Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

Némivel szerencsésebb helyzetben vagyunk az II. Uj-szövetség fordításával. Az új-szövetség minden könyvének fordítását már ezelőtt több évvel bevégezte és még nagyobb gonddal folyton javítgatta, elannyira, hogy egész kézirata ugy össze vissza van javítgatva a sorok között és a széleken, hogy most csak a leggyakorlottabb szem mehet el rajta. Tán nem lesz minden irodalomtörténeti érték nélkül, ha itt megemlítem, hogy az Üj-Testamentum jegyzetekkel ellátott fordításának tervét mi ketten már ezelőtt 15 évvel elkészítettük volt, és az akkori 0Egyházi Reform»-ban mutatványokat is közöltünk. Reméltük volt, hogy a Prot. egylet ki fogja adni. Azonban az egylet 1874-iki közgyűlésén azt határozta volt, hogy a bibliafordítás kiadását az ó-testamentummal kezdi. Hozzá is kezdett Ballagi nagy szorgalommal a fordításhoz, a bizottság a revisióhoz, az egylet a nyomtatáshoz. Aztán egy év alatt akadt 37 előfizető. Erre a munkát mindenki félbehagyta, csak Keresztes nem. A valódi belső hivatás nem hagyta nyugodni; dolgozott, ha másnak nem kellett, magának. Engedd meg szíves olvasó, hogy ráolvassam a nagy költőnek «Csabáho.z» irt .előhangja szavait: «Néztem a sötétbe, sötét éjszakába. . . , . . Merjem-e futtatni gyönge, fáradt tollam ? Lesz-e erőm irni, a hogy elgondoltam ?. . . ... Ki tudja, ha lábam mélységre botolván Nem jutok-e aljra, mielőtt gondolnám, S nem lesz-e világi pályám köve csonka? Bevégzettlen élet ! Bevégzettlen munka '. Kétséges az utad : ha fogsz lenni célnál ? ... Mi emel ? mi tart fönn ? mi sugal ? mi biztat - . . . Kebelem egy hangja. Követem is aztat : «Ha későn, ha csonkán, lia senkinek: írjad!* (Arany.) Ezelőtt mintegy három évvel aztán hozzá ültünk ketten, hogy még egyszer nézzük át, öszszevetve az eredeti szöveggel, az új angol és holland és a legrégibb magyar fordításokkal (Sylvester és Heltai). El voltunk szánva rá, hogy, ha elkészülhetünk vele, ki fogjuk adni saját költségünkön. Ezen, a mi erszényünkhez mérten kissé merész elhatározásra az Angol biblia társulat által eszközöltetett legújabb ((Átdolgozással)) való elégedetlenségünk vezetett volt. Áthaladtunk a négy evangéliumon és az Apostoli cselekedetek könyvén. Mielőtt a Pál leveleihez kezdtünk volna, szükségesnek láttuk előre megállapítani a Pál theologiájának magyar kifejezéseit, e végett pedig azt határoztuk, hogy mindenikünk külön magára írja ki és próbálja fordítani az erre vonatkozó jellemző helyeket. Ezen munka közben lepett meg engem egy terhes betegség; és mikor én felüdültem, akkorra már ő rajta jelentkezett oly láthatólag az ideg bántalom, hogy e munkát tovább nem folytathattuk. Ilyen állapotban van most e fordítás kéziratai között. Tehát még erről sem mondhatnók el, hogv kiadásra teljesen készen áll. Felét, vagy felénél valamivel többet ugyan már közösen megállapítottuk, de a legvégső munka még ennél is elmaradt. T. i. az összevissza javított kéziratot okvetlen tisztáztatnunk kellett volna, hogy aztán még egyszer teljes összefüggésben átolvassuk főleg a jó hangzás és teljes összhang kedvéért, Ez a munka az első felénél is elmaradt. Az apostoli levelet közösen már nem tudtuk átnézni, sem a terminológiában (főleg a „dikaioszí

