Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

felfogását Jáhvénak mivoltáról és hatalmáról helyesen fogtuk fel, akkor az ő hitök «monotheismus» volt. Ezt a szót fogjuk ezután is használni szorosabb értelemben és értjük alatta: az egyedül való Istennek elismerését és tiszteletét. Az előbbiekből okvetlenül foly ez, és így teljes joggal tulajdonítjuk a prófétáknak. Kétség nélkül van valami megszorítás abban a képzetben, hogy «Jáhvé Izráelnek Istene.» A míg csak ennyit tudunk Jáhvéról, azt várnók, hogy mellette még más Isteneket is elismerjenek. De a mint tovább vizsgálódunk, azonnal kiviláglik, hogy a valóság nem felel meg ennek a várakozásnak. Ugyanis : Jáhvé „a Sionban székelugyan, de «elhagvja népét», mihelyt nem tetszik annak magaviselete; Jáhvé «ura» és «királya» Izráelnek, de egyszersmind a seregeknek Istene is; ő a «szent» ;t kinek fenséges fényessége betölti az egész földet. O a teremtője a természetnek, az embernek is ő az alkotója. Ez az Isten élt a 8-ik század prófétáinak lelkében, és egy ilven Isten mellett más Isten nem lehet, nem állhat meg. Korlátlanul uralkodik mindenen, habár figyelme, gondja mindig választott népére van irányozva. Jáhvénak lehetnek és vannak is nagy számban szolgái, tisztelői, de önálló, saját területtel rendelkező Isteneket nem tűr meg maga mellett. Hoseának nevezetes mondása így szól: «Én vagyok Jáhvé, a te Istened, Egyptoui földétől fogva ; Nem ismersz rajtam kívül más Istent, Kívülem nincs több szabadítók 13, 4. 8. §. A prófétáknak Ítélete a többi Istenekről. A próféták monotheismusa tökéletesen számot ad arról az Ítéletről, a melyet ők a más népek Isteneiről kimondanak, és megfordítva, ebből az Ítéletből bizton következtethetünk az ő egyistenhivésükre. Mert hiszen az'természetes, hogy az egyistenhivő próféták csakugyan ítélnek a bálvány Istenek felett. Minden attól függ, hogy tisztán fogjuk fel az állapotokat és helyesen ítéljük meg. Azt hinnők, hogy ezek a próféták nagyon gyakran nyilatkoznak arról, hogy a többi Isten nem létezik. Ez sehol sincsen nálok kereken kimondva. Hoseának említett nyilatkozata csak annyit mond, hogy Izráel Jáhvén kívül más Isteneket nem ismer, de nem tagadják meg azoknak az Isteneknek létezését. Épen úgy nem nyilatkozik a többi próféta is a többi Istennek létezéséről vagy nem létezéséről. Másfelől azonban, ha nem is nyilatkoznak ilyen kereken a bálványok semmisségéről, mégis a dolog mivoltára nézve az volt meggyőződésük. Ugyanis a próféták az idegen Isteneket az «él»-lel rokon «elil» névvel nevezik, a miáltal egész hiábanvalóságukban, semmis voltukban tüntetik fel őket. Sőt a mi több, azonosítják ezeket az Isteneket «képeikkel», a melyeket azután gúnyolnak, megvetnek, mint ((emberkéznek csinálmányait)): Jes. 2, 8; 17, 8; Mikhá 5, 12. Jesajá említi, hogy az Izraeliták «arany és ezüst bálványait)) = «elilim» : 2, 20; 31, 7; és másutt ezeket a ((bálványokat)) (elilim) egynek veszi ((faragott képeikkel)) upeszilim». Az assyr királylyal mondatja : <Valamint kezem utóiérte a «bálványoknak országait* Bárha < faragott képeik* számosabbak valának, Mint a Jeruzsálembeliek és Sámáriabeliek, A mint cselekedtem Sámáriával s az ő bálványaival Úgy cselekszem Jeruzsálemmel és az ő képeivel.