Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-04 / 45. szám

itteni kollégium tanáraival gyakran vitába keveredett. Jellemének nem épen tiszta voltáról tanúskodik azon eset, melyet róla Rákóczy Ferenc, Bátory Zsófia unokája jegyzett fel. Mint gyóntató s így bizalmi férfiú megbízatván ugyanis a Rákóczynakjutott kincsek átvételével: ő rendeltetésük helyett, saját rendje kezeibe játszotta azokat, e címet írván a ládákra : Páter Kis Prédikációi. Bod Péter ugyan azt jegyzi meg, ezen esetről szólva, hogy a kincsek Tököly kezébe jutottak; de a valóság mindenesetre inkább az előbbi állításra nézve áll. Vásárhelyi Matkó István szül. Kézdi-Vásárhelyen 1625-ben. Tanult elsőben szülőhelyén, majd Kolozsváron s az akkor virágzó Gyula-Fehérvári kollégiumban. Bod Péter szerint a zsidó, görög és angol nyelvekben szerzett nagy jártasságot. Iskolái végeztével szülővárosában, majd Szászvárosban lett iskola-mester. Miután pedig a lelkészi hivatalra felavatva lőn, előbb Borberekben, később Karánsebesen lett lelkipásztor, hol oláhnyelven végezte az istenitiszteletet. E zavaros és a fejedelmeket változtató korszakban sok hányattatásnak volt kitéve s a török-tatár dúlások folytán helysége is elpusztíttatott. Midőn Barcsai Ákos lett fejedelemmé s neki nem akart hűséget esküdni: Segesváron fogságba vettetett, honnan a lelkészül óhajtó fogarasi egyház váltotta ki. Ezután Felsőbányán lett lelkész, a mikor Sámbárral nyilvánosan vitázott s a legyőzött jézsuita ekkor vesztette két fogát feje helyett. Majd Zilahon, Tordán s végre Kolozsváron lelkészkedett. Itt végezte be munkás, küzdelmes életét 1693-ban 68 éves korában. E férfiak között, volt az a nevezetes vita (1661 — 68), melynek lefolyását szándékom ezúttal ismertetni. A vita alapját, mint a vitairatok mutatják, azon kérdések eldöntése képezte volna, hogy melyik felekezet hite igaz, melyik fél vallja azt s kik állanak szentírási alapon ? Sámbárnak ugyanis 1661-ben ily című műve jelent meg : „Három idvességes kérdés. Első : A Lutteránusok és Calvinisták igaz hitben vadnak-e ? Második: Csak az Egy Papista Hit igaz-e ? Harmadik : A Pápisták ellenkeznek-e a Szent írással, avagy inkább a Lutterek és Calvinisták ?« Erre 1666-ban egyszerre ketten válaszoltak: Pósaházi János és Vásárhelyi M. István. Előbbi következő művével: »Sámbárnak az három kérdéseire való feleletet ; utóbbi pedig eme hosszú című munkáját bocsátotta világ elé: „Fövenyen épitetett Ház Romlása; avagy Három Kérdések körül gőgösön futkározó Sambár Mátyás Jesuita Ina Szakadasa. Melyben világosan meg-bizonyittatik a Szent írásból, I. Hogy a Pápista Vallás nem igaz Vallás. II. Hogy csak az egy Apostoli Vallás igaz, melyet a Cálvinisták álhatatosan vallanak. III. Hogy a Pápisták ellenkeznek a Sz. írással és a régi igaz római Vallással, nem a Cálvinisták. Kézdi Vásárhelyi Matko István, Felső-Bányai Ecclésiának együgyü Tanítója által. Jer. 51. v. 9. Gyógyítottuk Babylont, de nem gyógyult meg: hadgyátok el őtet és mindnyájan mennyünk a mi földünkbe, mert az égig hatott az ő Ítélete és telemelkedett a felhőkig.« Sámbár azonban nem maradt adós, hanem még ezen évben kiadta: »Az három kérdésre lött summás választételre irott felelet« című munkáját, melyet ismét Pósaházinak következő műve követett: »A három kérdésre való summás válasz-tételnek Egy arra lött alkalmatlan Felelettel való Nagyob Megerősödese, Es Azon Feleletnek meg-rázogatása.