Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-03-10 / 10. szám
nyának megállapítása után kimondja, hogy a paíristica a kijelentett hittartalmat dogmákká képezte, a scholastica pedig ezen az egyház tekintélyének védelme alatt álló dogmákat legalább formailag a gondolkodó tudattal „közvetitte A patristicának három lappal kell beérnie. Néhány szó az apostolok felfogásáról, a gnosticusokról, az apostoli s egyházi atyákról, kik közül Augustint ismerteti szerző kissé részletesebben s ezzel eljutottunk a scholasticához. A scholasticáról szóló részben megtaláljuk az «Universáliák» felett támadt vita történetét s Anselm, Abelard, Albert, Auquinói Tamás és Occam Vilmos stb. tanain kívül a középkori mysticusok nézeteit is. A középkor vége felé feléledt humanismus s a protestantismus szerző szerint átmenetet képez az újkori vagy modern bölcseszeire, melynek történetét Szlávik 3 részben tárgyalja. Az első rész magában foglalja Baco- és Descartes-től Kantig, a második a Kant-tói Hegel-ig s a harmadik rész a függelék a Hegel-ig alkotott rendszereket. S ha tekintetbe veszszük, hogy nemcsak a legkiemelkedőbb alakok — Baco, Cartesius, Spinoza, Locke, Humcs Leibnitz, Kant, Fichte, Schelling, Hegel, Herbart stb. s ezek tanai vannak ismertetve, hanem szerző rá ér még másodrendű bölcsészek nézeteiről pl. Geulinx occasionalismusáról, Jakobi hitbölcsészetéről is szólani, s nem hagy el csak egy valamennyire figyelemre méltó bölcsészt sem, a szerzőnek az anyag összegyűjtésében tanúsított nagy szorgalma iránt elismerését senki meg nem tagadhatja. Dicsérettel kell azt is felemlítenem, hogy Szlávik a hazai, bölcsészettörténeti jelenségeket is ismerteti. E tekintetben Pauler bölcsészettörténete előfutárául szolgált ugyan az övének, de Szlávik műve e részben sokkal teljesebb. A scholastica magyar követőin kezdve el egészen a legújabb időkig mind azon kísérleteket felemlíti melyek a külföldi nagy bölcsészek Descartes, Kant, Eichte, Schelling, Hegel stb. hatása folytán, azok eszméinek átültetésére irányultak, sőt a jelesebb értekezésekről is közöl elég részletes kimutatást. Nagyon örülnék rajta, ha még tovább folytathatnám a mű előnyeinek felsorolását, de mivel ezt nem tehetem, kötelességemnek tartom a hiányokra való rámutatást. E hiányok: 1. téves állítások, 2. az alapeszme érvényesítésének elmulasztása s 3. rossz nyelvezet. Az első pont igazolására példákat idézek. A mű 3. lapján ez áll: „ János és Pál felfogásában annak (t. i. a keresztyénségnek) tartalma némileg már görög gondolat elemeket mutat, a midén p. o. Pál a keresztyénségnek szeretetét, universalismusát s a pneumatikus eszményi, Jézusban vetett hitet hangsúlyozzaHa a keresztyénség szeretete és universalismusa is görög gondolatelemek, akkor legjobb lesz, ha mindnyájan pogányok leszünk. 5. lap, Augustinus a patrist. korszak ker. tanfejlesztésének központja s a mellett az első latin philosophus.. Hát Cicero hányadik latin philosophus ? A ker. tanfejlesztésnek központja pedig a Krisztus, s ha Szlávik a fentebbi mondat helytelenül összeszerkesztett első felével azt akarja mondani, hogy — úgy általában — Augustin tünt ki a leginkább a ker tan fejlesztésében, akkor is aligha van igaza. 35. lap. Cartesius az absolut feltétlen kételkedésből indult ki. Ezt persze így szokás tanítani, hanem Cartesius maga mást mond úgy a „Meditationes de prima philosophial í előszavában, mint a „ Diseours de la methode" 111. részében, a hol a morál egyik alapelveként az ország törvényei iránt való engedelmességet és ama vallásnak, melyben oktattatott, megtartását hirdeti. 