Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-10 / 10. szám

korszaka, a melyet a legkedvesebb színekkel ecsetelnek : Zakar. 9. 9 — 10: «Örülj erősen Sionnak leánya, Örvendezz Jeruzsálemnek leánya, Íme a te királyod eljő tenéked, Igaz és győzedelmes ; Alázatos, Szamárháton, szamár vemhén ül. Kivesztem a szekereket Efraimból, Es a lovat Jeruzsálemből, Kivesztem a harcra való kézívet. Es szól békességet a pogányoknak, Es az ő birodalma tengertől tengerig, A folyóvíztől fogva a földnek végső határáig.* Mikha is igen szépen rajzolja: 4. 3—4. «És sok nép között Ítéletet tészen, Es törvényt tészen sok nemzet felett messze földig , Fegyvereikből kapákat csinálnak, Es dárdáikból sarlókat. Es egyik nép a másik ellen fegyvert nem emel. És többé hadakozást nem tanulnak. És kiki mind békességgel nyugoszik szőlője alalt, Es az ő figefája alatt. Es senki meg nem rettenti őket, Mert a seregek Jáhvéjának szája szólott.» Jesaja meg annyira megyen, hogy megváltoztatja a természet rendjét: Jesaja : 11. 6—9 : «Es lakozik a farkas a báránynyal; És a párduc a kecskefiúval fekszik ; A borjú és az oroszlánkölyök, És a kövér barom egyiitt lesznek, És egy kis gyermek őrzi azokat. A fejőstehén és a medve együtt legelésznek, Fiaik együtt feküsznek ; Az oroszlán, mint az ökör szalmát eszik, A csecsemő az áspis lyukánál játszik, Es a csecstől elválasztott gyermek, • A viperának lyukába dugja kezét. Nem ártanak senkinek, Senkit el nem vesztenek az én szent hegyemen, Mert te jes lészen a föld Jáhvénak ismeretével, Mint a hogy a viz a tengert beborítja.» Mikha és Jesaja azután tovább mennek, és egy új vonással gazdagítják ezt a képet. A népek elismerik Jáhvét és meghódolnak az ő mindenhatósága előtt. Már ismerjük azt a szép jóslatot, a mely Jesajánál és Mikhánál egyaránt előjön és hihetőleg mindakettő egy régibb istenemberétől vette át. Mikha : 4, 2. Jes. 2. 3 : A Jáhvé házának hegyéről van szó: <Es arra sok népek mennek, és mondják : Jertek el, menjünk fel a Jáhvé hegyére, És a Jákób Istenének hálához, Es megtanít minket az ő utaira, Es járunk az ő ösvényein, Mert Sionból megyen ki a tanítás, E? Jáhvénak beszéde Jeruzsálemből.* Mikhánál csak egyszer halljuk ennek a várakozásnak gyenge utóhangját: 7. 17. Ellenben Jesaja nemcsak átvette, hanem felvette öntudatába is. Azt jósolja meg, hogy Jáhvénak «szerecsen országból» hozott ajándékokkal hódolnak: 18. 7: Jesaja azt is mondja, hogy Egyptom és Assur Izráellel, tehát hárman közösen fogják imádni Jáhvét. 19. 23 — 25: «Az napon nagy járt-út lészen Egyptomból Assurba, és bemegyen az assiriabeli ember Egyptomba és az egyptombeli Assiriába, és barátságban élnek, az egvptombeliek és assiriabeliek. Akkor az időben az Izráel az egyptombeliekhez és az assiriabeliekhez harmadik lészen, és leszen a földön áldás. Kiket megáld a seregek Jahvéja, mondván : «Áldött az én népem az egyptombeli; . és az assiriabeliek az én kezemnek munkája; és az én örökségem Izráel!» Ezzel bevégeztük a 8-ik századbeli próféták vallásos hitének rajzát. Csak főbb vonásaiban mutattuk fel, de éppen ez is volt szándékunk. A messiási váradalmaknak az utóbb említett vonása is igazolja azt, a mit már kimondottunk volt az előtt, hogy a próféták Jahvismusa «egyistenhivés» volt. Közli: Dr. Kovács Ödön. KÖNYVISMERTETÉS. Bölcsészettörténet. Irta dr. Szlávik Mátyás akadémiai tanár. II. Rész. A modem bölcsészet. Pozsony, 1889. Kiadták a magyarhoni ág. hiiv. ev. egyetemes egyház theol. akadémiájának tanárai, mint a „theol. szakkönyvtár<

c

szerkesztői. 118 lap 8Ára / frt 20 kr. A fenntnevezett mii első részét szerzője adta ki. Emefc első rész, mely az ó-kori philosophia történetén vezet át, még a mult évben megjelent s a «Prot. Egyházi és Iskolai Lap» hasábjain ismertetve is volt. A néhány hete napvilágot látott második rész, mely a a modern bölcseszetről szól, folytatása és befejezése amannak s dr. Szlávik «Bölcsészettörténete» most már teljes egészet képez. A szerző felettébb rövid előszavában, melyben a pozsonyi theol. akadémia tanárainak az általok szerkesztett szakkönyvtárt illető tájékoztatása olvasható, forrásait nevezi meg, a külföldi, de kizárólag német írókon, (Fischer Kuno, Erdmannn, Überweg, Windelband stb.) s a jelesebb bölcsészek művei, speciális monographiákon kívül azt is felemlítve, hogy a jogbölcsészeti részleteket illetőleg dr. Horváth Ödön, eperjesi jogakadémiai dékánnak köszönhet sokat, a magyar bölcsészeti mozzanatok ismertetésében pedig Radácsi György sárospataki philos. (?) akad. theol. tanár segítette. Hogy az előszót szerző úgy hamarosan Írhatta, mutatja a benne levő merész mondat: «Mint az első, úgy a II. rész is gyakorlati szükséget pótoL> E mondat utolsó felét szerző talán így gondolta eh ((gyakorlati szükséget akar pótolni», mert hogy egy mű valóban segít-e a gyakorlati szükségen, annak megállapítására úgy vélem, nem a szerző, hanem a birálat van hivatva. Különben nem volna nagy baj, ha csak az előszó lenne sebtében irva, de az egész mű bizonyítja, hogy a szerző nagyon sietve dolgozott. Erre ugyan némileg kényszerítve volt, mert művének első részét több helyen elfogadták tankönyvül s így a II. résznek is készen kellett a második félév elejére lennie, de inkább. várt volna még egy évig az egészszel s adott volna rendszeresebb, valamely alapeszme által áthatott bölcsészettörténetet. Mielőtt azonban művének ama nagy hibájáról szólanék, mely abban áll, hogy annak részei vagy laza vagy semmi összefüggésben nincsenek egymással, hog5r az összegyűjtött anyag nincs megelevenítve, a dolog természeténél fogva tartalmát kell ismertetnem. A művek előnyéül tudom be, hogy a közép- s újkori bölcsészettörténet anyaga, ha dióhéjban öszszeszorítva is, elég tapintattal van megválasztva s épen ez oknál fogva használhatónak tartom azt nagy hiányai dacára is. , . , . > Szerző a középkori bölcsészetet a modern bölcsészet bevezetéseként tárgyalja, és 29- lapon végez vele. A keresztyénség s. a philosophia egymáshoz való vi^szo-