Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

521 KÖNYVISMERTETÉS. Válasz a Religio egy könyvismertetésére. A »Religio« cimű kath. lapban egy »Valaki« ismertetésre, illetőleg bírálatra méltatta azon szerény művemet, melynek címe: »A magyarországi protestáns egyház története az evangvéliomi gymnásiumok számára. « Ezen »Valaki« atyámfia által szerény művem ehen írt bírálatának résuméja c következőkben összepontosul : »Az egész munkálatból ez áll előttem: e j>történet« nem anynyira a protestáns egyház története, mint inkább a magyar katholikusok állítólagos visszaélései, üldözései, csalásai s vesztegetéseinek, a rajok kent vádak, alaptalan gyanusítgatások és szitkok szakadatlan láncolata.« Ehhez a fönnedvényhez még hozzá teszi : »máshol hozzászólanának ám mások is az ily irodalmi termékekhez.® Kath. atyánkfia e szerint alaptalan gyanusítgatások és szitkok szakadatlan láncolatának tartja a megcáfolhatatlan történeti tényeket. Szerinte tehát nem igaz, hogy az ellenreformatio foeszközei a jezsuiták voltak, hogy a protestánsok szabad vallásgyakorlásukért voltak több ízben kénytelenek fegyvert fogni, hogy a jezsuiták és a kath. klérus állami és katonai hatalommal szedték el a protestánsok templomait és iskoláit, hogy Caraffa Antal sorra végeztette ki Eperjesen a protestánsokat, hogy a pozsonyi delegált törvényszék, melynek elnöke Szelepcsényi primas volt, száműzetésre, börtönre, gályarabságra kárhoztatta a protestáns lelkészeket stb. Értjük ezt a beszedmódot ; katholikus könyvbiralónak protestáns egyháztörténet író ellenében, kötelessége így írni, neki úgylátszik érdekében all a történeti tényeket ignorálni, vagy letagadni, azon elvből indulva ki: »si fecisti nega.« Hogy pedig »máshol mások is hozzá szólnának az ily irodalmi termékekhez« arra csak azt felelem: állok elébe. De mondja tisztelt kath. atyámfia további bírálatában: »Két körülmény ragadta meg figyelmemet: i) hogy az egész könyv elejétől végig lelkesen, szívhez szólón van megírva ; a szerző tud érdekeltséget kelteni olvasóiban s ez érdekeltséget végig fenn tudja tartani; bár kathol. Íróink is, e tekintetben így irnak a vallástanokat ! 2) hogy a protestáns világiak a múltban épp úgymint most is, őszintén érdeklődtek »egyházuk iránt s nemcsak névleg, de tényleg is protestánsok voltak, (1. több valóban meglepő példát a 19 — 20 és 125—6. lapokon.) Vajha világi katholikusaink szintén igy ragaszkodnának egyházukhoz, vallásukhoz !« Az első pontra csak anynvit kívánok megjegyezni, hogy köszönöm kath. atyámfiának művecskémre vonatkozó eme szíves elismerését. Iparkodtam, csekély tehetségeimhez mérten, szívhez szólón írni, és tanítványaimban egyházunk története iránt az érdeklődést tel— időkig* (erjedő bölcsészetet (170—193. 1.) ismerteti. A mu Debrecenben 1825. jelent meg. Ide taitozik a pataki Rozgony »Aphorismi liist. philosophiae* Sáros-l'atakini 1821 c. (159. 1.) rövid compendiumának i. v. része is. Pauer J. »A pliilos. története" I'est, 1869. c. művének II. fiizete (»Kant előtti, korabeli és utáni philosophia« Fischer K nyomán van megírva, s a magyar tankönyvek kö/.