(

származásaira nézve) véglegesen megállapodni, hanem neki mind le van irva és nagyon sokszorosan át meg át javítva; úgy hogy nem tartanám lehetetlennek kellő utánjárás és költség mellett a kiádásra való előkészítést. És meg vagyok győződve, hogy -.a kiadás így is nagy nyereség volna a bibliafordítás ügyének tökéletesítésére nézve... Csakhogy azon előleges eltökélésünk, hogy a kiadás költségeit fedezni fogjuk közösen mi magunk : most már dugába dőlt; mert a magyar prot. theologiai tanár után irodalmi hagyaték még csak maradhat akár gazdagon is, de azon hagyatékból, mit a finánc illeték alá von, vajmi kevés ! No de hagyjuk, majd másként lesz ezután ! Isten veled Nagyenyed, 1889. jan. 7-én jó barátod Dr. Kovács Ödön. BELFÖLD. Külsősomogyi levél a szerkesztőhöz.*) Nagy tiszteletű tanár és szerkesztő úr! A debreceni és pesti prot. lapokat egy napon kaptam. Közel 30 év óta falusi pap vagyok, a legújabb időben hivatalos nyelven: «anyakönyvvezető közeg)), műnyelven: «lélekidomár» —• verba valent usu — s én ezen 30 év óta sokat megszoktam. Ha Debrecen reá állva a Helv. confessióra, még ma is eszi lelkileg a Krisztus testet, nekem az ő gusztusa ellen semmi kifogásom; amidőn meg Pest magasabb kulturája folytán a liberális keresztyénség regióiba szállván prot. testvéréül öleli keblére a sz. háromság tagadókat, én ezen sem ütközöm meg, csak Dr. Hase szavait látom igazolva: «der Unitarismus hat sich als Sekte wenig verbreitet, weil er sich als Ansicht ausbreiten konnte.» Én különben az egész controversiaban egyebet az én szellemi myopiám miatt nem tudok felfedezni, mint Róma és Konstantinápoly — en miniatűré — vetélkedését a hegemónia felett. Azonban akár Pest universalismusa, akár Debrecen partikularizmusa győzzön, én Mephistónak adok igazat: «die Kirche hat einen guten Magén.» Sok transcendentalis szörnyszülöttet és metaphystikai csudaállatot megemésztett már azon becsületes Jézusról nevezett egyház, melynek egyik apostolát a derék Pált nem rég egy Brooklyni művelt unitárius a New England szerint «perfect gentleman»-nak nevezett. Én is azt hiszem ntiszt. úr, hogy elmúlt azon idő, amidőn nekünk bármely nevű lobogó alatt is szükséges volna tömör phalanxban sorakozni. Newton binomi tana nem ellenmondhatlanabb, mint a Pesti Naplónak — melynek bizonyosan az Isten örök tanácsában is van tudósítója — azon apodiktikus kijelentése: hazánkban az ultramontanismus politikai lehetetlenség. De meg ki merné megtámadni a hazai prot. egyházat, mely amidőn prot. irod. társulatot tervezni merészlett, mint gondolom, bizonyos tömlők, Schlauchok ellensúlyozására: ugyanakkor, mintha önönszülöttjétől megijedt volna, sietett ildomos ember módjára kijelenteni, hogy a Szent László társulat nagyon meg ne ijedjen, hogy hát ezen prot. irod. társ. nem akar felekezeti lenni. Frisottin sonettjében azt a quoi qu'on die-t Moliére tudós női jobban meg nem bámulták, mint én szegény paraszt pap ezen igen finomul nuanceirozott kifejezést : Wasch' mir mein Pelz, aber macii ihn nicht nasse — a cigány így mondta : üsd agyon, de ne nagyon. Ily finom devisesel homlokán a prot. irod. társaság bizonyosan le fogja nyargalni a hazai kath. szent tár*) Excentricus és s'atyricus biz1

ez a levél, de olvasott és gondolkozó szerzőre vall;

ki sokban mond igazat is. - Szerk.