Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

kívántatik, hogy az iró idejét és gondját azon idő alatt idegen elfoglaítatás minél ritkábban zavarja. A mi már különösen épen az'akadémiai tanárokat illeti, megkívántatnék, hogy azon évben, melyben a már jelzett előkészület után az illető tudomány önálló feldolgozásához ül, minél kevésbé legyen terhelve más tudománynyal és más elfoglaltatással; hogy legyen ideje minden órai előadását huzamosan átgondolni, agyában rendezni, alakítani, és az élőszóval történt előadás után azonnal papírra is tenni. Köztapasztalat az, hogy az ilyen közvetlen feldolgozás sokkal üdébb, éíenkebb és főleg a hallgatókhoz (olvasókhoz) alkalmazottabb. Úgyde ezen eljárás igénybe venne naponta legalább is 5—6 teljes órát, tehát annyi szellemi munkásságot, a mennyi bőven elég egy napra. És hogy állunk e tekintetben mi, prot. theol. tanárok ? Tanítunk hetenként 10—12—15 órát és egyszerre 4—5—6-féle tudományt! Csuda-e aztán, ha némelyikünk egész életén nem nő ki az előre elkészített compendiumból ? Hollandiában van egy theol. tanárnak hetenként 5 órája és egyszerre egy főtantárgya. Pedig a tanárok száma ott is kevés ; csakhogy nem adnak elő minden évben minden tantárgyat, és a nagyobb tudományokat 3 év alatt végzik be. Különösen terhelve volt nálunk Keresztes. Kezdetben még a gimnáziumban is tanított klasz. literaturát. A Décsei kollega lemondása után egyedül Keresztes maradt az összes bibliai tudományokra. Volt hetenként 14—16 órája; tantárgyai voltak: 1. Hébernyelvtan, 2. Új-szövetségi hellennyelv évenként; 3. Ó-szövetségi exegesis, 4. O-szövetségi bevezetés, 5. O-szövetségi biblika, 6. Új-szövetségi exegesis, 7. Új-szövetségi bevezetés, 8. Új-szövetségi biblika; a 6 utóbbi 2 évenként cserélődve; ezenkívül tanított olykor hermeneütikát, arab és svr nyelvtant. Ily roppant elfoglaítatás mellett is, előadásaihoz a kéziratos vezérfonalat már először is sokkal terjedelmesebben s több önállósággal készítette el, mint rendesen szoktuk. Igv készült vezérfonalai, u. 111. az O-szövetségi irodalom történet és az O-szövetségi biblika; az Újszövetségi irodalomtörténet és az Új-szövetségi biblika, 11 gy a mint vannak, igen ieles és használható kézikönyvek lennének. És még sem tudnám egyiket is kiadásra ajánlani, miután tudom, hogy ez ellen, ha élne, határo- . zottan tiltakoznék,.. . mert azon vezérfonalokból lassanként ő maga is kinőtt, az egész roppant bibliai irodalmat felölelő beható tanulmányai folytán mindenik tudo- • mányból külön önálló rendszere lett és a tartalomban is igen sok helyen eltért a régitől. Arra, hogy az egyes tudományokat újra teljesen kidolgozza, hiányzott a meghivántató alkalom, a kiadhatás reménye, és hiányzott részben az idő is ; bár látszik, hogy egyes átdolgozásához többször is hozzá kezdett ; így pl. a Pál theologiája 1 háromszori kidolgozásban van meg és a közelebbi szeptember hóban már súlyos betegen negyedszeri kidolgozásához kezdett volt. A régi vezérfonalakat nagyobbára már előadásainál sem követte, hanem tanítványaitól megkívánta, hogy az előadás után készített jegyzeteikből készüljenek. Ügy hogy jelenleg mindenik tudománya legalább is két alakban van meg; egyik a régi, általa készített vezérfonál, másik a tanítványok által az előadás után ujabban összeállítva. Csak egy van, melyet az utóbbi években önmaga csaknem teljesen sajtó alá dolgozott át vagy egészített ki, t. i. az O-szövetségi biblika vagy Izrael vallása. Erről és ennek kiadási szándékáról