Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-24 / 12. szám

aggodalmakat az ideiglenes végrehajtó-bizottságnak sikerült eloszlatni s így remélhető, hogy e hó 24-ére öszszehivott közgyűlésen a végleges szervezkedés minden nehézség nélkül meg fog történni. A tagsági nyilatkozatokat országszerte mindenütt örömmel irták alá, úgy hogy a mai napig 22 pártfogó, 133 alapító, 200 rendes és 170 pártoló, összesen tehát 525 tag jelentkezett. Az alapítványi tőke meghaladja a huszonnégyezer forintot és eddig már háromezer forintnyi évi jövedelem biztosítva van. — A konvent megnyugvással vette tudomásul a jelentést, a nemes bárónak köszönetet szavazott buzgó működéseért és az irod. társaságnak a ntagá erkölcsi támogatását jövőre is készséggel megígérte. Majd Tóth Sámuel'' jegyző tett jelentést a tárgysorozatról, melyet felolvasás után sokszorosíttátni rendeltek s a tanácskozást annak fonalán megkezdették; előbb azonban még néhány ideigl. bizottságot alakítottak. így a közalapi kölcsönök és a Szász-Fejes-féle tőkés-segélyezés tárgyában a kerületektől beérkezett vélemények áttanulmányozására gr. Tisza Lajos elnökleté alatt bizottság küldetett ki, mely még a jelen gyűlés folyama alatt jelentést tegyen ; a bizottság tagjaivá Szász Domokos, Fejes István, Szabó János Tóth Sámuel választattak meg. Az egyetemes presbyterianus szövetség Londonban tartott mult évi közgyűlésén jelen volt képviselőink, Balogh Ferenc és György Endre kimerítő jelentését az e tárgyban régebben működött bizottságnak adták ki, melynek tagjai Filó Lajos elnöklete alatt Ballagi Mór, Szilágyi Dezső, gróf Ráday Gedeon és Tóth Sámuel. A házassági törvényszékek felállítása tárgyában az utolsó konvent határozata alapján az ügy előkészítése érdekében szintén bizottság szerveztetett, melynek tagjai lettek: Beöthy Zsigmond elnöklete alatt Filó Lajos, Kovács Albert, Szilády Áron és Szilágyi Dezső ; ezzel kapcsolatban tudomásul vétetett azon elnöki jelentés, hogy az evang. testvérek egyetemes konventje a maga hasonló célból működendő bizottságát — elnöki megkeresésre — szintén kinevezte. E «szentszéki» bizottság a jövő gyűlésre tartozik munkalatot készíteni. Végül az is a bizottságok megalakulásához tartozik, hogy Szász K. lemondása következtében az énekügyi bizottság elnökévé Fejes István választatott meg. A koventi bíróság vagy egyházi főtörvényszék titkos szavazás útján következő 19 tagból alakult meg, kik a szavazás eredményének kihirdetése után azonnal letétették a törvény szabta esküt. Elnökök: a konvent elnökei. Tagok: Csonka Ferenc, gróf Degenfeld József, Fejes István, Kerkapoly Károly, Révész Bálint, gróf Tisza Lajos, Véghely Dezső, Beöthy Zsigmond, Filó Lajos, Lükő Géza, Kovács Ödön, Ritoók Zsigmond, Szabó János, Szilágyi Dezső, Vállyi János, Szász Domokos, Kolosváry Sándor, Szilády Áron, Tóth Sámuel. Az első napi ülés tárgyai között kerületi elnöki felterjesztésekből felolvastattak sóvári Soós Gábor százezer forintos iskolai, özv. Hegyi'Mihályné tizezer frtos egyházi, s néhány kisebb alapítványról szóló ismert tárgyú jelentések, melyek alapján az alapítóknak köszönő elismerést szavazott a konvent. A második napi ülésen a közalap ügvei és pedig első sorban a végrehajtó bizottság jelentései tárgyaltattak, minek lefolyásáról a jövő számban. s A horvát-szlavonországi misszióból. E lapok tisztelt szerkesztője szíves volt közölni velem az alább következő levelet s megengedni, hogy néhány bevezető sort irjak ahhoz. Sok nagy dolog, közelről megnézve, kicsiny vagy kicsinyes; sok kis dolog, valójában megvizsgálva, fontos vagy épen nagy lehet. Krisztus urunk ama mondása: a mustármag, látjátok, kicsiny, de ha felnő terepély fa lesz belőle, mindennap s ezer meg ezer dologban igazolja magát. Aztán nem mindig a nagy átalakulásokat előidéző, a nagy tért hódító tények vagy működések bírnak valódi erkölcsi értékkel s áldásosak következményeikben. Nem a nagy zajt ütő s pompázó cselekedetek érdemelnek igazi elismerést; az őket követő tetszés zajban elvették jutalmokat. Egy nemes tett, mely föl sem tűnik, de jót akart s célját érte, magában hordozza jutalmát. Nureddin Szultán (mondja egy arab rege) egy ízben palotája falára felírta a maga jótékonyságainak hosszú lajstromát, a legkisebbről sem feledkezve meg. De egy láthatatlan kéz lenyúlt a ködfelhőből s mind letörölte az ezereket, melyeket templomokra, zárdákra, városok építésére, hadvezéreinek vagy intézeteknek adott, s csak az utolsó tételt hagyta meg, hogy szegény és sok gyermekű szomszédjának hetenként öt kenyeret küldött a maga asztaláról. S nem Krisztus urunk mondta-e: Nem áldozatot kívánok, hanem irgalmasságot! Es nem ő kötötte-e szívünkre, hogy az ő kicsinyeinek gondját felvegyük mintha csak az övét ! Mind e példázatokban, átalában szlavonországi misszióinkról s különösen arról a mustármagszerű kezdemenyről akartam szólani, melyről t. Keck Zsigond bánovcei missziói lelkészünk az alább következő levélben, oly nemes és megindító egyszerűséggel értesít. Szlavóniai missziónk, melyben majd harmadfélezer lélek, hitsorsosaink, küzd a nagy területen szétszórtság, az élet anyagi gondjai s szükségei, a hatósági erőszak s felekezeti gyűlölet nehéz hullámai közt, ősei hitében megmaradhatásaért; e három vármegyében, három központtal (Beska, Bánovce, Szelistye) szervezett missziónk fentartása egyházkerületünk s egyetemes magyar ref. egyházunk gondjainak egyik méltó tárgya ; mindnyájunknak kötelessége; s gondolkozásunk és áldozataink már eddig is nemes gyümölcsöket teremtek, s biztos alapot vetettek a jövőnek — és száz meg száz lelket tartottak meg hazánknak s anyaszentegyházunknak.