Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

»zárszó«-ban az eddigi fejtegetések eredményéről s a prot. ellenhatásról szól. A műnek meleg és kiválóan érdekes tárgyalását a függelékül csatolt mellékletek (364—390. 1.) rekesztik be. Kövessük most már ezen rövid tartalomjegyzék alapján Eisele jeles művének gondolatmenetét, a tanúságok levonását t. olvasóink józan belátására és prot. érzékére bizzuk! r. Előszavában a műnek röviden összefoglalt programmját adja a szerző, a mely szerint a róm. egyház — a vatikánumban a maga rendszerének legvégsőbb következményeit megvonva — magát ujabban a jezsuitismussal azonosította, mi által vallási, erkölcsi és politikai tekintetben oly mély űr támadt romanismus és protestantismus között, mely a szeretetteljes közösséget a 2 egyház között kizárja és lehetetlenné teszi. S a jezuitismusnak a katholicismussal való azonosítása mellett a római egyház a jezsuita-rend ellenreformátor]' tendentiáit is elsajátította, a melyeknek vezényszava a protestantismus kiirtásában áll. E ténynyel szemben a prot. öntudatnak fölébresztésére és céltudatos reactiójára van szükség, mely az igazság, a szeretet s az igazi vallásosság és erkölcsiséggel való felfegyverkezésben áll. 2. Bevezetését azzal kezdi, hogy a jezsuiták római főtemplomában Ignatius sírja mellett egy nagyobb márványcsoportozat látható. E csoportozat a »vallást« symbolizálja, még pedig olyképen, hogy a diadalmas keresztet kezében tartó női alak lábainál 2 pokoli lángoktól körülvett alak hentereg, mindegyik alak egy-egy könyvet szorít magához, a melynek egyikén »Luther,« másikán »Kálvin« nevével találkozunk. E csoportozat leghívebben ábrázolja a jezsuita katholicismus szellemét és célját, mely a reformátorok, eme pokoli szörnyszülöttek és müveiknek a vallás szent nevébtn és isten nagyobb dicsőségére való megsemmitésében áll. S tényleg a jezsuita-rend félelmetes jelenségének világosan kimondott, s soha szem elől nem tévesztett végcélja : a reformátió romjain helyreállítani Róma uralmát a maga középkoii fényében, a reformátió vívmányait állam és egyházban, tudomány és művészetben minden áron megsemmisíteni a józan és egészséges haladást föltételező szellem — és lelkiismereti szabadság helyére a nyomorult szolgaságnak birodalmát felállítani s a világot a jezsuiták által csalhatatlanná tett pápának alávetni, hogy ilymódon beteljesüljön a gvelf Windthorstnak amaz ismeretes mondása: »Der Papst régiért die Welt.« A jezsuita-kérdés ma a legégetőbb kérdés, épen XIII. Leo pápa vetette azt föl 1886. jun. havában a generálishoz intézett brevejében, Windthorst pedig a 1885. tartott miniszteri egyet. kath. gyűlésen »a jezsuiták visszatérésébencc formulázta a német kath. nép elodázhatlan követelményeit. S épen napjainkban diadalmaskodik Loyola fiainak fekete serege, mely a vatikánum óta a római egyházban egyeduralomra jutott, s a melynek az összes kényszer —, u. n. térítési eszközök rendelkezésére vannak bocsátva. 3. Az első fejezetben Loyola Ignác életrajzát, erkölcsi fejlődését és jellemét ismerteti a szerző, majd érdekes párhuzamot von Ignátius és Luther között. Forrásul felhasználja Huber, Zierngiebl, Hoffmann, Buss, Baumgarten, Ribadeneira és Ritschel műveit; bő idézeteket hoz Wolfnak ismeretes 4 kötetes művéből is. A jezsuita-rend csakis Spanyolországon, „a revolutiók és restaurátiók eme chaosában" keletkezhetett, hol a lelki sötétség a militarizmussal és fanatismussal párosult. Loyólában a legellentétesebb tulajdonságokat egyesítve találjuk, u. m. aszkétai szerzetességet s a világban való gyakorlottságot, rajongó fanatismust és csendesen megfontoló képességet, főleg azonban stratégiai zsenié volt, kinek seregébe még ma is a legtehetségesebb ifjak vétetnek föl. Luther és Loyola között a különbség igy formulázható, hogy míg előbbi »a ker. ember erkölcsi szabadságának «, Istenben s a lelkiismeretben megkötött szabad személyiségnek, addig Loyola a vak engedelmességnek a prófétája, a melynek alapján a ker. személyiség ideálját elérni lehetetlen. 