Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-10 / 10. szám

mint a hogy Szlávik ír. Azt csak helyeselni tudom, hogy az az egye.s rendszerek ismertetésénél megtartja az írók műszavait. De hogy az idegen szavak úgy hemzsegjenek magyar műben, mint Szlávik művének azon részeiben is, melyekben ő saját nézeteit nyilvánítja, arra nincs szükség. Még ez azonban csak hagyján. Hanem egy sereg rossz, hibás szerkezetű mondat teszi Szláviknak amugyis nehézkes irályát még nehézkesebbé. Álljon itt néhány példa. , 37. 1. Csakis az embernél tartja elfogadhatónak a tiszta gondolkodásnak az „affektusok" általi befolyásolhatás problémája miatt e testnek, mint automatnak behatását a lélekre'''. Ez felettébb nehézkes mondat. 65. 1. Ezen alapkérdést tárgyalja a „Krit. d. r. V" 2 részén keresztül: az első részben a transc. dsthetikában amaz alapkérdés első elemét, a tiszta mathemathika lehetőségét és pedig az analytikában a tiszta természettudomány, a diait etikában az érzék jölötti világ metaphysikájának lehetőségét fejtegetve. Á ki a «Krit. d. r. Vernumft»-ot ismeri, az láthatja, hogy e mondat hibásan van szerkesztve. 100. 1. „Ezzel, hogy az abstrakt gondolkodásnak a kedély által való kiegészítése szükségképeniségét ismerte cl, találta meg Lotze az újabb bölcsészet Achilles sarkát. Itt homlokegyenest ellenkezőt mond azzal, a mit akar. Hogy mit akar mondani, kifejeztem fentebb. Az ő mondata pedig azt jelenti, hogy a gonosz Lotze az újabb véghetetlenül erős bölcsészetnek egyetlenegy pici gyenge pontját is kikutatta. Nézeteimet Szlávik művéről a következőkben foglalhatom össze. A tudomány színvonalát nem emeli, iskolai vezérfonalul azonban használható, de csak az által, a ki a hibás mondatok s tévedések kijavítására vállalkozik, a művet bírálattal használja s az emberi elme ama nagyszerű küzdelmét, melyet philosophálásnak nevezünk, határozott s helyes alapeszme fényével megvilágítani képes. Azt hiszem, az elmondottak igazolják ez állításomat. Szabó Aladár. ff

Szent Jeromos. A keresztyén társadalom nyugatonIrta Thierry Amadé, franciából fordította dr. Öreg János, debreceni ref. főiskolai tanár. [XI. és 588 lap, 8°). (Folytatás és vége.) A X. könyv (397—404) év eseményeiről szól. Jeromos ellen Rufinus egy Vigilantius nevű papot is megszólaltatott, ki hálátlansággal fizette vissza Jeromosék vendéglátását. Jeromos ez ellen egy értekezést irt, s őt lustasága miatt Dormitantiusnak — Álomszuszéknak — is elnevezé. E boszszúság mellé bánatok is érték Jeromost: meghalt a fiatal Nepotianus, kit lelkigyermekének nevezett; továbbá Paulának 2-ik leánya Paulina, Panmachius szenátor neje Rómában. Férje nagyszerű halotti i tort rendezett számára a sz. Péter templomában s férje barátruhába öltözött. E bánatot azoban öröm követte : Toxotiusnak, Paula fiának, Laetától egy pogány főpap leányától, leánya született, ki keresztyénné neveltetett. Jeromos azt tanácsolá az anyának, hogy Bethlehemben nevelje fel nagyanyja és nagynénje karjai közt. 402-ben Melania Rómába indult. Paulinus és nagy sokaság mintegy félistent fogadják Nólában. Jövetelének kettős célja volt : hogy Rufinust védje Jeromos ellen és a római püspökkel viszszavétesse az egyházközösségbe; de ez a terve épen nem sikerült. A másik : öt éves korában rajongásból elhagyott fiának Publicolának Melania nevű lányát, férjétől Pinianustól elválaszsza és a szerzetes