Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-05-06 / 19. szám

ott látjuk az ő egészséges tanügyi politikájának és józan paedagogiájának kitörölhetetlen nyomait. Es e bokros hivatali teendők között Gönczy mindig talált időt becses magán foglalkozásokra is. Tankönyvirói tevékenysége egy pillanatig sem szünetelt: Abc-éi, térképei, földgömbjei s más népiskolai taneszközei máig is a legjobbak. Egyházáért az állami szolgálatban sem szűnt meg buzogni, s ez érdemeit tanácsosi, majd algondnoki és tanácsbirói székkel jutalmazták a pesti egyház és dunamelléki egyházkerület; a pesti főgymnasiumnak 1867 óta is buzgó oszlopembere, most iskolaszéki elnöke; a pesti theologiai akadémiának igazgató tanácsosa és ritka pontosságú pénztárnoka. Említsem-e azt, hogy mit köszönhet Gönczynek az »Országos nőképző-egyletcc és az »Örszágos nőipar-egyletcc, melyeknek kitűnő szervezete és pompás palotái, ezeknek terve, financirozása és felépítése a szó teljes értelmében a Gönczy Pál kezeművei?! Ötven éves közpályája ötven évi közhasznú munkásság. Tisztelettel hajlunk meg e nagyérdemű férfiú példás munkássága előtt, s szívünk teljességéből kívánjuk az iskola, az egyház és a nemzet nagy napszámosának, hogy az isteni kegyelem még soká, soká tartsa meg őt övéinek és a közügyeknek azon páratlan munkaerőben, melylyel e 70 éves férfiú ma is bír ! Szőts Farkas. A protestáns irodalmi társaság kérdéséhez, Mondhatom, régen nem voltam annyira meglepetve valami által, mint azon vezércikk által, mely a »Prot. egyházi és iskolai lap« 18-ik számában Papp Károly aláírásával megjelent. Kétszer is végig olvastam, hogy megtaláljam a t. szerző gondolatainak vezérfonalát, megértsem aggodalmainak okát, és tisztán lássam indítványának igazi célját. Őszinte jóindulattal mérlegeltem komoly szavainak súlyát — és horderejét. De, megvallom, csak azon eredményre jutottam, hogy P. K. hibás álláspontra helyezkedvén, teljesen hamis következtetésekre jutott. Csekély nézetem szerint, a szóban levő prot. irod. társaság felett csak akkor lehet helyes Ítéletet mondani, ha annak kitűzött célját folytonosan szemünk előtt tartjuk. Ahoz képest kell bírálni a megválasztott eszközök helyes vagy helytelen voltát. Mi a prot. irod. társaság célja ? Erre megfelel az alapszabályok következő pontja : »A magyar prot. irod. társaság célja ugy a hazai prot. tudományos irodalomnak és pedig első sorban a protestáns egyháztörténelemnek művelése, mint a nép között az erkölcsi s vallosos irányú közhasznú olvasmányok terjesztése és egyházközségi könyvtárak létrejöttének előmozdításait (Alapszabályok 2. §.). Aki ezt a célt helyesli, aki ennek megvalósításához kész anyagi áldozattal és szellemi munkával hozzájárulni, azt én hajlandó vagyok tagtársul tekinteni, a nélkül, hogy vizsgáljam és bíráljam az ő felekezeti confessióját. Attól sem riadnék vissza, ha egy második Baldácsy buzdulna fel e célra való nagyobbszerű áldozatra. Bizony, bizony ez egy cseppet sem alterálná az irodalmi társaság protestáns szellemét. Annál kevésbé fogja azt veszélyeztethetni az az egynehány unitárius férfin, aki nem dogmatikai tételelek feszegetése, hanem az alapszabályokban kitűzött cél megvalósíthatása céljából csatlakozik hozzánk. De P. K. és talán többen is félnek tőlük. A félelem többnyire csak rosz sejtelemből származik : erre a térre tehát nem követhetem. De figyelemreméltónak tartom azt, a mit a tudományos és népies irodalomra vonatkozó aggodalom gyanánt fejez ki. Azt mondja többek között, hogy a »lelkészi karnak csak egyetlen egy tere van, melyen a dogmák láncait levetve szabadon mozoghat: t. i. a tudományos vizsgálódás tere.« s nézete szerint ezen kellett volna maradnunk ! Én azt hiszem, hogy úgy is van. A tudományos vizsgálódás tere egyáltalán véve nem lett elzárva a tett modósítások által. A »tudományos« jelző, köztudomás szerint, csak azért maradt ki a címből, mert a debreceniek által ajánlott »népiescc irodalom is bevonatott, ami által a társaság működési tere kitágittatott, az az: a tudományos mellett a népies irodalom mívelése is felkaroltatott. És ezt csak helyeselni lehet; mert valóban mindakét téren sok tennivalónk van! Igen, de mit mond a nép? kérdi P. K. komoly aggodalommal, ha felekezeti öntudata megzavartatik ? Én ugy tudom, hogy »a valláserkölcsicc népies irodalom sehol a világon nem fejteg et dogmatikai kerdéseket; sehol a világon nem veszélyeztette még a felekezeti öntudatot, sem Németországban, sem Angliában, sem más prot. államban. A nép »vallási eszmekörét« az iskola és a templom állapítja meg: ezeknek feladata marad továbbra is a felekezeti tantételek tanítása és a felekezeti öntudat szilárdítása. Az irodalom ezt, ha igazán protestáns szellemben működik, csak előmozdíthatja — de semmi esetben sem veszélyeztetheti. J