Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-07 / 14. szám

fiak ne tartaná. Ezen az úton, negyed rész anynyi segélylyel, mint a mennyibe egy állami iskola kerül, bármely felekezeti iskolával épen azon politikai és didaktikai célt lehetne elérni, a mit az állami iskolával. A felekezeti népiskolák állami segélyezésétől bizonyosan egyik felekezet se idegenkedik most; s erre praecedens is van már a középiskolai törvényben; úgyde a népiskolai törvényben ez ki van zárva ; s csupán ezen egy dolognak lehetővé tétele is megérdemli azt, hogy a közoktatási kormány a lehető rövid idő alatt az összes népiskolai törvények és rendeletek revisióját kezdeményezze. Sok is már nagyon ezen törvények és rendeletek száma, a szegény tanító alig tud rajtuk eligazodni; nem árt azokat egy kisebb kódexbe összefoglalni.)) Ez volt Kovács Albert felszólalásának lényeges tartalma, melyre gr. Csáky cultusminiszter kijelentette, hogy a felekezeti iskolák állami segélyezését maga is üdvös és termékeny eszmének tartja, melynek eszközlését a közel jövő céljául tűzi ki. Oly országban, a hol a miniszterek ígéreteikért helyt állanak, ezen előzmények után küszöbön állónak lehetne mondani egv oly törvény javaslat benyújtását, mely a felekezeti népiskolák állami segélyezését lehetővé teszi. Talán nálunk is meg fog ez történni, mert a helyzet fogja rá kényszerítői az államot. Protestáns körökben 21 év óta már sokszor kifejezték e kívánságot, s most is a prot. egyháznak egyik tekintélyes tagja volt oly szerencsés, hogy alkalmas időben és alkalmas helyen felszínre hozta a kérdést s el tudta fogadtatni az üdvösnek Ígérkező célt a közoktatásügy országos vezetőjével. Kovács Albert szájából e felfogás nem ébreszthetett bizalmatlanságot az állami érdekek képviselőinél, mert róla tudva volt, hogy néhány év előtt a középiskolai törvény megalkotásánál ő volt az állami szempontok egyik leghatározottabb védelmezője mind az orsz. közoktatási bizottságban, mind az országházban; de egyúttal bölcs egyháziassággal ellentállott az állam túlkapásainak is, s akkor is ép ugy hangoztatta az állam és egyház barátságos közreműködését a középiskolai oktatás terén, mint a hogy most indítványozta ugyanezt a népoktatás terén. Az államsegélyes népiskolák eszméjétől mi protestánsok elvileg semmit sem idegenkedünk, ha a kivitel autonomiánk sérelme nélkül és a felekezetközi viszonosság elvének teljes fenntartásával fog eszközöltetni. Sz. F. Az igazság keresése legméltóbb törekvése az embernek. Verabsaumest du das Cliristenthum nach den Grundsátzen deiner Vernunft, und nach den Thatsachen deines Bewustseins zu prüfen, so wird dein Glaube von allén Seiten dem Zweifel zuganglich bleiben. Dr. F. Bruch, Prof, der Theol. zu Stras&burg, Több világosságot gyújtani meg az emberi lélek házában annyi, mint közelebb emelni küldetéséhez : annál fogva az élénk mozgalom a több világosság érdekében általában igazolva van a haladás, ezen egyetemes világtörvény folytonosságával. Csak hogy az igaz haladás sohasem lehet egyéb, mint organikus fejlődésnek menetele. Minden más haladás hamis és tévedés, vagy is eltérés ez egyenes irányból. Csak az igaz haladásról van az állítva, hogv a haladás Istenhez vezet. A christianismusnak is ezen elvet kell képviselni, ha az emberiség közérdekű ügye akar maradni. Bizonyos az, hogy a keresztyénség nem csak élet azaz elementáris hit (Pisztisz), hanem- (szellem) azaz ismeret s így tan is (Sophia, Gnosis, Pal ap. szerint.) S így annak az egész emberhez kell szólani, egész valóját igénybe kell venni. Különben csak félmunkát végez az ember körül. Ha a keresztyénség Hegel szerint az absolut igaz vallás, s a világfejlés magasabb s válságos mozzanata . . . ha a keresztyénség azon legmagasabb igazságoknak, melyeket az emberi szellem felfogni képes, isteni kijelentése : úgy annak kiválókig, s első rendben a directiv hatalmat, a «to hégemonikon»-t. a szellemet kell áthatnia, befoglalnia s általa az életet irányítania. Nos, a szellem csak a dolgok igazságával azaz lényegével vagy is eszméivel foglalkozván, mellőzhetlen feladata, burka alúl azon formáknak, melyek az időszaki fejlődés utján keletkeztek, felszabadítani a bennök nyilatkozó, tünetkező eszmét, s azt ismeret tárgyává tenni. Mert valamint a dolgoknak, úgy a keresztyénségnek is igazsága nem a formákban áll, hanem azon alapigazságokban, melyek azon formákban a fejlődés menetelében időszaki kifejezést nyertek. Az eszme, vagy lényeg örök törvénye, tartalmát folytonos fokozatos fejlődés utján feltárni; annál fogva az eszme-fejlődés útját elállani vagy az időszaki fejlődés alatt létrejött formák előtt megállani, vagy azok megörökítésén dolgozni, nem egyéb, mint a világélet s mindenség örök törvénye ellen konspiralni, s a fejlődés gátlásával a lényeget és életet megfojtani, vagy legkedvezőbb eseiben szellemi bálványozást, a formák bálvány ozását inaugurálni. Csak az a baj, hogy a kik a haladás nevében fáradoznak, ritkán számolnak be maguknak azzal, hogy tulajdonképen mi az, a mit megvilágosítani akarnak?... A lélek-e? a mely tagadhatatlanul mindig növekedő világosság után sovárog... A vallás-e? mely megállapított sarktanaival, szerintök a szabad fejlődés útjába veti magát, ezeket tehát kiüresíteni jogos eljárásnak tartják, És ez az, a mire utaltam a Pataki Lapokban a felekezetek jelentőségéről közzétett expositiomban, midőn egyfelől azt kívánom, hogy minden saját eszméjével igazoltassák, másfelől a tanmeghatározás állítassék a kiüresítés helyébe a theologiai munkásság terén. És ez lehetséges feladat. Az absolut ész (concrete : szellem) a relatív észtől, mely már az emberben is nyilatkozik, nem qualita-