életre vonja, csak félig-meddig sikerült. E közben a római birodalmat egymásután érték a csapások; kezdett a birodalom széthullani. Melania most megjósolta Róma bukását s családjával Afrikába, onnan Jeruzsálembe vonult, a hol meghalt. A bethlehemi kolostort szintén meglátogatta a halál: Paula halt meg. Majdnem követte őt fájdalmában Jeromos. Képtelen volt dolgozni. Végre Eustochium kértére tollba mondá Paula dicséretét. A női zárdák kormányzása Eustochiumra szállt. A XI. könyv (404—407-ig) terjed. A bethlehemi monostorokat majd pusztulás fenyegette, mit az ifjabb és gazdag Paulának megérkezése és vagyona hárított el. Jeromos most újra hozzá fog tudományos foglalkozásaihoz. Magyarázza a prófétai iratokat. E közben bevádolják, mint a birodalom ellenségét, mert a Nabukadnezár szobrához hasonlítá a birodalmat; de a Stilica bukásával elhárul feje felől a vész. Majd a Gall matrónák kérnek tőle vallásbeli felvilágosításokat, a miket készséggel ad meg. Galliába ekkor betörnek a vándor népek s a vesztét érző nép kicsapongásoknak adja magát. Jeromos leveleivel igyekszik e bajt orvosolni. Majd Jeromos és Augusztinus közt kél vita. Augusztinus viharos ifjúság után philosoph, Manichaeus, skeptikus és végre Ambrosius által megtérítve, 41 éves korában keresztyénné, aztán majd pappá lett s végre hippói püspökké választatott Afrikában. Augusztinus keveset tudott görögül; héberül semmit. Az irás magyarázatánál a bölcsészeti alapokra támaszkodott. Közte és Jeromos közt, kik egymást csak hirből ismerék, Pál apostol Galatákhoz irott levele felett támadt vita. Augusztinus levelei, melyekben Jeromos magyarázatát nem helyeselte s felvilágosításokat kért, csak akkor jutottak el Jeromoshoz valami dirib-darab másolatokban, midőn már nyugatot s keletet bejárták. Jeromost nagyon bántották e levelek, a mit megtudván Áugusztinus, őszintén igyekezett megkérlelni Jeromost, a mi sikerülvén, hozzá fogtak a vitához. E vitában mindegyik megmutatta, hogy milyen nagy; de egymásétól mennyire elütő elmetehetségekkel rendelkezik. A XII. könyv (408—420) eseményeiről szól. A barbarok elől tömérdek ember menekült keletre és ezek között nagyon sok erkölcstelen. Egy ilyen szép külsejű pap — bizonyos Sabinianus — megakart szöktetni egy apácát a bethlehemi kolostorból. Rómát Alarik kirabolta s a családi egyház az Aventinen elpusztult; a menekülő rómaiak nyomorba és sokan rabságra jutottak. Pinianus, Melina s anyjuk Albina afrikai birtokukon éltek s a hippói nép erővel pappá akarta tenni Pinianust, hogy vagyonát lefoglalhassa. Ezt tette a Honorius császár ellen zendülő Heraclianus is, de legalább a vagyontalanná lettek Jeruzsálembe menekülhettek az olajfák hegyére s később kibékültek a bethlehemi remetékkel. Most egy ír barát és — Pelagius — az emberi szabadakarat védője Palestinába került, s a jeruzsálemi János ezt is pártfogásába vette. Orsius spanyol pap és Jeromos küzdelemre vállalkoztak ellene. A diospolisi zsinat előtt Pelagius viszszavonta tanait. A pelagius-pártiak végre megostromolták és felgyujták a bethlehemi kolostorokat. Eustochium és az ifjabb Paula Imre római püspöknél kerestek védelmet és ez kárhoztatás alá vette jeruzsálemi Jánost. Végre Eustochium is meghalt s anyja mellé temettetett; követte őt nemsokára a 72 éves Jeromos 420. szept. 30. Nevét átvették a legendák. Egy darab élet ez s nem puszta egyháztörténeti tanul-