Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-03 / 9. szám

édes mindnyájunké. Ev. ref. testvéreink, igaz, Debrecenben tartották legutóbbi zsinatjokat, de ebben nem szeretném példájokat követni. Hisz ők generális gyűléseiket sem tarják mindig az ország fővárosában, hanem hol az egyik, hol a másik egyházkerület valamely központján. Ellenben az evangélikusok egyetemes gyűlésének rendes helye Budapest, nem is tudok esetet, hogy e miatt valaki panaszkodott volna, j 1791-ben is ott zsinatoltak apáink. S a főváros szerencsés fekvésénél s az oda irányuló forgalom íejl^tt eszközeinél fogva, annyira középpontját, szívét képezi az országnak, hogy oda viszonylag rövid idő alatt és csekély áldozattal, az egyházkerületek akármely szélső pontjáról is könnyen eljuthat minden ember. De fontosabb érdek is szól Budapest mellett s ez igénytelen véleményem szerint annyira nyomós, hogy e mellett "minden egyéb tekintet, legyen bár még annyira jogosult is, elveszti súlyát. Az egyházi törvényhozás fontos munkájának sikeres végzése majdnem egyedül a törvényhozók qualificatiójától függ. Az egyházi elem kiváló képviselői mellett okvetlen szükséges, hogy világi uraink, felügyelőink legjelesebbjei ! a zsinaton necsak megjelenjenek, de mind végig megmaradva latba vessék szavokat azon kánonok alkotása érdekében, melyek az egyházi közélet új aerájának útegyengetőiül tekintendők. Pedig ezt alig remélhetjük, ha zsinatunk helyeül vidéki város tűzetnék ki, ellenben bizton várhatjuk, ha e fontos tanácskozmányok Budapesten tartatnak.% Hány előkelő, s az egyházi közélet terén is kiváló jelességú hívünk tartózkodik állandóan a fővárosban! ^Tisztviselő, ügyvéd, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag szívesen vállal majd zsinati mandatumot, ha ennek gyakorlata mellett hivatalos teendőit nem lesz kénytelen teljesen elhanyagolni. Ellenben ha kivatalos kötelessége egyházi kötelmével ütközik össze, előre látható s alig is lehet neki rossz néven venni,"hogy emezt amannak alárendeli. S a vidéki hitsorsosok is bizonyára szívesebben vállalnak mandatumot, ha ennek megfelelve az annyi előnyt nyújtó fővárosban, állami, szellemi és anyagi közéletünk központján tölthetnek néhány hetet, mint ha huzamosb időn át oly J 1 városban kellene tartózkodniok, melyhez épen semmi kapocs nem fűzi. Szóval a zsinat erkölesi szellemi súlyának e?nelése, tehát a legfontosabb érdek, Btidapest mellett szól. Sopron. Poszvék Sándor. ISKOLAÜGY. A felekezeti iskolajog történeti alapja. — Töredék, *) — Miként a magyar egyházkormányzat önálló alakulásának kútfejéül a magyar ősegyház állami szervezését ismertük föl, úgy felekezeti iskolajogunk forrását is az ősmagyar társadalom kultúrintézményeiben kell keresnünk. Kevés irásos emlékünk maradt ugyan ezekről fenn, de bőven elég arra, hogy a régészeti és nyelvi adatokkal kiegészítetten legkedvezőbb bizonyságot tegyenek őseink fejlett műveltségéről. Eltekintve hadviselésük módjának sajátos fogásaitól, melyek ezernyi diadalaikat biztosították, a béke munkáiban is mesterek voltak őseink. Az állattenyésztés és halászatnak a napjainkig fenmaradt sok eszköz és műkifejezés tanúsítása szerint nagyon kifejlett vándor foglalkozása mellett a földmívelő eszközök és termények régi magyar elnevezése a termelés minden ágának művelésére enged következtetnünk. A csekély számmal fenmaradt ipartermékek helyett beszédes tanúi a mesterségek űzésének a varga, szűcs, takács, ács, kovács, kolompár, kardos, ötvös stb. iparjelző eredeti magyar szók. A kereskedés a nomádélet fejletlen gyakorlata szerint csere utján folyt, a «jószág» «marha» mint csereérték nehézkesen közvetíthette a forgalmat. A nem közönséges fokú műveltségnek biztos jele az a nemzeti és egyéni jellem, melyről a 'külföldi krónikások magasztalóan emlékeznek; továbbá az igazságszolgáltatás kifejlett jogrendszere, és az a politikai érettség, mely a még hazátlan nemzetnek oly páratlan szabad alkotmányt szerzett. Magasb műveltségre vall az ősvallás is az ő monotheismusával, lélekhalhatatlansági hitével, egynejü házassági intézményeivel, és külön papi rendével. Végre az irás, rovás, a szittya, hun, székely táblák, a külföldi udvarokhoz irásos izenetek, a pusztaszeri alkotmánynak írásba foglalása és az ősök haditetteinek eposzokban megéneklése : mindez már iskolai műveltséget, iskolai tanítást tételez föl. A dana és tan, danol és tanul azonos gyökfogalmak. A vallás tana és a hősök története bizonyára dana által taníttatott. A «tanál» (= talál) és a «tanács» egy származásúak : a találtosok = táltosok a nemzetnek nemcsak jövőt találói, jósai, papjai, hanem tanácsosai és tanítói is. A táltosok tehát a magyar nemzeti állam papjai, tanácsosai, jósai, írástudói és tanítói voltak. Ez utóbbi minőségükben részint a saját rendjüknek új nemzedéket nevelendők, részint a nemzet ifjúságát művelendők : tanítottak irní, olvasni, énekelni, tanították a vallás alaptanait, meg szertartásait; tanították a törvényeket, és irták, meg tanították a történetet. A vezérek korában fejlett magyar államnak iskolája a táltosokra volt bízva. Szintúgy Erdélyben a székelyek irásmestere a horkácz (horgács), az íródeák pap, ki a viaszos lemezre horgas Írószerrel rótta fel a tudatni valókat (ács, takács, kovács, Rohács családnév ugyanazon jelentésű, mint a horkács). A horkácsok feje s az államfő kancellárja pedig a rabonbán — rovó bán. E székely hierarchia szintén a fejedelem tanácsadója, írástudója, jósa, áldozója és a nép tanítómestere. Mind a hunoknál, kiknek maradéki a székelyek, mind a magyaroknál külön rendet képezett a tanító pap*) Az Egyházi Közigazgatás Kézikönyvének sajtó alatt lévő II. kötetéből.