4. A jezsuita-rend szervezetének tárgyalásánál Eisele az »Institutum soc. Jes.« 1757 c. elaboratumot s az exjezsuita Bode »Das Innere der Gesellschaft Jesu« című művét használja forrásul. Már Toldy ') is kimondja : »A Jézus-társaság szervezetére nézve wtitkos társaság«, alapelve »a despotÍsmus«, támaszai »a lélek megrontása és a kémkedés.« Főleg itt a szervezetnél látható Loyola katonai szervező és kényuralmi talentuma, mely gránitnál szilárdabb épületet teremtett. A - jezsuita szervezet titokzatos lényege az emberfeletti tekintélylyel felruházott generális egyeduralmában, a tagok feltétlen cadaverengedelmességében, másrészt pedig a kölcsönös felügyelet, mondjuk: kémkedés következetesen kifejtett rendszerében leli magyarázatát. Míg eredeti, s a jezsuita rend története által kétségtelenül beigazolt célja a protestantismus kiirtásában áll, mely főcél egyesíti a világon elszórtan található 11 ezer pátert egy egyházpolitikai hatalommá. Hogy ezen katonai subordinatió, ama cadaverengedelmesség homlokegyenest ellenkezik a valódi ker. engedelmességgel, a ker. ember szabadságával, az nem szorul bizonyságra. A jezsuita s áz Isten közé a Rómában székelő generális mindenható akarata lép, a kiben Krisztust sőt a mindenható Istent tisztelik, s a kinek parancsai Bode szerint az Isten erkölcsi követelményeivel azonosak. A jezsuita engedelmesség lényegét maga Loyola fejtette ki 1553. márc. i 5-én kelt, s Eisele által is közölt levelében, mely coeca obedientia karrikatúrája a ker. e >g:delmességnek, az ember rabszolgává, maschinává lesz alatta, a miért is a ker. embernek nem díszére, hanem szégyenére és gyalázatára válik. A konstitutiók« alapján a generális hatalma azonos az absolut diktatúrával, a legféktelenebb kényuralommal, ügy hogy ellene a köztársasági érzelmű Mari ina jezsuita is panaszt emel. Úgy a koadjutorok, mint a scholastikusok és professusok, a novitiátusokat nem is említve, az egyéniség megsemmisítése alapján neveltetnek, úgy hogy igaz marad egy kath. történetíró ama mondása : Si cum Jesuitis — non cum Jesu itis.« 2

) 5. A vallási gyakorlatok fejezetében a »LTber exercitiorum« s Bode műve alapján indul a szerző. Főleg ezen exercitia spiritualia fokozzák Loyola csapatának harcképességét, úgy hogy azok Bode szerint a rend velejét és vérét képezik. Célúk a teljes, úgy szólván apáthikus közönyösség állapotának előidézése, épazért keresztényellenes, pogányos és elvetendő valami. Ezen megtisztulás! utat nevezi Ignác purgativa, illuminativa és misticának s mindössze teljes 4 hétig tart. A lélek egyesülése az Istennel, az a gyakorlatok főcélja. Azonban főleg itt nyilvánul az a körülmény, hogy a jezsuitismus ama vallási materialismusnak legkövetkezetesebb kifejtése, mely az érzékfölötti láthatatlan helyére, az érzékileg láthatót teszi, az istenországa helyére a látható egyházat, az Isten helyére a csalhatatlan pápát, a kit ugyanaz a hitbeli engedelmesség illet meg, mint. az ') A jezsuiták Magyarországon és egyebütt, Budapest, 1873. 2) Friedrich : »Beitrage zur Geschichte des Jesuitenordensc a »Histor. Abhandluligen der bayr. Akndemie der Wissenschaftt c. vállalat XVI. kötetében.