külön fogok írni jövő levelemben. Most pedig.... Venio ad forlissimum ! Azok, kik Keresztest ismerték, főleg a bibliafordítás terén becsülték nagyra és e tekintetben vártak az ő működésétől sokat. És nem is ok nélkül. Gazdagon meg volt áldva minden ide kívántató képességgel. Alaposan ismerte a héber és szyr nyelvet ; jártas volt az arab és aethiop nyelvben ; egészen otthonos volt a hellenyelv minden dialektusában. Ezeken kívül világos, tiszta, tősgyökeres magyar irálya volt. Mindenekfelett pedig megvolt azon részint ántilc, részint naiv költői érzéke, mely az ó-szövetségi iratok nagy részének fordításánál nélkülözhetlen. Hogy mily elragadó szépséggel tudta fordítani az Ó-szövetségi könyvek költői darabjait, megítélhetik mindazok, kik ismerik, a «Tájékozásban® közölt gyönyörű mutatványokat! Aztán napi foglalatossága is olyan volt, mi őt épen ezen munkára hívta fel. Említettem már, mekkora előny még a tudomány kidolgozásánál is, ha a leírást közvetlenül megelőzi az élő szóval való előadás. Mennyivel inkább áll ez a bibliafordításnál! Az exegeták hozzá vannak szokva, hogy különös gonddal ügyeljenek az eredeti szöveg értelmének legaprólékosabb árnyalataira is. És midőn ezen árnyalatokat más nyelven, pl. magyarul is ki akarják tüntetni, akkor csaknem szükségkép erőszakot követnek el saját nyelvökön. Példa erre a derék Menyhárt tanár, a ki kétségtelenül kitűnő exegeta, de épen ezért, miként utólagosan maga is elimerte volt ép a Keresztessel folytatott polémiában, nagyon rosz magyarsággal fordított volt. Ezen hiba ellen legjobb óvszer az, ha azt, mit az exegeta dolgozó asztala mellett fordított, közvetlenül fordíttatja és magyarázza tanítványaival is és ez előre készített fordítást utólagosan ahhoz mérten korrigálja. A hibás kifejezés, mi leirva nem sértette a magyar fület, ha másokkal mondatjuk és fülünkkel halljuk, mindjárt feltűnővé lesz; aztán a találó, jó magyaros kifejezés sokkal könnyebben eszünkbe jut az élőszóval való beszélgetésközben, mint Íróasztalunk magányában, sőt az sem lehetetlen, hogy az igazi magyaros kitételt ép a tanítvány találja el. Ilyenforma eljárással keszítette el Keresztes I. Az ószövetségből: a) Az összes költői könyveket, u. m. Jób, Siralmak, Énekek éneke, Kohelet, Példabeszédek, Zsoltárok. b) A próféták közül: Ézsaiás, Jeremiás, Hozsiás, Jóel, Ámos, Abdiás, Jónás, Mikeás, Nahum, Habakukk, Szofoniás, Zakariás, Haggiás és Malakiás könyveit. c) A történeti könyvek közül eddig még csak a Gmesis fordítása került kezembe. Mindezek előre is nagy műgonddal készültek, utólagosan is gyakran és sokféle javításon mentek át; részint a kezébe került régi magyar fordítások, részint a legújabb külföldi (a Reuss-féle francia és a legújabb angol) fordítások é kommentárok után. És — fájdalom ! még sincsenek azon állapotban, hogy azt írhatnám, hogy kiadatásra készen várnak. A tervezett uj magyar bibliafordításba nem valók, mert nem a Károlyi javítása, hanem egészen uj fordítás. Tudós használat végett sem merném ajánlani kiadatásukat (még ha kéne is nálunk ilyen), mert tudom, hogy a néhai, így a mint vannak, nem engedte volna ki kezéből; mert elmaradt a mester kezének utolsó simítása. Különben is igen-igen sok helyen és ép a legkritikusabb helyeken, részint a sorok közé, részint a szélekre, 2 — 3— 4— 5—féle variáns is be van jegyezve, sokszor anélkül, hogy jelezve volna, melyiket tartja jobbnak. Igazán elszorul az ember lelke, ha arra gondol, hogy ennyi kincsnek szinte el kell vesznie!