63. lap. Kant a felvilágosodásnak klasszikus betetözője s rendszerezője, de egyúttal legyőzője. Ehhez nem kell cáfolat. 114. 2. A positiv iskola híve Bain is, ki azonban csak a psychologiára szorítkozott. Ha csak arra szorítkozott volna, nagy logikáját nem irta volna meg. A második kifogásom az volt, hogy a műben, mint bírálatom elején jelzém, az összegyűjtött anyag nincs kellőleg megelevenítve. Minden tudományos műtől megköveteljük, hogy valamely alapigazság vonuljon rajta végig, a köré gyűljenek rendszerbe az ismertetett tények s ahhoz legyen mérve ezeknek mértéke. Természetesen nagy veszedelme akármely tudományos munkának, ha az alapeszme hibás, de szintén nagy baj, ha a részek, egységesítő alapeszme hiányában, szerves egészet nem alkothatnak; nagy baj Szlávik művében is, mely — a kiadók előszava szerint — nemcsak iskolai vesérfonal kivan lenni, hanem a tudományosság színvonalát is emelni célozza. Oly alapeszmét, mely alkalmas lett volna a mű egységessé tételére, a 115. lapon levő, különben elég furcsán összeszerkesztett mondatban találtam :. Egy keresztyén theistikus világnézletnek megalkotása a természet és történelem fejlődésének megmagyarázása céljából képezendi a jövő bölcsészeinek megoldandó feladatát. De hát eme jövő bölcsészet minden eddigitől különbözik-e vagy az épület anyagának egy részét legalább összehordták-e már a gondolkodó elmék ? «Ker. theistikus világnézlet»-et akar a szerző ? Hát a keresztyénség, melynek még a «bölcs. vizsgálódásokra is» gyakorolt jótékony hatásáról szól műve elején, nem tett valamit a cél elérésére ? A patristikát és scholastikát úgy látszik nem sokra becsüli, legalább philosophiai szempontból, de hát miért nem ? Tekintélynek vetették magukat alá, de hát akkor miben nyilvánult a keresztyénség jótékony hatása? A történelmi keresztyénség nem nyújt használható anyagot a «ker. theistikus világnézletw megalkotására ? de hát akkor mit jelent ez a szó, keresztyénség ? És hol van azután az igazság? A materialistáknál nem, a túlzó idealistáknál szintén nem, de Kant kriti— cismusában sem. Szlávik ugyan mindenhol megtalálja a philosophiai irányok érdemeit, de azért teljesen egyikkel sincs megelégedve. A positivismust bírálva azt mondja, hogy: „Comte igazsága abban van, hogy a természettudományi ismeretben látja a tudás szilárd alapját." Lotzeről pedig — egy felettébb ügyetlen mondatban — azt állítja, hogy az abstrakt gondolkodásnak a kedély által való kiegészítésével fején találta a szöget, íme tehát Comte megadja az alapot, Lotze pedig az épület többi részeit, hát mit várunk még a jövő philosophiájától? És miért legyen az épen ker. theistikus? Talán azért, mert a természettudományi ismeret hiányos, az abstrakt gondolkodás, még ha ki van is a kedély által egészítve, óh de nagyon különböző eredményekre vezette a gondolkodókat ? Tudom, hogy az iránytalanság, hitünk s tudásunk ama küzködése, mely Szlávik munkáján is végig vonul, általános baj, de valamely kornak betegsége nem menti az iró egyéni hibáit, legfölebb enyhítő körülményül szolgál. Még néhány szót a nyelvezetről. Valami kevés haladást tanúsít e tekintetben szerző, de leginkább csak műve legelején, bölcsészettörténete első részével szemben. De csakis ezzel szemben. Philosophiai nyelvünk nincs ugyan nagyszerűen kiképezve, de azért lehet most már bölcsészeti művet is magyarosabban s világosabban irni,
