Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-17 / 11. szám

Harminckettedik évfolyam. 11. SZ. Budapest, 1889, március 17. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKO Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja, — Bélyegdij minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. SZERKESZTÓ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. TARTALOM: Vezércikk. A zsinati kérdés az ág. evang. egyházban. Poszvék Sándor. — Iskolaügy. Tanárképzés és tanárválasztás. —z—. — Könyvismertetés. Kupai Dénes Egyházi beszédek. Kenessey Béla. — Belföld. Néhány szó az egyházmegyei gyűlésekről. Paulos. — Gyakorlati lelkész et Entlassungs-Certificat. Garzó Gyula. — Külföld. Gondolatok az Evangy. szövetségről, Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. Lap- és folyóirat-szemle. — Különfélék. — Necrolog. — Hirdetések, A zsinati kérdés a hazai ág. h, evang. egyházban. Előző cikkemben a zsinat feladatául kitűztem azon törvényes intézkedést is, mely szükségesnek ismeri uj kormányközegek szervezését, azoknak az egyház organismusába való beillesztését s ez által az egyházi alkotmánynak kiegészítését célozza. Ha valamely téren, úgy a népélettel oly szoros kapcsolatban álló egyházi közélet terén perhorresknlom az ide-oda kapj&dást, az experimentálást a felmerült bajoknak új, meglehet oly intézkedések útján való orvoslása végett, melyeknek életbeléptetése igazolja a szót: «pejor medicina morbo.» Azért ha valahol, úgy egyházi téren tartom jogosultnak a conservativ irányt, a hagyományos, sok tekintetben üdvösnek tapasztalt gyakorlat fenntartását. A conservativismus és radicalismus, bár céljaik tekintetében ellentétes irányban haladnak, abban találkoznak egymással, hogy a tényleges viszonyok követelményeivel nem számolva, ellentétbe jőnek a köztudattal, a többség jogérzetéve]. A conservatismus úgy, hogy a köztudat fejlődésével lépést nem tartva, ettől túlszárnyaltatik ; a radicalismus meg úgy, hogy előre sietve, a lassan fejlő közjogtudatot megelőzi. De míg a conservatismus által provokált ellentétet enyhíti a szokás, a mult iránti kegyelet, a traditiónak kiengesztelő hatalma, addig a radicalismus új formáival, senki által nem ismert, s így senki által meg nem kedvelt reformjaival az ellentétet egész merevségében érezteti, sérti a köztudatot, megütközést kelt, acut bajokat okoz, melyek válságossá tehetik a helyzetet. Azért kell egyházi téren, hol a traditionalis nézetek, a szokás s a megszokott iránti kegyelet hatalma sokkal nagyobb, mint akármely egyébb téren, a fontolva haladás aranyszabályát szem előtt tartani s a reformeszmék megvalósításának munkáját csak akkor megkezdeni, ha ennek szüksége valóban meg van, a többség érzi, az összegyház érdeke követeli, szóval, ha — az evangelista szerint — ,,betelt az idő." Szálljunk le most a reflexiók magas szférájából egyházkormányzati gyakorlatunk alsó légkörébe. A közigazgatás súlypontja egyházunkban egészen a közgyűlésen nyugszik. A közgyűlés meghozza üdvös határozatait, a végrehajtást eszközli az elnökség, esetleg egyéb megbízottak vagy egyes bizottságok. Ez mind jól van, a meddig simán folynak a dolgok. De mi történik akkor, ha a végrehajtás körül akadályok merülnek fel? Ez, esetben az illetők rendesen függőben hagyják az ügyet, új utasítást várnak, beadva erről szóló jelentésöket a közgyűlésnek, mely csak egy rendes ülést tart évenkint. Égy esztendő tehát elmúlik s a tán sürgős elintézési: igénylő ügy marad elintézetlenül. Mi' neqi történhetik egy évben, mire fejlődnek, mint mérgesednek el az ügyek, melyeket gyors, erélyes intézkedéssel könnyen lehetett volna megoldani: azt, sajnos, testi szemmel is annyiszor láthatjuk. Bábeli zavart, végetlen rendetlenséget, méltó megütközést, válságos következményeket szülhet ez a gyakorlat. Azt mondhatná valaki : de hisz ott a püspök, esperes, felügyelő, az ő dolguk a végrehajtás érdekében megtenni a szükséges lépéseket. Igen, de képzeljük magunkat annak a püspöknek és esperesnek helyzetébe! Intézkedjenek oly ügyben, melyre nézve határozott utasítást nem nyertek, mily könnyen jöhetnek a többség véleményével ellenkezésbe, s akkor vonják le ebből a következtetést! Egészen máskép fog eljárni az elnök, ha egy testület van oldala mellett, mely a felelősség terkében vele osztozik.