Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

más fizetést az elmúlt esztendőkre rajtunk követel. Arra való nézve további Prédikátor tartására elégtelenek lévén, hogy terhünk könnyebbednék, a több ettyeki cath. lakos társainkkal egyetértvén Cath. Plébánus urunknak jurisdictiója alá magunkat teljességgel ajánlottuk és adtuk. Kiknek is atyai és lelkipásztori gondviseléseért és szolgálatjáért az alább megnevezett módszerént esztendőről esztendőre szokott fizetést Ígértünk : I. Minden pár ember esztendeig fog fizetni 25 denáriust. II. Minden pár ember fog adni fél pozs. m. búzát. III. Minden esztendőben Plébánus urunknak osztály földei közül egy holdat őszi alá, másikat tavaszi alá fogunk szántani, bévetni, melyekbe Plébánus ur maga fog magot adni; ugyanazokat betakarítjuk és behordjuk. IV. A mely két osztály rétet prédikátorunk birt, ugyanazokat ajánljuk Plébánus urunknak és az ő Kegyelme részére kaszálni, felgyüjteni, behordani tartozni fogunk. V. Mivel ennekelőtte a kath. részre Főtisztelendő Plébánus urunknak esztendőnként adtak 14 öl tűzre való fát, most hogy azon 14 öl 20 ölekre felmenjen, rá állunk, hogy mi is ezen 20 öl fának megszerzésére, hordására a több katholikusokkal együtt kötelesek leszünk. VI. A Reformata Religio részéről esztendőnként Plébánus Urunknak Ígérünk az Malomba, hogy vigyen őrölni való búzát, egy szekeret vagy kocsit. VII. A szokott stóla végett is, hogy valami könnyebbségünk lenne, ily végezést tettünk Plébánus urunkkal: »A kereszteléstül Ígértünk egy máriást: Béavatástól egy petákot. Öreg temetéstől 10 garast. Gyermektemetéstől 5 garast. Helybeli esküvöktől ha házasodnak, egy forintot. Ha a leányt kivinnék a helységből, két forintot. Hirdető cédulától a Mesternek egy petákot. Mely meglett csendes egyezésünkről, szabadakaratunkból alább coramizált személyek előtt adtuk ezen contractuális levelünket, szokott pöcsétünkkel és nevünk aláírásával, ugy kezünk keresztvonásával megerősítvén. Sig. in Possessione Ettyek Anno 1764. 2 januar. Kálmán János f Tóth Pál f Gárdonyi János f Pap Gergely f Poda János és a többi közönségesen (L. S.) Coram me Stephano Balassa Parocho Csákváriensi et clis— trictus Albertis V. A. Diacons mp. (L. S.) Coram me Michaele Gulner Provisore Domini Pázmánd mpr. (L. S.) Coram me Ignatio Krosinger Parocho Valleuti mpr. (L. S.) Coram me Emerico Pláyer Parocho Ettyeldensi mpr (L. S.). Coram me Francisco Gál frumentario Domini Pázmánd mp.« Ezt a contractust, melynek minden sora a kérlelhetetlen helyzet szüleménye s szinte az egekre látszik kiáltani elégtételért, csakhamar követte egy másik conventio — »erőszakkal a nyomorultaktól kitekert konventio« — melyben az egyház elöljárói a tanítómester által végzendő teendőkre nyilatkoznak s a mely így hangzik: »Mi alább megirt ettyeki reformátusok ezen levelünknek rendiben adjuk tudtára, a kiknek illik, hogy mivel Uraságunk méltóztatott megengedni részünkről való mestert bizonyos conditiók alatt t. i. hogy a nekünk teendő Imádságon, gyermekeink tanításán és harangozáson kívül semminémü funkciót ne tégyen. Azért magunkat és mesterünket ezen nevezett punktumokon kívül, akármi névvel nevezendő, sőt Ftdő Plébánus Urakat illető functióknak végbenvitelétől teljességgel zabolázván tartoztatni fogjuk. Ha pedig mesterünk akár maga tulajdon praesumtiójából, akár pedig a mi ösztönzésünkből a megirt három punktumokon kívül magát terjeszteni kivánná, azonnal a Tekintetes Uraság törvényes szigora szerént minket és mesterünket büntessen. Ettyek 2± apr. 1764.. Törvénybiró Kálmán J. Esküttek: Tóth P. Gárdonyi J. Pap G. Közemberek : Tóth János, Vitéz János.