« Eddig még, mint a válaszok mutatják, meglehetős tisztességes határok között folyt a vitatkozás. Most azonban Kis Imre jezsuita is bele bocsátkozik a vitába, de hogy mily című munkával ? azt nem tudhatni. Gyanítani azonban lehet Pósaházinak eme válaszából: »Posahazi Janosnak Kis Imre nevű Jesuita páterrel való vetelkedese imez kerdesrül Volt-e valaha, valaholott valakinél Calvinus János előtt, a mostani Cálvinisták Vallása ?« Erre a jézsuita következő ékes című választ irta : »Tök, Mak, Zöld Tromfjára Pósahazinak Veres Tromf« 1666. Természetes, hogy ez a megtámadottat is hasonló szellemű feleletre indította s így jelent meg P ós a házi tói még ezen évben: »Ben Sült Veres Kolop. Avagy: Kis Páternek vesztett Peri«, melyre Kis a következő még durvább című válaszszal felelt: »Posaházinak Egy Ben-Sült Veres Kolop Titulusu Feleleti Meg-mutattatik semmire kellőnek lenni, avagy Hogy, Páter Kisnek Pöri el nem veszett.« 1667. E válasz megjelenése előtt, még 1666-ban egyszerre válaszolt Pósaházi a két jézsuitának ily című kis művével: wSámbárnak, Kisnek s egyebeknek adott felelet«, erre azonban nem jelent meg felelet egy érdekelt féltől sem. De a harc még ezekkel nem ért véget. Sámbár eddig kizárólag csak Pósaházinak válaszolt, holott — mint fentebb láttuk — első művét Vásárhelyi is megtámadta. E támadás ellen irta következő munkáját: »A Három Idvösséges kérdésre, a Luther és Calvinista tanítók mint felelnek ? Ugy, a mint Matkó István mongya, fol 128 X, ut Tök. imé azért Matkó Hazugságinak megtorkollása, Es Posaházi Mocskainak megtapodása.« 1667. Azonban a megtámadottak ismét nem maradtak válasz nélkül. Vásárhelyi M. István eme hosszú című művét adta ki: »X, ut Tök, Könyvnek eltépése Avagy, Bányász Csákány. Mellyel amaz Fövenyen éptetett s már leromlott házát, elébbi fővenyre sikereden sárral raggatni akaró és 1000 mocskokkal eszelőssen színlő s mázló Sambar Mattyas nevű tudatlan sárgyúró megcsákányoztatik Kezdi Vásárhelyi Matko István Mostan Zilahi Ecclesianak együgyü lelki Pásztora által. Ki Sambartól Bányásznak neveztetett.« — 1668. Pósaházinak pedig ily című irata jelent meg válaszúi: »Görcsös Bot; Amaz détzeges fekete Bonasusnak a hátara. Mellyel Vtólbi szilajkodása tétúl megegyengettetik.« A vita, ezzel, úgy látszik, megszakad; azt azonban, hogy melyik félnek volt — nem alapjában — de általánosságban igaza : már csak azért is, mivel a szereplők túlzásba mentek, nagyon bajos volna eldönteni. E harc nem is annyira a felekezeti védelem szempontjából, mint egy forrongó korszaknak lázas jelenete, köti le figyelmünket, mely mindenesetre jellemző világot vet azon kor történetére.*) Pápa, 1888. október havában. Fülöp József, papnövendék. IRODALOM. Tanítók zsebnaptára az 1889. évre. Szerkeszti György Aladár. XI. évfolyam. Légrádi testvérek kiadása. — Változatos tartalmú, igen becses évkönyv. Első cikke a magyar tanítók önsegélyző törekvéseiről szól, melyben egyebek közt azt az érdekes adatot találjuk, hogy nemcsak a tanítók árvaházának van már külön épülete s a Mária-Dorottya-egyletnek telke : de van egy derék vidéki egylet (a nagybányai felvidéki reform, tanító*) Ismertetésem összeállításánál Bod P. »Magyar Athenás«-a Szabó K. »Régi Magyar Könyvtár«-a stb. szolgáltattak adatokat.