Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-03 / 9. szám

«Mert ez a nép szájával közelget hozzám. Ajkaival tisztel engemet ; Szíve pedig távol vagyon tőlem.» Hit így folytatnék, ha teljes áttekintést akarnánk adni az erkölcsi kívánalmakról, melyeket a próféták a Jáhvé nevében hirdetnek, akkor ki kellene írnunk a prófétai irodalomnak nagy részét. Ezeket a kívánalmakat a fölebb felhozott példákból is láthatólag határozott alakban, egyes parancsolat, intés, buzdítás, felhívás alakjában, vagy tilalom, fenyegetés, feddés, dorgálás alakjában adják elé a próféták. De leginkább a bűnöknek sokféle nemeit ostorozzák, a melyeket magok körül látnak. A kicsapongás, a dobzódás, az iszákosság; szegényeknek, özvegyeknek és árváknak elnyomása, csalás, lopás, igazságtalan n}r

erészkedés a kereskedésben; szívtelenség az adósok iránt, íme néhány bűn, a mely ellen kikelnek. Jesajá úgy szólva rövidbe foglalja a próféták erkölcstanát, midőn «a Sionbeli bűnösöknek)) kérdésére : Kicsoda lakozhatik közülünk emésztő tűzzel ? Kicsoda lakozhatik közülünk örökkévaló lánggal ? Ilyen feleletet ad : «A ki jámborul él és igazat szól, A ki a zsarolásnak nyereségét megveti, A ki kezét befogja vesztegetés elől, A ki fiilét bedugja a gyilkosság hallása elől, Es szemeit befogja, hogy a gonoszt ne lássa : Az ilyen lakozik majd a magasságban, Szildavár lesz menedéke, Megadatik kenyere és vize bőséggel.® Jes. 33, 14—ló. 12. §. Jáhvé igazságossága. Jáhvé nem elégszik meg azzal, hogy népének bűneit megutálja, mert «ő az igazságos)), ki a bűnöst megbünteti, az istenfélőt megjutalmazza. Ettől a meggyőződéstől egészen át vannak hatva a próféták. Hosea mintegy az egésznek nevében mondja : <tjáhvénük utai igazak, Es az igazak járnak azokon ; De az istentelenek megbotlanak. > Hos. 14, 10. Ez az a megbízás, a melylyel Jáhvé minden szolgáit megbízza, melyet Jesaja így fejez ki: Jes. 3 10—11 : ((Mondjátok: az igazaknak jól megyen dolguk, mert cselekedetöknek gyümölcsével élnek, jaj ! az istenteleneknek rosszul megyen dolguk, mert nekik kezeiknek cselekedetei szerint fizetnek.)) Prédikálásuknak nagy része éppen az ((igazságos bünhödésnek)) hirdetéséből és alkalmazásából áll. A csapásokban a Jáhvé haragjának nyilatkozását látják, az elkövetett álnokságokért. Áz éhség, a vizáradás, földrengés, döghalál, a háborúság nyomorúságai mind azt bizonyítják, hogy: «az Ítéletnek Istene» nem alszik. Jes. 30, 18. Nem kerüli el azonban figyelmüket az, hogy ezekre az ((ismétlődő látogatásokra)) sem tér meg a nép, sőt mind mélyebben sülyed a bűnbe. Tekintetük önként irányul a jövendőre. Meg vannak győződve, hogy a büntetés ki nem marad. Ámosz azt mondja: «Fegyver miatt halnak meg az én népemnek minden bűnösei, a kik ezt mondják, nem ér el minket ez a veszedelem.)) Ám. 9, 10. «A Jáhvé napját* a legélénkebb színekkel rajzolja. Ámosz : «Jaj azoknak, a kik kívánják a Jáhvé napját ! ISIIt használ nektek a Jáhvé napja ? Setétségnek és nem világosságnak napja az. Mintha valaki elszalad az oroszlán elől, Es medve találkozik vele; Vagy ha valaki az ő házába megyen Es kezével a falnak támaszkodik Es kigyó marja meg! A Jáhvé napja setétségnek napja, Es nem világosságnak napja ; Es homályos, melyben nincsen világosság!* Ám. 5, 18—20. Természetes az, hogy ezen a nagy napon nem csak a bűnös izraeliták bűnhődnek, hanem első sorban a pogányok fognak lakolni azért, hogy a Jáhvé népét bántották, megsértették. Ám. 12 — 23. Jesajá és Míkha szerint Asszíria által bünteti Jáhvé Izráelt bűnei miatt, de Asszurra is jajt kiáltanak. Jes. 10, 5. stb. Mikha 5, 4—8. A Jáhvé bírái működésének szintere mind tágasabb lesz, de mindig és mindenütt egy úton jár el. 13. §. A próféták népbarátok. Még hátra van a prófétáknak egy különös, de nevezetes sajátsága, a mely az előbbi vázlatot egy vonással gazdagítja. Lehetetlen, hogy kikerülje figyelmünket az, hogy azok a visszaélések, félszegségek, hibák, bűnök, a melyek ellen kikelnek, többnyire olyanok, hogy a nép nem követhette el, csak a nagyok, előkelők, magasrangúak, a hatalmasok. Azt éppen nem hallgatják el, hogy ők főképpen ezek ellen intézik támadásaikat. Amosz 5. 7, 12-ben a nagyok és birák ellen : «A kik az Ítéletet keserűségre változtatják Es az igazságot a földön hagyjátok heverni ; Mert tudom hamisságaitokat ; Az igaz embert nyomorgatjátok ; Váltságot vesztek tís a szűkölködőnek igazát elfordítjátok.* Jes. 1, 23 : «Eejedelmeid elhajlottak és orvoknak társai ; Mind szeretik az ajándékot Es fizetésre néznek ; Az árváknak nem Ítélnek, Az özvegynek perét nem bocsátják magok elébe.» Ez a körülmény nem maradt nagy hatás nélkül az ő egész vallásos meggyőződésükre és állásukra az államban. A mi az elsőt illeti, bárha némelyek tekintélyes fejedelmi családokból, magas papi nemzetségekből származtak is, mégis «a nép emberen) voltak. Az, hogy próféta gyanánt lépjenek fel, nem függött külső kiváltságos állásuktól, a mint hogy voltak éppen ebben az időben is olyan próféták, a kik a nép kebeléből kerültek ki, mint Ámosz és Mikha. A prófétaság már a maga természeténél, működésének irányánál fogva a nép barátja volt. Midőn meggyőződésük a tekintély ellen vitte, egyúttal azoknak a képében léptek fel, a kiknek érdekeit oly melegen védték. Szeretetöket, részvevő indulatjukat éppen nem takargatják, midőn az elnyomottak, a szegények, az árvák, az özvegyek ügyét veszik gondjaik alá. Zak. 11, ír; Jes. ír, 4, 14, 30, 32. Ellenben elég szembetünőleg mutatják ki viszszatetszésüket az iránt, a mi magas és tekintélyes. Hogy a büszkeséget, kevélységet, gőgöt ostorozzák, az természetes, mert erkölcsi hiba. De ők tovább mennek és megtámadják azt, a mi magasságos, kiváló, tekintélyes csak azért, mert éppen ilyen. Világosan kimondja ezt Jes. 2, 12—17 : «A seregek Jáhvéjának napja jön el, Minden kevély és magasságos ellen, A Libanusnak minden magas és emelkedett cédrusa ellen,