Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-04 / 45. szám

egylet), melynek Nagy-Kólcson, Szatmármegyében saját háza s ezzel kapcsolatban minta-faiskolája s takarék-magtára van. A többi cikkek szintén, a mennyiben nem hivatalos közlemények, György Aladár tollából kerültek. Igen érdekes értekezések szólnak a népiskolai kertekről, a tanító-egyletek könyvtárairól, a felsőbb nőnevelés reformjáról, a népoktatás ügyéről Franciaországban, a kisebb községek feladatáról a kisdedóvás terén. Ismertetve s közölve vannak továbbá: a közoktatásügyi miniszter jelentése, a fontosabb miniszteri rendeletek, a tanítóképezdei tanárok kiképzése, az Írásbeli dolgozatok tanítása, az osztatlan népiskola munkaterve, a mult tanév története, végül külföldi vegyesek, címtár és hasznos tudnivalók. A kötet végén jó csomó tiszta papiros van jegyzetek számára. Ünnepnapok cím alatt jelent meg a mult hetekben a mai költői nemzedék egyik legkiválóbb tagjától: Kiss Józseftől egy imakönyv második kiadása. Nem protestánsok számára van ugyan irva, hanem izraelitáknak, s nem az első kiadás fekszik előttünk, hanem a második : hát akkor mégis miért emlékezünk meg róla ? Vannak örök igaz, általános, mély érzések, melyeknek ihletett ajkú tolmácsolója mindeneknek s nemcsak egy népnek, nemzetségnek szívéhez szól, és vannak munkák, melyekről a tizedik kiadáskor is kell szólani, vagy legalább őket üdvözölni. A mystikus balladák nem közönséges ügyességű kobzosa hárfát vett kezébe, hogy dicshymnusokat zengjen népe Istenének. A mély vallásos érzés az ajkra nézve imává lett; a gondolat szárnyat ölt és a magasba száll; az ihletett lélek az égi harmóniát élvezi s annak accordjaiból alkotja hymnussá a dalt; a képzelet a mult emlékeire mereng s az égő csipkebokorban, a fényes felhőben és a tűznek lángoszlopában a választott nép felett kegyelmével őrködő Jehovát látja és a kürtök zengésében az ő szavát hallja; a múltból lelkesedést, erőt, hitet, bizalmat merít, nemcsak a jelenre, de a jövőre is. A szív érzi bűnösségét és megalázódik. A lélek szomjúhozik az élő vizek után s a kegyelem forrásához zarándokol, hogy merítsen. A sajgó fájdalom gyógyírt keres, s oda fordul, kinél Gileád minden balzsamánál enyhítőbb orvosság van. Az égő szenvedély öntüzében emésztődve a mennyei harmat cseppjeitől vágyik megoltatni és a gyenge akarat égi támaszszal kiván megerősíttetni. Ime a különböző érzések, vágyak, melyek Kiss József imáiban kifejezést nyertek. Valami sajátságos hang az, melyen ez imák szólanak. Mikor végig olvastuk őket s hatásuk alatt állunk, úgy tetszik, mintha a kelet tikkasztó legében, szinpompától ragyogó s rózsaillattól terhes vidékén járnánk, elkábítva a fénytől, megmámorítva az illattól és ekkor megszólal búgó zümmögésével a műezzin és önkénytelen imára kulcsolódik a kéz, megtelik a szív s az ajk töredezett, szakgatott, rövid, de lelkes és teljesen igaz szavakat rebeg, nem kér, könyörög vagy esdekel, hanem csak dicsőit, magasztal és imád. »Minek kérni, uram! tetőled, Hisz vágyaink is tőled jönnek.