Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-03 / 9. szám

ság az államban, s mint ilyen állami jogok gyakorlásával volt megbízva. Ez magyarázza meg első királyunknak azon különben meszsze menő, és autokrata módon alkotmányos országunkban meg sem kockáztathatott atyai intelmét: «in regali dignitate tertii possident locum pontilices si illos perfecte amas, sine dubio tuum regnum honoriíice gubernas» Nemcsak a király, de a nemzet által is történeti fejlemények alapján elismert rendet képeztek a táltosok utódai, a keresztyén papok. S mint ilyenek szent hivatásukat, a tanítást államilag elismert történeti jogon gyakorolták. Egy századon át a görög keleti egyház papjai terjesztették hazánkban a keresztyén hitet és műveltséget, ha tán nem is kizárólag, de az udvarnál és népnél egyaránt túlnyomóan, s annál inkább tért foglalhatva, mert a székelyek közt már régebben elterjedt volt az ó-hit. István király alatt ezt és az őshitet fölváltotta az új hit, vele a görög műveltséget a római, a görög és pogány papságot (a táltosokat és horkácokat) a róm. kath. papok és szerzetesek. A hittérítő szent férfiak állami rendül a táltosok helyébe léptek; király és nemzet a táltosok jogkörének örököseiül ismerte őket el, úgy lettek az állam íunctionariusai: tanácsadói, Írástudói, tőrvénytevői, történetírói, énekesei és tanítói. Bár kánonjogilag is hatáskörébe volt utalva a papságnak a tanítás, bár a kath. egyház is veteményes kertjéül tekintette az iskolát: ennek elfoglalása és századokon át majdnem kizárólagos vezetése mégis államegyházi jelleg-nyerésével vált lehetővé : a felekezeti iskolajog történeti alapja s egyszersmind királyaink egyházi és iskolai dús adományozásainak kulcsa tehát az állami megbízatás. Eötvös Károly Lajos. T A R C A. A Kr. e. 8-ik század prófétáinak vallása. Keresztes József ó-test. biblika theologiájából. II. Czikk. 11. §. jfáhvénak erkölcsi kívánalmai. A mi Jáhvé imádásának módját illeti, a próféták említik az ünnepeket és áldozatokat a jeruzsálemi templomban és azon kívül az országban: Ám. 5. 21 ; 8. 10; Hos. 2. 10; 12. 10; Jés. 1. 11; A tized egyetlen egyszer van említve : Ám. 4. 4; A szombat és újhold nem ismeretlenek előttük: Ám. 8. 5; Hos. 2. 10; 3. 7. Jes. 1. 13 —14. Azonban sehol, de sehol sem sürgetik ezeknek a szertartásoknak hűséges teljesítését. Sőt akkora közömbösséggel beszélnek róluk, hogy a megvetéssel, az utálattal határos. Ezt a megvetést többféleképpen lehet megmagyarázni. Lehet az ő képzeteikből, melyeket Jáhvéról alkottak ; lehet ezeknek a szertartásoknak a természetéből, vagy azoknak a viselkedéséből, a kik azokban részt vesznek. Majd szólunk erről. Most elég azt tudnunk, hogy a próféták a Jáhvé tiszteletét nem «a szertartásokban)) keresték és találták meg. Ámosnál Jáhvé azt mondja: 5. 21—22: Í Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, Nincsenek ínyemre ünnepi gyűléseitek; Mert ha egész áldozatot hoztok nekem És ajándékokat, Nem kedvellem, Kövér hála áldozataitokat nem nézem. Vedd el előlem énekednek zúgását; Citerád zengését nem hallgatom meg.» Hosea : 6, 6 : «Mert irgalmasságot kívánok és nem áldozatot, Istennek ismeretét inkább egész áldozatnál. > Jesajá I. II J4: «Mit nekem sok véres áldozatotok, Jól laktam kosoknak egész á.dozatával, És a bárányoknak kövérivei; Bikáknak, juhoknak, bakoknak vérében nem gyönyörködöm, Midőn eljöttök látni színemet, Ki kívánta tőletek pitvaraimnak tapodását ? Ne áldozzatok ezután hiába való áldozattal, A jó illattétel utálat előttem ; Az újhold, a szombat és ünnepi gyűlés is. Bűnt és ünnepet együtt nem tűrhetek. Újholdjaítokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem ; Terhemre vannak, elfáradtam viselésűkben.» Már ezekből a helyekből is látszik világosan, hogy a próféták szerint mit óhajt, követel, parancsol vagy tilt Jáhvé. Erkölcsi kívánalmai vannak, erkölcsi parancsokkal lép fel népe előtt. Ezeknek teljesítésében áll az igaz istentisztelet. Ezeknek a parancsolatoknak az áthágása, a nép által és elöljárói által képezi a prófétai beszédnek legfőbb tárgyát. Arra a hatalmas nyilatkozatra, hogy Jáhvé nemr

gyönyörködik az áldozatokban, ezt mondja nyomban Ámosz : 5. 24-ben : «Hadd folyjon a jog mint a viz, És az igazság, mint ki nem apadó patak.» És másutt: 5. 14—15: «Keressétek a jót és nem a roszat, hogy éljetek. Es veletek lészen Jáhvé, a seregeknek Istene ; A hogy mondjátok, Gyűlöljétek a roszat és szeressétek a jót, Szolgáltassatok a kapuban igazat, Talán megkegyelmez Jáhvé a seregeknek Istene, A József maradékának. t> Hosea is 12. 7: «Te is térj meg a te Istenedhez, Őrizd meg az irgalmasságot és jogot, Es vessed reménységedet Jáhvéba, Istenedbe.» Jesajá is: 1. 16—17: «Mosódjatok meg, tisztuljatok meg, Vigyétek el tetteitek gonoszságát szemeim elől, Hagyjatok fel a roszszal, tudjatok jót tenni ; Keressétek az igazat, félre az erőszakossal ; Igazát az árvának, Az özvegynek perét vegyétek fel!> Mik ha 6. 6-8 : «Mivel menjek eleibe Jáhvénak Es alázzam meg magamat a felséges Isten előtt ? Egész áldozattal menjek-e elébe ? Vagy esztendős borjakkal ? Kedvet találna Jáhvé kosok ezerében ? És tízezer olajos csészében ? Első szülöttemet adjam e bűnömért ? Méhemnek gyümölcsét lelkem váltságáért ? Megmondotta néked ember, hogy mi a jó, Ilogy tetőled mit kiván meg Jáhvé : Nem egyebet, csak azt, hogy igazat tégy te. Szeretted az irgalmasságot, Isteneddel járj alázatosan, s> Mindezeket a kívánalmakat ugyszólva egybefoglalja Jesajá : 29. 13 :