Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

talajára lépett, a miért is népszerű és kosmopolitikai vagyis nemzetközi jellegű, mint a különböző népeknek közös java. 2. Németország, Anglia és Franciaország verse­nyeznek a modern philosophus elsőségére nézve. Itt Kusa Miklóst, bár modern philosophiai alapgondolatokat mondott ki, mellőzve, csak Verulami Baconról és Carte­siusról lehet szó. Bacon a maga bölcsészeiének pro­grammját, a melynek főgondolatait nem is ő mondotta ki először, nem fejtette ki következetesen, a miért is Cartesius volt az, ki az első modern bölcsészeti rendszert fel, állította s ennyiben ő az újkori philosophia atyja. A modern bölcselkedés további fejlődése a protestáns tudományos szellemnek kettős irányától függ. Á mennyi­ben a reformatio által a természettudományi vizsgálódás is szabadabb alapokra lőn fektetve, mindjárt kezdettől fogva egy natúralistikus vagy realistikus irányú bölcsé­szet fejlődött ki, s a mennyiben a reformatio másrészt a subjectiv szellemnek szabadságát hangsúlyozta, annyi­ban egyidejűleg egy rationalistikus vagy idealistikus irá­nyú bölcsészet fejlődött ki, mely Franciaországban kelet­kezett s Németalföldön keresztül Németországba ment át. A modern bölcsészet I-ső korszakát tevő mindkét iráfiy keresztezése Kantban megy végbe, mig az idealis­musnak kritikai önismeretté való fejlesztése jelzi a modern bölcsészet II. korszakát, mely Németország philosophiai gondolkozásmódját tükrözi vissza s előleges befejezését Hegel rendszerében nyerte. A legújabb bölcsészeti rend­szereket egy korszakban fogjuk tárgyalni (Erdmann egy külön „Anhangu -ban ismerteti.) 2 ) 3. Az ujabb bölcsészetre vonatkozó irodalom meg­lehetősen gazdagnak mondható. Kitter Henrik 3 ) böl­csészettörténeti nagyobb művének 9—12. kötetét képezi, mely Wolff és Rousseauig terjed, s ujabb művek által nélkülözhetővé vált. Erdmann 4 ) idevágó ujabb bölcsé­szettörténeti művének végén szószerinti idézeteket ád a külföldi kevésbé hozzáférhető művekből. A művet scholastikus formalismus s Hegel schémája szerinti elő­adás jellemzi; rövidebb kivonatát már »Grundriss der Geschichte der Philosophie« 3. kiad. Berlin, 1878 cimű jeles és alapos művének második kötetében birjuk, mely az előbbit csaknem nélkülözhetővé teszi s egy „Függe­lékben" legelőször adja a német bölcsészetnek Hegel halálától kezdődő történetét. Uberweg 5 ) művének részben második és harmadik kötete bibliographiai teljességénél fogva az újkori bölcsészetre nézve is nélkülözhetetlen vezérfonalnak bizonyult be. Az újabb philosophiának legteljesebb s egyúttal legkitűnőbb tárgyalását Fischer Kunotóle ) bírjuk, a melyet szigorú tárgyilagosság s az egyes rendszereknek művészi elrendezése és tárgyalása 2) Ezen felosztást általánosan követik az űjabbkori bölcsészet­történeti írók. Ueberweg »Grundriss der Gesch. der Phil. 6. kiad. 111. X. ettől eltérőleg következő korszakokat különböztet meg: »i) Die Übergangszeit seit der Erneuerung des Platonismus, 2) die Zeit des Empirismus, Dogmatismus und Skepticismus von Bacon und Cartesius bis auf die Encyklopadisten und Hume, 3) die Zeit des kantischen Kri­ticismus und der aus demselben hervorgegangenen Systerne von Kant bis zur Gegenwart, 4) die Philosophie der Gegenwart.* Mi az olasz terme'szet­bölcsészetet s a platonikus liuraanisraust a modern bölcsészetre való átmenetnek vettük, s az első modern bölcs, rendszert Bacon realismusá­ban és Cartesius idealismusában látjuk céltudatosan kifejtve. 3) »Geschichte der neueren Philosophie*, 1850—1853. 4) »Versuch einer wissensaftlichen Darstdlung der Gesch. der neueren Philosophie* 3. ré?z 6. kötetben (I. k. Riga és Dorpat. a 2. kötettől kezdve 1846. Lipcse), 1834—1853. ft ) »Grundriss der Gesch. der Philosophie* II. köt. 7. kiadás 1887 s III. k£t. 6. kiad. 1883. 