« Ez a túlnyomólag doxologiai elem jellemzi ez imákat, melyeknek sajátos varázsát, erősen keleties színezetét szerzőnek a héber költészetben való jártassága adja meg. Megzendül ajkán néhány régi zsidó ének a XI—XII. századból, néhány a kor régisége által megszentelt ima és hymnus. A régi héber költészet parallelismusa, rhytmikus hullámzása az uralkodó forma, mi megint emeli az imák szépségét. Az imák a különböző zsidó ünnepek (szombat, páska, törvény ünnepe, sátoros ünnep, új év, engesztelés napja, gyásznap, chanuka és purim) szerint vannak csoportosítva. Megelőzi őket a költőnek önmagáért mondott imádsága és bezárja a sorozatot a 125. Zsolt, és egy esküvői kar. Mindenikben sok költői erő lüktet a vallásos mellett s kiválóan szépek, mint tisztán költői alkotások is : a »Beköszöntő« (27. 1.), »Im ez a törvény« (53. 1.), Újévi (76. 1.), »Tulkok kövérjét...« (79. 1.), az »alkony« (81. 1.), stb.; de mindannyit felülmúlja úgy tartalomban, mint formában a páska ünnepi ima (39. 1.). Hadd álljon itt belőle a következő versszak : >Muló dicsőség, nyári éjnek álma Volt tűzhelyünk a Jordán mentiben, Nemzeti létünk napjai számlálva, Trón s hatalom oda lett; — de mi nem. Az omladékok felcsapó lángjából, Mely nyaldosá szentélyed ó falát; Egyet menténk meg a nagy pusztulásból: Téged, uram! javaink legjavát!« A munka a Révai testvérek kiadásában jelent meg igen díszes kiállításban s nálok is kapható. Ára ? Az egyházi közigazgatási kézikönyvéből, melyet Eötvös Károly Lajos bocsát közre, a 7. füzet (25—28 ívek) hagyta el e napokban a sajtót. E füzetben folytatja szerző a főpapi javadalomról már a 6. füzetben megkezdett cikkét, majd szól a főpapi javadalom kezeléséről az időközi jövedelemről, a kegyuraságróla kegyúri kötelezettségekről tüzetesebben, a kincs tát vallás-és tanulmányi alap kegyuraságáről, a patronaíusről az erdélyi protestánsoknál, a kath. alapok és alapítványokról, a gör. kel. egyházalapokról és a protestáns egyházi közalapókról. Azután megkezdve az ötödik könyvet az egyháziak hagyatékáról, ismerteti a hagyatéki eljárást. E cikk folytatása a 8. füzetben lesz. A füzet ára 30 kr. Kiadja Hornyánszky Viktor akad. könyvkereskedése. KÜLÖNFÉLÉK. * Lelkészválasztás, Mint Nagyváradról értesítenek, ott október 28-án lelkészválasztás tartatott, melyen Tóth Sándor gombai rendes és Sulyok István szegedi helyettes lelkészek pártjai küzdöttek a diadalért. Az eredmény az lőn, hogy 7 szavazattöbbséggel Sulyok István választatott meg. Sulyok még jóformán kezdő, de kitűnő készültségű és sokat igérő fiatal ember, kinek jelöltségét gróf Tisza Lajos és gróf Ráday Gedeon főgondnokok is nyomósán — s mint látszik — sikeresen támogatták. Üdvözöljük a fiatal lelkészt e nagyon fontos pozición ! * Tisza Kálmánné a protestáns ügyekért valóban elismerésre méltó tevékenységet fejt ki. Á nemes grófnő különösen a budai ref. templom és a prot. árvaház ügyéért buzgólkodik, miről fényes bizonyságot tesznek a következő tények. Az általa kezdeményezett és vezetett »JÓ szív egyesület« jótékony sorsjátékának jövedelméből a napokban 12,490 frt 58 krt juttatott a budai ref. templom alapjára és ugyanannyit az országos prot. árvaháznak. A budai ref. egyház helyi bizottsága küldöttségileg mondott köszönetet a kegyelmes asszonynak a templomépítés körül kifejtett áldásos működéséért. A küldöttség szónoka Szász Károly püspök volt. * A reformácio emléke templomainkban és iskoláinkban az idén is kegyeletes ünnepélyek tárgya volt országszerte. A budapesti ref. templomban Szabó Aladár h. theol. tanár, a pesti evangélikusban Horváth Sándor és Schrantz János lelkészek, a budai evang. egyházban Scholtz Giisztáv lelkész tartottak alkalmi szónoklatokat,