Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-04-07 / 14. szám
tive, hanem csak quantitative különbözik, s így általános követeléseikben egymásnak ellen nem mondanak .. . csak hogy nagyon is fonák dolog volna, ha a csepptől, mely az óceánban él, azt követelnök, hogy fogja át az egész óceánt. A cseppnek természeténél fogva határa van, az óceánnak, mely azt hordozza, nincs. E különbséget nem volna szabad logikailag figyelmen kívül hagynunk. Elégedjünk meg tehát azzal, ha a kijelentett igazságok észtartalmához eljuthatunk ! Azonban az absolut bölcsészet, melyet annyira irtóztak a mai nap leghevesebb vitatkozói mélyezni, mély dialektikája, vagyis gondolatfejlesztő módszerével oda segítené a dolgok igazságát azaz eszméjét kereső észt, hogy az Evangéliumokban az emberiséggel közölt positiv tanok megoldásáig eljuthatna, mint ezt tevé Marheinekénél, Lange Péternél, Ebrardnál és több másoknál a nagy német theologia mezején. De hát ezen út nagyon fáradságos, s aránytalanúl könnyebb, s hálásabb munka, mert a felvilágosodás nimbuszával bír a sokaság előtt, a tankiüresítés. Ez már az önfiiggetlenítés, mire erős hajlamunk van, érzelmeinknek hízeleg. Sekélyes patak az, melynek fenekét mindenki láthatja, a mély vizek már csak búvárok előtt nyitják meg mélységök titkait. A természet általában elzárja kincseit az ember elől, s azt akarja, hogy hadd aknázza ki előbb saját erőinek tárházát, mielőtt a természet kizsákmányolásához fogna. Gyakran ezen erőkifejtés nagyobb vívmánya az embernek, mint a kiaknázott arany. Nos tehát, ha a vallási mély igazságok értelméhez eljutni akarunk : aknázzuk ki előbb a szellem erőtárházát és meg fog nyílni előttünk is az elrejtett titok. «Dii laboribus vendunt omnia.w «Labor inprobus omnia vincit.» A vitázok nem számoltak be maguknak azzal sem, hogy a ker. vallás positiv vallás, s így csak mint ilyen ítélhető meg: tehát kijelentésen alapszik, s így ezt felülről kell a lélekbe bevezetni, és nem onnan kivezetni, mint az ész- vagy természeti vallást.... Itt is a hajdani görög templomokkal találkozunk, a melyek tudvalevőleg felülről nyerték a világosságot. De hát az Isten kijelentheti-e magát ? Lehetséges-e a kijelentés ? E kérdésre ez az egyszerű felelet: Az emberi szellem kijelentheti gondolatait, és ezt teszi is... csak az absolut isteni nem tehetné azt? Ugy hatalmasabb volna az emberi szellem az isteninél, a mi képtelenség. Továbbá, ugyan mi a világ egyéb, mint isteni kijelentés («Az egek hirdetik a te dicsőségedet stb.»), hol az Istennek felséges tulajdonságai mindenhatósága, jósága, a leglángelműebben számító és berendező bölcsesége lesznek nyilvánvalókká. Mi az emberben nyilatkozó erkölcsi világ egyéb, mint ismét az isteni élet kijelentése, melyben imádandó szentsége lesz nyilvánvalóvá? De vájjon ezekkel ki van merítve az isteni életkijelentés teljessége? Nem hiszem, hogy találtatnék gondolkozó elme, mely ezt állítani merné. Ugy hát kell még jönni egy mindent kielégítő és tedező kijelentésnek. És ez az Igeistennek a világba belépése által érethetett el. Csak ez teljes és tökéletes kijelentése az isteni életnek, hol az Isten már, mint absolut szeretet, világkegyelem, és világatya nyilatkozik. Erre volt legnagyobb szükségünk ! De hát épen ez az, a mit megérteni nehéz... De nem hozzáférhetlen még is. Az Istent csak egy az Istent teljesen ismerni képes elv jelentheti ki teljesen. Már pedig az absolut szellem, épen azért, mert absolut, mindent absolute akarhat csupán. Ez már az fogalom logikai szükségessége... csak az ember akar félig-meddig, ki az akarat dolgában épen azért félszeg ; mert ismerete csak részszerinti, s így nem absolut, s így nem is akarhat teljesen; mert az akarat, mint az ismeret (vagy concrete: szellem) egyik göncöle, mindig arányos az ismeret fokával: «Ignoti nulla cupido.» Isten tehát, miután mint absolut szellem kifelé hatási tevékenységben absolute ismertetni akar : tehát az életkijelentési processust absolute necessario bevégeznie kelle... Ezt pedig csak azon magasztos isten-emberi lényben érhette el, kiben már életét a maga teljességében (to pleroma tész theotetosz szomatikosz) terjeszthette elő, mint örök szeretetet, világkiengesztelődést, világkegyelmet, örök világosságot... S ezt az Ige-Isten a Jézus Krisztusban részesült meg, lett történelmivé. Kol. 2. 9 : Benne lakott az istenség teljessége testi— I leg Tim. 3. 16. A mi hitünknek nagy titka, hogy az Isten megjelent testben. Kol. 1, 15. A Krisztus a láthatatlan Isten ábrázatja. Eilip, 2, 19. A Krisztus az Istenek formája, egyenlő Istennel. Kol. 1. 19 Ugy tet, szett az Atyának, hogy minden teljesség ő benne (a fiúban) i laknék. Ef. 3, 9. 11. A Krisztus gazdagsága végtelen (tehát nem emberi.) A Krisztusban Istennek örök rendelete nyilatkozik Ef. 1, 22. 23 Róm. O tőle, ő általa, ő benne vannak mindenek. II. Kor. 4, 4. A Krisztus Istennek ábrázatja. Zsid. r, 3. stb. János evangelista e kérdést így tárgyalja le : ((Kezdetben vala a Logosz, és a Logosz Istennél vala, és a Logosz Isten vala.» E tárgynál egykor a legjobb exegetákat néztem át, de még a legjobb is e tárgyban (Neander) elpalástolhatlan félénkséggel, s így a bizonytalanság érzetével nyul a munkához. Oka az, hogy végre a tudomány sem képes mindent áthatni, s hogy megmentse magát, fényes kápráztató apparatusát veszi igénybe, s kezdi mindig a legtávolabbnál, vagy enged az előzők befolyásának, a korszellemnek, s gyakran fél a fennálló tanok netaláni megháborításától. (Folyt, köv .) Dr. Heiszler József. TÁRCA. (Folytatás.) E pontra vonatkozó következetlensége* Straussnak, adta elleneinek kezébe a leghatalmasabb fegyvereket s tette világossá az érzékfelettivel szakítani akaró bölcsész kínos vajúdását. Ki új világnézetet akar teremteni s t a
