékben nemhogy evang. esperességek, de még anyagyülekezetek is alig voltak, (amit bizonyít az is, hogy a zsinaton az említett megyékből egyetlenegy küldött sem szerepel); e körülményből tehát azt következtetem, hogy a rózsahegyi zsinat valami „in partibus infideliumu

-it\t eljárást engedett meg magának; tudniillik Zábler kerületébe oly megyéket is beosztott, melyekben ágostai hitvallású gyülekezetek épen nem voltak. Ezt látom Rezik Jánosnak Bártfán 1708-ban megjelent „Salvianus Massaliensis redivivus" című 2 levélnyi munkájából is, melynek címlapján Zábler címe következőleg van nyomtatva: (dnclytorum comitatuum Scepusiens. Saárosiens. Zemplinien. Abaujvarien. Bereghiens. Ugocsen. Szathmarien. Bihariens. quinque d. R. que Civit. et oppidi Saáros Superintendens». Ugyancsak a 61. és 62. lapokról láthatjuk azon kerületi beosztást, melyet a rózsahegyi zsinat az evang. egyháznak adott. Eszerint ez időben négy kerület volt, külön-külön püspökkel ; de a kerületeknek kettőnként volt egy-egy consistoriuma (lásd: 56. és 57. lap); ezenkívül ötödik volt még a dunántúli kerület, mely — mint említők — a zsinaton képviselve nem volt. A 121. lap legalsó sorában Nikássy György helyett — mint a 125:. lapon már helyesen van — Nikházy olvasandó ; végre a 127. lapon Páday helyett Ráday, a 133. lapon pedig Dömök helyett Dömölk. Történelmi munkában az ilyen apróságok is szemet szúrnak. Ismertetésemet azzal végezhetem legméltóbban, ha a szóban forgó munkát a protestáns egyház és egyháztörténelem minden igaz hívének és barátjának a legmelegebben ajánlom. Révész Kálmán. BELFÖLD. Napló-jegyzetek az 1889-dik évi konvent üléseiről. III. A lelkészi gyám- és nyugdíj-intézet ügye. A nyugdij-bizottság Szél Kálmán előadó által beterjesztvén jelentését, ahhoz hozzá szól először: Tisza Lajos gr. Elfogadja a jelentés azon javaslatát, hogy a tőkésítés megkezdessék. Az eltérő nézetekből szabályzatot készíteni alig volna lehetséges. Lüko Géza úgy látja a jelentésből, hogy csak a nyugdíj-intézetet nem fogadják el a kerületek, a gyámintézethez elvben hozzá járulnak. A teenJő akkor az, hogy a nézeteket egyeztetve, próbáljuk a gyám-intézetet megteremteni. Tisza István szerint a kiszakítandó összeget nem lehet csak egyik intézet részére konfiskálni. A tőkésítés minden körülmények közt megkezdendő. Az egyházkerületekkel a tárgyalást folytatni feleslegesnek tartja, mert az eredményre nem vezetne. Ez intézeteket addig létrehozni nem lehet, míg a törvény a határozást egy testületre nem bizza. Most maga a zsin. törvény is határozatlan s innen a kerületek ellentétes magatartása e lényeges kérdésben. Ráday Gedeon gróf. Úgy fogja fel a dolgot, hogy a konventnek kettős feladata van : egyik azon mulasztás jóvátevése, hogy már eddig is nem tett kellő öszszeget félre a létesítendő intézetekre ; e tőkét már eddig évről-évre gyarapítani kellett volna. Erre vonatkozik a bizottság javaslata, melyet szívesen magáévá tesz. Másik kérdés, miként volnának kiegyenlítendők az egyházkerületeknek ellentétes véleményei. E kérdés megoldását a konvent bölcsességére bizza, de a tőkésítés megkezdését sürgeti. Nagy László. A ki a magas hegyen áll, annak szélesebb látköre van,n

de a völgyben levő apró dolgokat nem veszi észre. O mindennap látja a nyomort, mely a gyámintézet felállítását sürgeti. Előkészítve látja a dolgot. Mondja ki a konvent, hogy a nyugdíjintézetre a tőkésítést megkezdi, a gyámintézetet pedig életbe lépteti. A közalap megteremtésének épen ez volt a legnagyobb rugója. S ha tényleg felállíttatik, minden pap iparkodik fokozni annak jövedelmét. A bizottság javaslatát elfogadja. Szél Kálmán. A törvény világosan kimondja, hogy ezen intézetek felállítása csak az egyházkerületek hozzájárulása mellett lehetséges. Az egyházkerületek nemcsak a leküldött tervezetet nem fogadták el, hanem elvileg se helyezkedtek azon álláspontra, mely szerint a közalap segélyezését kívánja a törvény. A konvent érzi, hogy mulasztást követett el, hogy a tőkésítést nem kezdte már eddig meg. E mulasztást kell most helyrehozni. A jelentés alapján indítványozza, hogy a tiszta jövedelem io°/o~a tétessék e célra félre. Szász Károly a bizottság javaslatához hozzájárul. Kifejti, hogy a törvény nem két különböző intézet felállítását kívánja, hanem egy egységes gyám- és nyugdíjintézetet. A lelkészek nyugdíjazásának különböző alakjai lehetnek, melyek fentartását kívánják az egyházkerületek. A gyámintézet jótététeményénél is jobbnak tartják némelyek a kegyév megtartását. De azon kötelesség elől, melyet a törvény 216. §-a elibénk szab, többé ki nem térhetünk. Óhajtandó lett volna, ha a tervezet alapján a szervezet is létrejött volna, de nem nagy baj a létesítés elhalasztása, mert ha az alap letétetik, akkor a kerületek is igyekezni lógnak eltérő nézeteiknek egyöntetűségre hozására. Ha a kerületek nézetei egyességre nem juthatnak, abból csak az következik, hogy a kerületek érveinek meghallgatása után határozzon a konvent. A kerületekvéleményeit nem egyszerű szavazatoknak kell tekinteni, s ezek szerint a szavazást indokolni nem szabad. A bizottság véleményéhez hozzájárul, miután a tovább halogatás már lehetetlen. Szeremley József. A konvent meggyőződhetett az egyházkerületek felterjesztéseiből, hogy míg újabb zsinat nem ül össze, nem létesíthetők ez intézetek. Legalább elő kell készíteni a dolgot azáltal, hogy a tőkésítés megkezdessék.