ül a legsikerültebb. Erdélyt, a szorgalmas magyar bölcsészetkutató művei: »A bölcsészet Magyarországon«, Budapest, 1885 (a »pliilozopliiai írók tára« 6. kötete), mely a XVII. század végéig terjed, s »a hazai bölcsészet jelene* 1857. Erdélyi rendkíviiii fáradsággal állította össze a magyar bölcsészetre vonatkozó adatokat. Végül említendő a Bánbei és Alexander által szerkesztett philozophiai irók tára is, a Bökni, majd Bokor áital jelesen szerkesztett »Magyar Ph l. szemle*, melynek az újabb bölcsészetre vonatkozó adatai becsesek. Thót bülcsészettörténetének III. kötete 1884. jelent meg. ébreszteni. És tapasztalásból is tudom, mint a tantárgy tanítója, hogy tanítványaim szemmel láthatólag lelkesednek egyházunk múltja, története iránt. S miután emberbaráti szeretet lakozik keblemben, s a menynyire gyönge emberi erőmtől telik, örömest teljesítem az Úr azon parancsolatját, melyet új parancsolatnak nevez, szivemből kívánom, hogy a katholikus vallástanitóknak is ígv sikerüljön a vallástani tankönyvet megírni. Nem félek, hogy ebből egyházunkra nézve veszedelem származzék. A második pontra megjegyzem, hogy mi protestáns tanárok iparkodni fogunk növendékeinket ezentúl is úgy nevelni és oktatni, hogy nemcsak »névleg, de tényleg is« protestánsok legyenek. És e tekintetben igen helyeslem kath. atyámfiának azon végső felkialltását, hogy »ifjuságában kell nevelni az embert!« Nem hagyhatom említés nélkül azon észrevételt sem, melyet tankönyvem felosztására nézve a negyedik időszakra tesz. Ezen negyedik időszak t. i. a magyar protestáns egyház törvényes jogaiba való visszahelyeztetésének időszakát tárgyalja. Azt kérdezi erre nézve szeretett atyámfia »hogy mikor, s mi által cseppent bele azokba a »törvényes jogokba ?« Hát meg van írva e könyvben, hogy ezekbe a törvényes jogokba belecseppent az 1790 — 91; 1843—44; 1848; 1868; és 1884— 86-iki országgyűlési törvények értelmében. De ezen kérdésből csak az tűnik ki, hogy ő ezen törvényeket ignorálja. Régi nóta ez nagyon, csakhogy hála a felvilágosult időszaknak, a kath. klérus ellenmondása örök időkre érvénytelenné vált. Szereti, a hol lehet, a kath. alerus mai nap is elmagyarázni a törvényeket, mint azt az illetéktelenül követelt párbér és törvényellenesen történő elkeresztelések esetei bizonyítják. De ennek is előbb-utóbb megjön a maga orvossága, mint megjött a protestáns egyházunk ezernyi ezer sérelmeinek. Végül igénytelen könyvecskémnek milyen nagy hatása volt kathol. atyámfiára, kitűnik abból is, hogy b. Eötvös József egy mondását idézve, fájdalmasan hozza fel, hogy a református büszkén vallja magát kálvinistának, míg a katholikus bocsánatot kér, ha karholikusnak kell magát vallania. Ezen vallomásból az tetszik ki, hogv könyvecske egészen kálvinista szellemben van írva.*) Legyen az ő véleménye szerint. En az ev. reform, egyház múltját, történetét, viszontagságait egyforma szeretettel iparkodtam tárgyalni, és sem a lutheránus, sem a kálvinista, hanem a magyarországi protestáns egyház történetét Írtam meg rövid elődasban evangyeliomi tanulók számára. Batizfalvi István. A magyarországi protestáns egyház története. Az evangeliomi gymnásiumok felsőbb osztálya számára irta Batizfalvi István tanár. Budapest, 1888. Kiadja Hornyánszky Viktor. 1—126. lap. Ara 1 forint. A magyarországi protestánsok fényes múltjának, sok küzdésen, dicsősségen és szenvedésen keresztül ment tanulságos története, még mindig megirójára várakozik, s nem sértjük meg egyes kiváló monográfusok, s részletirók emlékét, ha Révész Imrével azt mondjuk, hogy „egyháztörténetünk ?.incs.u Távol van a kíesinyeskedésnek még csak gondolata is tőlünk, mert elismeréssel adózunk mindig, ha *) Különös találkozása az ellenvéleményeknek. A Religio »Valaki«-je kálvinista ízt érez ki a Batizfalvi úr könyvéből, Thúri Etele alább közölt részletes bírálata ág. hitv. evang. felekezetességet demonstrálgat a munkában. Közöljük a birálatos ismertetést minden érdemleges megjegyzés nélkül, előre kijelentvén, hogy Batizfalvi úr eshetőleges felelete előtt készséggel megnyitjuk lapunk hasábjait. Kiki a saját szavainak legjobb értelmezője. Szerk.