Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-28 / 17. szám

képességi bizonyítványuk szerint elegendő osztályzatot nyertek, 2 évi szolgálatuk után. 13. Azok a segédlelkészek, kik mindkét kepességi bizonyítványuk szerint jó osztályzatot nyertek, 1 évi szolgálatuk után. 14. Azok a segéd-lelkészek, kik mindkét képességi bizonyítványuk szerint jeles osztályzatot nyertek azonnal. ' 15. A theologiai tanárok a jelesen képesített rendes lelkészekkel ugyanazon minősítés alá tartoznak. Más lelkészi jellegű gymnasiumi, képezdei és magán-tanárok, lelkészi jellegüket megtartott volt r. lelkészek, katecheták, fegyházi lelkészek, tábori lelkészek, missziói és körlelkészek bizonyítványuk osztályzatához képest szintén a rendes lelkészekkel jönnek ugyanazon minősítés alá. 16. A két képességi vizsgálat közt külföldi egyetemen töltött idő az itthon tölteni tartozott két vizsgálat közti szolgálattal vétetik egyenlőnek. Ha azonban a Ielkészjelölt még a második vizsgálat után is, egy évet külföldi egyetemen tölt, az egy évi kápláni szolgálatul számíttatik annak javára. 17. A különböző általános osztályzatú lel— készképességi bizonyítvány közül mindig az alsóbb osztályzatú jő számításba, úgy, hogy egy jeles és egy jó, két jó; egy jó és egy elegendő csak két elegendő osztályzatot ad. * * * Fentebbi szabályjavaslatot az 1887-ik évi konvent 31. sz. végzéséből nyert megbízás alapján a folyó évi konventen terjesztették be a főt. püspök urak. A szabályzat igen helyes intentiója a megbízáshoz képest az, hogy az egész magyar ev. reform, egyház mindenik kerületében kötelező érvénynyel egyöntetű classiíicatio és qualificatio jöjjön létre, mi az egységes egyházi szervezetnek és közigazgatásnak természetes következménye. A szabályjavaslatot rendkívüli fontosságára és egyetemes érdekére való tekintetből kívántuk közölni, még mielőtt a konventi jegyzőkönyvben napvilágot látna, hogy jó előre alkalmat nyújtsunk a mindnyájunkat érdeklő kérdés hírlapi megvitatására. Az eszmecsere megindítására készséggel megnyitjuk Lapunk hasábjait és olvasóinkat tisztelettel felkérjük. Szerk. ISKOLAÜGY. A véderőtörvény és a jogi szakoktatás. (Folytatás és vége.) Az ismertetett intézkedések alapján a tárgyak hallgatásának bizonyos — egyes kifogásoktól eltekintve — egészséges rendje fejlődött ki az egyetemeken is, mi annál üdvösebb, mert az alapvető tárgyakat előbb szükség hallgatni s azután térhetünk át másokra, melyek már azokbeli előtanulmányokat igényelnek. A kir. és felekezeti jogakadémiáknál pedig még kisebb a tanszabadság, mert ott szigorúan elő van irva, hogy mit minő sorrendben kell hallgatni s a tanterv és tanrend egész épülete ez elven nyugszik, mely viszont a berendezésnél a négy éves tanfolyamot vette irányadónak. Hisz egykor, még nem is oly rég, nagy vívmánynak tekintették, hogy a vidéki akadémiák teljes 4 évi tanfolyamit jog- és államtudományi karokká alakultak át! Már most a közoktatási miniszter tervezett ((könnyítése)) a jogakadémiák egész tantervét s az egyetemeken a tárgyak hallgatásának eddig kifejlett célszerű egymásutánját felforgatja, mert amit azelőtt 8 féléven, illetve az akadémiákon, melyek nem féléves (szemesztralis), hanem éves beosztáson nyugosznak, 4 éven át kellett s lehetett hallgatni, most 7 félévre, vagyis 3 7, évre kell összeszorítni, tehát a joghallgató, valószinű önkéntesi szolgálatára való tekintettel, kénytelen lesz már első éves korától arra törekedni, hogy az egészséges rend megváltoztatásával ott és akkor szorítson helyet az egyes főtárgyaknak, a mikor ezt óraösszeütközés nélkül teheti, sőt helytelenül meg is szakgathatja ugyanazon tárgy hallgatását. Ha pl. a büntetőjogot beszúrhatja első éves korában, megteszi, sőt az akadémiákon, hol az egész éves tárgy heti 5 órával, megtörténhetik, hogy első részét első, második részét pl. harmad éves korában hallgatja. Azt hiszem, felesleges volna e lehetőség szomorú következményeit mérlegelni akkor, midőn jogászaink szakképzettsége a csekély ellenőrzés folytán, oly szomorúan csekély. Igaz, a miniszteri leirat véleményadásra hivja fel a jogi tanintézeteket ez irányban; jelöljék ki, minő változtatások lesznek a tervezet folytán eszközlendők a tanulmányi és vizsgálati szabályzatban, de nem hiszszük, hogy ilyenek sikeresen végrehajthatók volnának, mert minden jogász tanulmányainak megvan a saját individualitása, meg vannak speciális körülményei, azok rendezésébe még a magán viszonyok is belejátszanak, s ott, ahol privilégiumot akarunk bizonyos csoportnak adni, gondoskodnunk kell arról, hogy e csoport minden tagja lehetőleg igénybe vehesse azt, s így szigorú megkötő intézkedéseket pl. az egymásután, az év stb. tekintetében nem tehetünk, különben egy jó rész már a priori ki lesz zárva a privilégium élvezetéből. Aztán meg a budapesti egyetem rendelkezik ugyan nagyszámú tanerővel, tarthat paralell órákat különböző időkben, s így hallgatóinak inkább nyújthat alkalmat arra, hogy a kedvezméynt a kitűzött feltétel mellett igénybe vehessék, de nem teheit ezt a kevesebb tanerővel biró kolozsvári egyetem és még kevésbbé az 5 — 8 rendes tanszékkel rendelkező vidéki akadémiák. Különösen vegyük az akadémiákat. Ezek tanerőik csekély számánál s azon oknál fogva, mert éves rendszerre vannak bazirozva, igen rossz helyzetben lesznek, hallgatóiknak nagyon nehéz leend az összes előírt órá-