Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-10 / 10. szám

Hósea olyan bizonyos benne, hogy iratának záradékában a Jáhvéhoz megtért népet szólaltathatja meg. Hós. 14, 3—4. Mikha is előre bűnvallást ad a megalázott Izráel szájába : 7, 9-ben : «A Jáhvé haragját hordozom, Mert vétkeztem ő ellene, Mindaddig, míg perel pörömben. És igaz törvényt tészen nékem, Kiviszeu engem a világosságra, Hogy meglássam az ő igazságát.* De különösen Jesajánál látjuk a megtérés várását gyakran hirdetve. Ennek ábrázolására egyik fiának «Seárjásub» «a maradék megtér» nevet ad : 7, 3, és gyakran említi ezt a gondolatot. 4, 3 ; 6, 13 ; 10, 21 stb. Erre a megtérésre nyílik meg Izráel történetében egy új korszak, a messiást korszak. a) A foglyolc hazatérnek. Zákharja : 10, 6—12: «Es megerősítem a Juda házát, És a József házát megtartom. És haza hozom őket, mert könyörülök rajtok, Mintha meg sem vetettem volna őket, Mert én Jáhvé Istenök vagyok, Es meghallgatom őket ; És Efraim mintha hős volna, Örülni fog szive, mint a bortól ; Fiaik meglátják és örülnek, Vigadoz ő szivek Jáhvéban ! Süvöltök nékik és egybegyűjtöm őket, Mert megszabadítom : Sokan voltak, sokan lesznek .. . Elszélesztem őket a népek között Es messze földön megemlékeznek én rólam. És élnek az ő fiaikkal egyben, hazatérnek, És haza hozom őket Egyptom földéről, Összegyűjtöm őket Asszíriából ; És Gileádnak és Libánusnak földére hozom És nem lészen elég nékik . . . És megtöretik Asszírnak kevélysége, Egyi tómnak királyi botja eltűnik.> Mikeás: 2, 12 —13 : ^Egybegyűjtelek téged Jákob mindenestől fogva, Izráelnek maradékát egybetakarítom, Egybeterelem, mint juhait az akolnak ; Mint a sereg juhot legelőjén: Zúgás támad az emberek miatt. Előttük mégyen az líttörő, Kitörnek, kirontanak a kapun ; Es menve mennek rajta ki; Es az ő királyuk ő előttök megyén.® Ugyancsak ő igy szól 4, 6—7-ben : «Es az időben hozzám fogadom a sántát. És egybegyűjtöm azt, a ki elszéledett, Es azt, a kivel rosszul bántam. Es számlálom a sántát a maradék közé, A kit messze elvetettem, erős néppé teszem, Es uralkodik ő rajtok Sión hegyén Jáhvé, Mostantól fogva örökön örökké,* b) Efraim és Juda egyesülnek „Dávid házának" uralkodása alatt. Jesajá: 11, 1 —16. az ismeretes hely. Mikha: 9, 11-ben: >Az időben fölemelem Dávidnak leesett sátorát ; És megépítem annak repedezéseit, És felemelem annak romlásait, Es megépítem azt, mint a régi időben.® Hosea 3, 4—5: »Mert Izráel fiai sok ideig ülnek király nélkül ; Fejedelem nélkül, áldozat nélkül ; Oltár nélkül és úrim és tummim és terafim nélkül; Annak utána megtérnek Izráel fiai, És megkeresik Jáhvét, az ő Isteuöket, És Dávidot, az ő királyokat, És félelemmel járulnak az ő jó voltához Az utolsó időkben.* c) Dávid házából való király. Mikha 5, 1 : «És te Efráta háza ! Kicsiny vagy te Juda nemzetségei között. Belőled származik nékem valaki; Izráelben uralkodó lészen, Eredete, régi, ősidőktől fogva.* Jes. 5 — 6: «Mert nékünk egy gyermek születik, Fiu adatik nékünk ; Vállán fejedelemség lészen; Nevét nevezik: csudálatosnak, tanácsosnak, Erős hősnek; örökkévalóság atyjának, Békesség fejedelmének,* vagy 11, 1—4. a hires hely: «És az Izsai törzsökéből egy vesszőszál származik, Es gyökeréből egy sarjadék nevekedik; Ezen a Jáhvé szelleme nyugoszik ; A bölcseségnek és az értelemnek szelleme ; A tanácsnak és hatalomnak szelleme; A Jáhvé ismeretének és félelmének szelleme. Gyönyörűsége Jáhvénak félelme; Nem az. ő szemeinek látása szerint itél És nem füleinek hallása szerint dorgál.* Az ekkor bekövetkező boldogságnak festésében térnek el, vagyis múlják felül egymást a próféták. Az egyiknél az uralkodás Edom felett és a szomszéd népek felett áll elől, bőséggel búzában, borban, olajban. A másiknál is megvan az anyagi áldás, de e mellett a . szoros egyesülés az újjászült Izráel és Jáhvé, az ő Istene között. Halljuk csak Hoseát: 14. 2—8: «Térj meg Izráel Jáhvéhoz, a te Istenedhez ; Mert elromlottál a te álnokságodban. Fogadjátok be szavait, És térjetek Jáhvéhoz, mondjátok ezt néki : Minden álnokságainkat vedd el mi rólunk, És légy kegyelmes mihozzánk, Hogy helyrehozzuk ajkainknak botlását. Az asszur nem oltamaz meg minket. Nem iilíink lóra ; Nem mondjuk ezután kezeink munkájának: Mi Istenünk ! Mert az árva tenálad talál kegyelmet. Meggyógyítom hűtlenségöket, Ingyen való nagy szeretetembe veszem őket ; Mert elfordul az én búsulásom ő róla. Lészek Izráelnek, mint a harmat ; Virágzik, mint a liliom, Gyökeret ver, mint a Libánus. Kiterjednek az ő ágai. Ékessége, mint az olajfáé, És az ő illata, mint a Libánusé. Megújulnak az ő árnyékának lakói, Es megelevenednek, mint búzamag; Virítnak, mint a borág, Es emlékük, mint a Libánus bora.* Másoknál az ellenségnek legyőzetése után beálló idő a nyugodalomnak és a zavartalan békességnek boldog