* Jes. 10, 10 —11. Hosea még előbb : <Báloknak áldoznak, faragott képeknek visznek fűszert.* Midőn a bálványistent egynek veszik a bálványképpel, abból az következik, hogy semmi különbséget nem látnak a bálványimádás és a képimádás között. Meg vannak győződve arról, hogy Jáhvét kiábrázolni nem szabad. És ha ez mégis megesett, ez által szerintök a Jahvismus egy fokra szállott a bálványimádással. Tudjuk már, hogy Jáhvét Efraimban «bika» vagy «borju» képében imádták. Hosea így nyilatkozik róla: Ezüstjükből, aranyukból «képeket» csináltak, Azért, hogy megsemmisüljön ! Megveti borjú képedet Sámária Haragom felgerjed ellenök. Meddig nem tűrhetik a büntetlenséget ? Mert ez is Izraelből való ; Mesterember csinálta azt, Nem Isten ő. Hos. 8, 4 —6. Az ilyen helyek világosan bizonyítják, hogy a próféták Jáhvé imádása teljesen kizárja a más Isteneknek elismerését és imádását. Azoknak az Isteneknek az imádását az által teszik képtelenné, hogy egynek veszik a képeknek tiszteletével. Ez annyira fontos előttük a bálványimádásban, annyira kifejezi annak a sajátságát, hogy a «Jáhvé képe» is „nemisten" előttük. 9. Jáhvénak benső viszonya Izráelhez különösen Hosea szerint. Miután Jáhvé olyan különös, kiváló gondot fordít Izráelre, nagyon természetes az, hogy akaratát megismertette velők és bizonyos kívánalmakat szabott a maga népe elébe. Mindenek előtt megkívánja, megköveteli, hogy «egyedül őt imádja.» Ez az első fődolog. A bálványimádás a lehető legnagyobb bűn, a mit ellene elkövethet. Ez a prófétáknak közmeggyőződése : Jáhvé népe köteles őt imádni. Csak az a kérdés, hogy a próféták hogy fogják fel és adják elé ezt a kötelezettséget? Semmi esetre sem nézik tehernek, melyet Izráel nem rázhat le nyakáról a rettenetes Jáhvétól való féltében. A világért sem. Ez a képzet ellenkeznék a próféta felfogásával Jáhvé mivoltáról és különösen a a Jáhvé érzületével)) Izráel iránt. Ugyanis nem egyszer említik «kegyelmét», ((szeretetét)) (kheszed) ; «irgalmát)) «könyörűletét» (rakhamajim); és ((jóakaratát)) «szívességét» (khén). A kheszed: Hosea: 2, 21. Mik.: 7, 18—20; Rakhamajim; Hos.: 2, 21 ; I. 6, 2, 22 ; Zak. 10, 6 ; Jes. 30, 18 ; Mik. 7, 19 ; «Khcn» : Ám. 5, 15; Jes. 30, 18—19, 33, 2; Jáhvét pásztorképében mutatják fel, a ki a maga nyájának gondját viseli. Zakharja: 9, 16. És megoltalmazza népét Jáhvé az ő Istenök, mint nyájat. ((Legeltesd az én megnyomorított juhaimat.)) Azért én felvevém gondviselését a megnyomorított juhoknak stb. Zak.: 11, 4. stb. Az izraeliták «az élő Istennek fiai)) «Hos. 1, 10 ; kiket «fölnevelt», ((megnövesztett.)) Jes. 1, 2. Ott van Jesajánál «a szőllőről» szóló dal, mely éppen olyan benső viszonyban tünteti fel Jáhvét az ő népéhez. Jes. 5, 1—7. Ezek és ezekhez hasonló nyilatkozatok azt mutatják, hogy Jáhvénak visszonya Izráelhez a leggyöngédebb, a legbiztosabb, a legbensőbb természetű volt. Azt a gyöngéd viszonyt senki sem rajzolja olyan megragadó képekben, mint Hósea, a ki ebben a tekintetben egyedül áll. Szerinte a Jáhvé viszonya Izráelhez a házasságnak viszonya, és ezzel megegyezőleg a Jáhvéhoz való hűtlenség, elszakadás a bálványimádás ((paráznaság)). A leggyöngédebb szeretettel, a legnagyobb hűséggel gondozta Jáhvé feleségét, a kit könyörületből vett el,