Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

Némivel szerencsésebb helyzetben vagyunk az II. Uj-szövetség fordításával. Az új-szövetség min­den könyvének fordítását már ezelőtt több évvel bevé­gezte és még nagyobb gonddal folyton javítgatta, el­annyira, hogy egész kézirata ugy össze vissza van javítgatva a sorok között és a széleken, hogy most csak a leggyakorlottabb szem mehet el rajta. Tán nem lesz minden irodalomtörténeti érték nélkül, ha itt meg­említem, hogy az Üj-Testamentum jegyzetekkel ellátott fordításának tervét mi ketten már ezelőtt 15 évvel elkészítettük volt, és az akkori 0Egyházi Reform»-ban mutatványokat is közöltünk. Reméltük volt, hogy a Prot. egylet ki fogja adni. Azonban az egylet 1874-iki közgyűlésén azt határozta volt, hogy a bibliafordítás kiadását az ó-testamentummal kezdi. Hozzá is kezdett Ballagi nagy szorgalommal a fordításhoz, a bizottság a revisióhoz, az egylet a nyomtatáshoz. Aztán egy év alatt akadt 37 előfizető. Erre a munkát mindenki félbe­hagyta, csak Keresztes nem. A valódi belső hivatás nem hagyta nyugodni; dolgozott, ha másnak nem kellett, magának. Engedd meg szíves olvasó, hogy ráolvassam a nagy költőnek «Csabáho.z» irt .előhangja szavait: «Néztem a sötétbe, sötét éjszakába. . . , . . Merjem-e futtatni gyönge, fáradt tollam ? Lesz-e erőm irni, a hogy elgondoltam ?. . . ... Ki tudja, ha lábam mélységre botolván Nem jutok-e aljra, mielőtt gondolnám, S nem lesz-e világi pályám köve csonka? Bevégzettlen élet ! Bevégzettlen munka '. Kétséges az utad : ha fogsz lenni célnál ? ... Mi emel ? mi tart fönn ? mi sugal ? mi biztat - . . . Kebelem egy hangja. Követem is aztat : «Ha későn, ha csonkán, lia senkinek: írjad!* (Arany.) Ezelőtt mintegy három évvel aztán hozzá ültünk ketten, hogy még egyszer nézzük át, öszszevetve az eredeti szöveggel, az új angol és holland és a legrégibb magyar fordításokkal (Sylvester és Heltai). El voltunk szánva rá, hogy, ha elkészülhetünk vele, ki fogjuk adni saját költségünkön. Ezen, a mi erszényünkhez mérten kissé merész elhatározásra az Angol biblia társulat által eszközöltetett legújabb ((Átdolgozással)) való elégedetlen­ségünk vezetett volt. Áthaladtunk a négy evangéliumon és az Apostoli cselekedetek könyvén. Mielőtt a Pál leveleihez kezdtünk volna, szükségesnek láttuk előre megállapítani a Pál theologiájának magyar kifejezéseit, e végett pedig azt határoztuk, hogy mindenikünk külön magára írja ki és próbálja fordítani az erre vonatkozó jellemző helyeket. Ezen munka közben lepett meg engem egy terhes betegség; és mikor én felüdültem, akkorra már ő rajta jelentkezett oly láthatólag az ideg bántalom, hogy e munkát tovább nem folytathattuk. Ilyen állapotban van most e fordítás kéziratai között. Tehát még erről sem mondhatnók el, hogv kiadásra teljesen készen áll. Felét, vagy felénél valami­vel többet ugyan már közösen megállapítottuk, de a legvégső munka még ennél is elmaradt. T. i. az össze­vissza javított kéziratot okvetlen tisztáztatnunk kellett volna, hogy aztán még egyszer teljes összefüggésben átolvassuk főleg a jó hangzás és teljes összhang kedvé­ért, Ez a munka az első felénél is elmaradt. Az apostoli levelet közösen már nem tudtuk átnézni, sem a termino­lógiában (főleg a „dikaioszí ( származásaira nézve) vég­legesen megállapodni, hanem