« Mindezen okmányokból világosan kitűnik, hogy az ettyekiek sérelme nemcsak nem orvosoltatott, de sőt vallásuk gyakorlatának szabadsága a legnagyobb mértékben megnyirbáltatott. Ugy látszik, mintha ők maguk lettek volna okai annak ? Mert miért adtak kontraktust ? Miért mondtak le jogaikról? A szegén}^ erőtelen, megfélemlített embertől a kényszer mindent kicsikarhat. Földhözragadt szegény jobbágyokból álló gyülekezet, alig 200 lelket számlálva, kath. ellenséges érzelmű néptömeg közé ékelve, félszázados háborgatásnak, nyomorgatásnak kitéve minden téren, erőszakot szenvedve a szeretet és türelem isteni mesterének szolgáitól, ha végezetre elalél, megtörik és átadja magát a hatalomnak, ki fog rajta csudálkozni szerfelett ? kicsoda ítélné el keményen ? Ama fentebbi kontraktust Gulner Mihály jézsuita tiszttartó magával vitte a vármegye gyűlésre és midőn ott a kir. helytartó tanács leirata, mely az ettyeki ügyben vizsgálatot rendelt el, felolvastatott s egyúttal a küldöttek is már-már kineveztettek volna, előállott Gulner Uram diadalmasan, hogy felesleges immár a vizsgálóit, mert az ettyeki reformátusok önként aláadták magukat a plébánus jurisdictiója alá — bizonyítja a kontraktus — s ha volt is sérelmük, most már megszűnt. S csakugyan elmaradt minden vizsgálat, minden orvoslat 1 Mert bár egyházmegyénk jegyzőkönyvében egykorú bejegyzés ezeket mondja: »Azt vallották a conventiónak aláirt emberek, hogy ő tőlük csak Albát kér-i tek plébánus és Ispán urak, osztán maguk irtak ezeknek I megegyezésük nélkül, a mit irtak. Elég boldogtalanok voltak szegények, át nem látván, mi lappang a fűben. Ezzel vesztették el osztán a prédikátor kívánására való jussokat, melyet különben a Felséges Király megengedett nekikde mégis ezen utóbbi állítás, hogy t. i. prédikátor hívását a Felség megengedte volna, ne)n lehet való, í mert előbb vizsgálat rendeltetett el. Vizsgálat pedig, ! melynek alapján ez ügyben kir. rendelet intézkedett I volna, nem történt, mint fentebb láttuk. A jézsuita atyák diadala teljes volt. Kövér András superior idejében (1764) már alig mutatta valami külső jel, hogy Ettyeken reformátusok is laknak. Lelkipásztoruk nincs, Isten igéje nem hallatszik többé, az Uri szent vacsora után hiába óhajtozik a lélek, keresztel, esket, temet a plébánus, ennek adóz mindenki, ezé a prédikátori föld haszna, csak egy lévitát szabad tartamok, a kit a földes uraságnak kijelölni tetszik, s a ki aztán ,,imádkozhatik, taníthat — és harangozhat." * Lévitai minőségben előbb Dávidhazi Ferenc, majd Mádi István 1764-től fogva, a midőn a conventio létrejött, Lepsényi Mihály szolgáltak. Ez utóbbinak halálakor (1769) az elöljárók »Komáromban mentek instálni a Földes Urasághoz, hogy engedjen mást béhozni és ilyen válaszszal jöttek haza; »Az belől megirt Instánsoknak kérése annyiban megengedtetik a földes uraságtól, hogy az Ao. 1764. apr. 24. az Uraságnak ezen dologban adott Reversalis Conventionak minden cikkelyei megtartassék és előre a választott személy az Uraságnak approbatiójára praesentáltassék. Komárom 1769. apr. 5. Johan. Bapt. Búzás, Resid. S. J. Comaromiensis Superior mpr.« Ugyanily eljárás követtetett a későbbi léviták (Király Mihály, Német Ádám, Tatár András) beállításakor is. Bíczó Pál, (Vege köv.) „ pátkai reform, lelkész.