6) »Geschichte der neueren Philosophie* Mannheim cs Heidel-berg 6. köt, 1854 és köv. 3. kiad. Münchcn, 1878—1884. jellemez. Ezen irodalmi becsére nézve is jelentékeny mű leginkább bevezeti az olvasót a nagy philosophu­sok gondolatvilágába, a kiknek rendszereit az ere­deti művekből épiti föl, s ennyiben a forrásszerű ta­nulmányra is ösztönöz. Windelband7 ) Hegel és Her­bartig terjedő műve hangsúlyozza a bölcsészetnek az általános művelődéstörténeti viszonyokkal s az egyes tudományágakkal való szoros összefüggését, s fő súlyt fektet a bölcsészeti módszerekre. A mű a történeti ku­tatás eredményeit akarja felüntetni, azonban az egyes bölcsészek tanaiból kevés positiv adatot nyújt, idézete­tekkel nem bir, úgy hogy az önálló stúdiumra kevésbé alkalmas. Művének harmadik kötete a bölcsészetnek napjainkig terjedő fejlődését fogja ismertetni. Thilo 8 ) műve kizárólag Herbart-féle, Stöckl9 ) bölcsészettörténete pedig egyoldalú ultramontán állásponton van írva. Zil­ler 1 0 ) alapos és terjedelmes bölcsészeti tudását a legújabb bölcsészetet tárgyaló művében is bebizonyította, habár az a görög bölcsészetről szóló klasszikus művének jelentősé­gére nem emelkedhetett. Falckenberg ") műve gyakor­lati akadémiai célokra készült. A mű kevésbé emeli ki az egyes rendszereknek saját koruk tudományos és val­lásos erkölcsi vívmányaival való kulturális összefüggé­sét, mindamellett gyakorlati céljának nagyon is megfe­lel. Végül a tan- és kézikönyvek közül megemlíthetjük még Lewes 1 2 ) bölcsészettörténetének az újabbkori rend­szereket tárgyaló s Hume és Comteig terjedő harma­dik kötetét, mely egyoldalú positivista állásponton van írva, s Rafais u ) compendiumának idevágó részét, a benne foglalt gazdag s megbízható irodalomnál fogva. A magyar művek közül Bussek, Ercsey, Pauer művének második füzete, Thót művének harmadik kötete és Erdé­lyi János értekezése említendő.1 4 ) A modern bölcsészet megértetésére nézve nem kevésbé fontosak Punjer, Pfeiderer és Biedermann val­lásbölcsészeti, Noack klerikális művei s Ulrici, Lange, Carriére, Eucken és Burckhart monographiái. Dr. Szlávik Mátyás, a phi osophia tanára Eperjesen. 7) »Die Gesch, der neueren Philosophie*, I. köt. >Von der Renaissance bis Kant*, Leipzig, 1878; 2. köt. »von Kant bis Ilegel und HerbarU, 1880. 8) »Kant pragmat. Gesch. der Philosophie* II. rész »Gesch. der neuern Philosophie* Cöthen, 1874. Rokon állásponton van írva: Flügel >Die Probleme der Philosophie und ihre Lösungen*, Cöthen 1876. »Gesch. der neueren Philosophie von Bacon und Cartesius bis zur Gegenwart* 1. köt. »bis Kant*, 2. köt. »die neueste Philosophie seit Kant* 1883. E mű thomistikus (v. ö. Leo pápa 1879. ai , S- 4- >s_ meretes Tamásencykiikáját) álláspontján á 1 nálunk a temesvári „Bölcse­leti folyóirat'1 , a mely szerint »a modern philosophia hamis bölcsészet* s csak a középkori thomistikus scholasticismus a valódi, egyedülíidvö­zítő philosophia. 10 ) »Gesch. der deutschen Philosophie seit Leibniz*, München, 1873. 2 - iad. 1875, a mennyiben Leibnizzal a modern bölcsészet Németországba ment át. n) »Gesch, der neueren Philosophie von Nic. v. Cuts bis zur Gegenwart* Leipzig 1886. Ismertetve: »Archiv fiir Gesch. der Philo­sophie* I. 2. fiiz. 1888. 13 ) »A philosophia története Thalestől Comteig 2. k. Budapest, 1887. 3. köt. 1878. Bánóci magyar fordításában. Álláspontján áll a kecskeméti Nagy Ferenc tankönyve is 1877. 13 ) »Grundriss der Gesch. der Phil.* 1887. »Die Phil. der neuen Zeit* a 75. laptól kezdve. u) Russek »A philosophiának rövid históriája* Veszprém, 1S11. »III. időkerület 1500-tá' a mai időkig* 181—363. 1. E mfi rendkívül modoros, úgy hogy még a címekben és tartalomjegyzékben is össze­függő egészre törekedett. Foglalkozik a magyar országi bölcsészettel is ihol kezdtek ugyan a 14. és 15. s/ázadban virágozni a tudományok, hanem az utána következett viszontagságok kárát csak a későbbi idők kezdték helyrehozni*. Mint pápista nagyon haragszik »Kant lármás ie­formátiójára*. Ertsei »pragmatikus előadás szerint* írt »Philosophia históriája* Buhle és Tsnnemannt követi. A III, rész 1 szakasza a »Des Caitestől Kantig* (128 —169. 1.). II, szakasza pedig a »Kanttól a mai

Next

/
Oldalképek
Tartalom