neki mind le van irva és nagyon sokszorosan át meg át javítva; úgy hogy nem tartanám lehetetlennek kellő utánjárás és költség mellett a kiádásra való előkészítést. És meg vagyok győződve, hogy -.a kiadás így is nagy nyereség volna a biblia­fordítás ügyének tökéletesítésére nézve... Csakhogy azon előleges eltökélésünk, hogy a kiadás költségeit fedezni fogjuk közösen mi magunk : most már dugába dőlt; mert a magyar prot. theologiai tanár után irodalmi hagyaték még csak maradhat akár gazdagon is, de azon hagyatékból, mit a finánc illeték alá von, vajmi kevés ! No de hagyjuk, majd másként lesz ezután ! Isten veled Nagyenyed, 1889. jan. 7-én jó barátod Dr. Kovács Ödön. BELFÖLD. Külsősomogyi levél a szerkesztőhöz.*) Nagy tiszteletű tanár és szerkesztő úr! A debreceni és pesti prot. lapokat egy napon kap­tam. Közel 30 év óta falusi pap vagyok, a legújabb időben hivatalos nyelven: «anyakönyvvezető közeg)), műnyelven: «lélekidomár» —• verba valent usu — s én ezen 30 év óta sokat megszoktam. Ha Debrecen reá állva a Helv. confessióra, még ma is eszi lelkileg a Krisztus testet, nekem az ő gusz­tusa ellen semmi kifogásom; amidőn meg Pest maga­sabb kulturája folytán a liberális keresztyénség regióiba szállván prot. testvéréül öleli keblére a sz. háromság tagadókat, én ezen sem ütközöm meg, csak Dr. Hase szavait látom igazolva: «der Unitarismus hat sich als Sekte wenig verbreitet, weil er sich als Ansicht aus­breiten konnte.» Én különben az egész controversiaban egyebet az én szellemi myopiám miatt nem tudok felfedezni, mint Róma és Konstantinápoly — en miniatűré — vetélke­dését a hegemónia felett. Azonban akár Pest universalismusa, akár Debrecen partikularizmusa győzzön, én Mephistónak adok igazat: «die Kirche hat einen guten Magén.» Sok transcenden­talis szörnyszülöttet és metaphystikai csudaállatot meg­emésztett már azon becsületes Jézusról nevezett egy­ház, melynek egyik apostolát a derék Pált nem rég egy Brooklyni művelt unitárius a New England szerint «perfect gentleman»-nak nevezett. Én is azt hiszem ntiszt. úr, hogy elmúlt azon idő, amidőn nekünk bármely nevű lobogó alatt is szükséges volna tömör phalanxban sorakozni. Newton binomi tana nem ellenmondhatlanabb, mint a Pesti Naplónak — melynek bizonyosan az Isten örök tanácsában is van tudósítója — azon apodiktikus kijelentése: hazánkban az ultramontanismus politikai lehetetlenség. De meg ki merné megtámadni a hazai prot. egy­házat, mely amidőn prot. irod. társulatot tervezni me­részlett, mint gondolom, bizonyos tömlők, Schlauchok ellensúlyozására: ugyanakkor, mintha önönszülöttjétől megijedt volna, sietett ildomos ember módjára kijelenteni, hogy a Szent László társulat nagyon meg ne ijedjen, hogy hát ezen prot. irod. társ. nem akar felekezeti lenni. Frisottin sonettjében azt a quoi qu'on die-t Moliére tudós női jobban meg nem bámulták, mint én szegény paraszt pap ezen igen finomul nuanceirozott kifejezést : Wasch' mir mein Pelz, aber macii ihn nicht nasse — a cigány így mondta : üsd agyon, de ne nagyon. Ily finom devisesel homlokán a prot. irod. társa­ság bizonyosan le fogja nyargalni a hazai kath. szent tár­*) Excentricus és s'atyricus biz1 ez a levél, de olvasott és gon­dolkozó szerzőre vall; ki sokban mond igazat is. - Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom