Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-28 / 17. szám
kat 3 Va év keretében a kötelezett óraszámban hallgatni. Annál inkább, mert míg az egyetem jog- és állam tudományi karánál — a történelmet kivéve — minden tárgyból elég egy félévi, rendszerint 5, gyakran ennél kevesebb heti órás főcollégium, addig a vidéki akadémiákon egész éven át hallgatandók : római jog heti 8 órában, perrendtartás heti 5 órában, egyházjog heti 4 órában, jog- és alkotmánytörténet heti 7 órában (II. félév 5 óra) büntetőjog heti 5 órában, jogbölcsészet heti 5 órában, tehát 6 tárgy, heti 34, illetve második félévben 32 órában. Eltekintve attól, hogy nehéz belátni, miért elég pl. a római jogot az egyetemen csak félévi heti 8 órában, büntető jogot egy félévi heti 5 órában hallgatni, s miért kell az egyetemnél alantabb rangúnak tekintett vidéki akadémián az elsőből 2 félévi 8, a másikból 2 félévi 5 óra, holott az akadémiák szorgalomszaka is jóval többet tesz ki, mint az egyetemeknek vakációk által nagyon is megrövidített tanideje : annyi kétségtelen, hogy a tervezett intézkedés csak az egyetemi szabályzat 49. §-át veszi tekintetbe, mely szerint az előadások iskolai félévek szerint akként rendezendők, hogy minden félévvel az előadások uj ciklusa kezdődjék, s hogy a hallgatók kollégiumaikat félévenkint választhassák. Itt tehát aránylag könnyebb lenne a berendezkedés, de ez nem áll az akadémiákra, hol éves a beosztás s sok tárgy több órában adandó elő s kevesebb a tanerő. Nem tételezzük föl a közoktatásügyi miniszterről, hogy az oly fontos nemzetiségi és kulturmisszióval bíró jogakadémiáknak elvi ellensége legyen, de annyi bizonyos, hogy tervezett intézkedése azok gyakorlati fenállhatását az egyetemekkel szemben tényleg nagyon megnehezíti. A 11 vidéki jogi karnak 1887/8-ban összesen 700 hallgatója volt s a gyarapodás örvendetes, ámde ha e 700 ifjúra, kiknek érdekei végre is tekintetbevételt igényelnek, kérdésessé válik, hogy itt 7 félév alatt végezhetik-e tanulmányaikat, míg amott okvetlenül természetes, hogy még inkább növekedni fog az egészségtelen tódulás a budapesti egyetemre s nagyobbodik itt azon abnormitás, hogy még 1887/8-ban is volt óra, melyre 400-nál több hallgató volt beiratkozva, holott a legnagyobb jogi terem sem képes ezek felét befogadni, s a többiek akarva sem járhatnak előadásra. Kétségtelen, hogy manapság a tisztára nyomorékokon kívül minden ifjúnak számot kell vetni azzal, hogy katona leend ; így van ez a jogászoknál is. Minthogy pedig 7 félév, illetve 3V2 év alatt azok fognak pályavégzetteknek tekintetni, kik tényleg önkéntesek voltak, de már előbb a mondott idő alatt a 8 félévre előirt főtárgyakat mind hallgatták, a csak valamire való ifjú már tanpályája első percétől arra fog törekedni, hogy tényleg hallgassa ennyi idő alatt azokat, vagy helyesebben, hogy indexében a kellő óraszámot kitüntesse. A négy évi tanpályát legtöbben 17—18 éves korukban kezdik, tehát 21 éves korukra, midőn a hadkötelezettség kezdődik, majdnem befejezik; de némelyikét csak a 3 —ik, 4-ik korosztályból sorozzák be, némelyiket épen nem. Mit csinálnak már most ezek a 8-dik félévvel, midőn J félév alatt minden tárgyat hallgattak, de kedvezményes beszámításra igényt nem tarthatnak, mert önkéntesek nem voltak még, vagy egyáltalán nem is lehetnek P Ezek vagy újra kell hogy hallgassanak egyes tárgyakar, vagy pedig holmi töltelékórákkal húzzák ki a heti kötelezett 20 órát. A fenntkifejtett okoknál fogva én a közokt. minisztérium könnyebbítését határozottan perhorreskálom, mint olyat, mely teljesen megbontja a jog- és államtudományi szakoktatás szerves épületét, anélkül, hogy rossz hatásai előlegesen megtett módosításokkal ellensúlyozhatok volnának. Azt sem habozunk kimondani, hogy normális körülmények közt a jogtanulmány igényeit leszállíthatóknak egyáltalán nem tarthatjuk, mert valóban kétségbeejtő tudatlansággal találkozunk a vizsgálatokon épúgy, mint a szigorlatokon. De azt is beismerjük, hogy jelenlegi körülmények kulturfejlődesünk szempontjából normálisaknak nem mondhatók. Az országok és nemzetek fölött lebegő kényszerhatalom nyomása alatt hazánkban talán még inkább kénytelen a kultura háttérbe vonulni a védelmi, a katonai szempontok előtt, s ez állapot bizonyára ifjúságunkra és a szülőkre oly terhet rak, hogy azokat az államférfiúi bölcseség — s ennek belátása érdeme a közokt. miniszternek — kénytelen más oldalról nyújtandó kompenzációkkal enyhítni. Ezért beismerjük, most a jogi szakoktatás tekintetében is kénytelenek vagyunk oly módon, hogy az lehető legkissebb károsodással járjon, könnyítéseket eszközölni. Ámde a tapasztalt hajós először is a felesleges terhet szokta kidobni. Ezt kell nekünk is tennünk s ily felesleges terhet képez a kötelező szigorlatozás, melyről Roszner Ervin azt mondja, hogy nem emelte az ügyvédi kvalifikáció színvonalát, hanem sülyesztette a jogtudományi szigorlat tudományos értékét s ezt Berzeviczy államtitkár is elismerte. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága, mondhatni egyhangúlag Ítélte el a kötelező szigorlatozás eszméjét, s bár az államtitkár azt veté ellen, hogy a kormány egyoldalulag e kérdésben nem intézkedhetik, mert összefügg az ügyvédi rendtartással : de ez érv kellő súl}dyal nem bir, minthogy a közoktatásügyi kormány által tervezett 31 /2 éves jogi kurzus épúgy érinti^az 1884 : I. törvénycikket. Első és leghelyesebb könnyítés tehát, mely nemhogy veszteséggel volna összekötve, de nyereséggel jár, a kötelező szigorlatoknak, mint az ügyvédség előfeltételének eltörlése. Szigorúbb megtartása a tanulmányi rendnek és szigorú ügyvédi vizsgálat több jót szül. De nem mindenki lesz ügyvéd, tehát magában véve ez nem elég általános jótétemény. Ily kedvezménynek tartjuk mi a következőt. Azon ifjak, kik a jogi pályát választják, de önkéntesi szolgálatukat tanulmányaik közben teljesítik, annak egy, vagy két évi tartamára legyenek kötelesek beiratkozni magántanidóképen valamely egyetem, vagy jogakadémia jog- és államtudományit karánál. Ennyiben tehát, de csakis ennyiben a magántanulás visszaállítandó volna. Az ilyformán beiratkozott egyének jogosítva volnának egy, vagy két évi önkéntesi szolgálatok kitöltése után fél év múlva, hogy a kellő előkészületre idejük legyen, sőt esetleg hallgathatnák is elmaradt tárgyaiknak egy részét, jelentkezni következő vizsgálatuk letételére azon intézetnél, hol magántanulóként beírva s nyilvántartva voltak, s ha a vizsgálatot legalább egyhangúlag, vagy épen kitüntetéssel kiállják, önkéntesi szolgálatukból egy év nekik a kvadrienniumba beszámíttatnék. Hogy pedig még az államtudományi vizsgálatokat is letehessék ilyformán, reájuk nézve megváltoztatandó volna a jelenlegi jogtanulmányi rendszer azon különben is káros intézkedése, hogy ezeket csakis a végbizonyítvány kinyerte után tehetik le. Az államvizsgálatok egyike az alapévek szabályszerű bevégzése s az alapvizsgálatok letétele után az önkéntesi szolgálat befejeztével félév múlva végbizonyítvány
