Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

4- §. A bevételek mind a gyámintézet céljaira használandók fel. A kulcs megállapításánál az összes segélyezendők statisticája adhatna legjobb fundamentumot. A convent által véleményezett kulcsot egyáltalában nem tartom elfogadhatónak, mert nem levén statisticai adatokra bazirozva, azon anomália állhatna elő, hogy a későbben elhalt lelkészek özvegyei — kiknek férjeik pedig többet fizettek be az intézet pénztárába — kevesebb javadalmazásban részesülnének, mint az intézet alakulása után nemsokára elhalt lelkészek özvegyei ; mert ez özvegyek számának szaporodásával nem tart lépést a kiosztandó jövedelmek szaporodása. Hogy a kulcs correct megállapítása eszközölhető legyen, a nagymélt. Convent felkérendő lenne az egyházkerület által hogy a dunamelléki egyházkerület részéről 1875. 58. sz. a. kiadott statistikai kimutatáshoz hasonló kimutatást készíttessen az egész országra nézve. 5. §. 6. §. 7. §-ra nincs megjegyzésem. A 8. §. elesik. A 9. §. 10. §. és 11. §-ra az a megjegyzésem általánosságban, hogv a szolgálati időt én figyelmen kívül hagynám a gyámdíj megállapításánál, mert hiszen ez szeretetintézet, a Conv. jkv. 83. 14. §. és ezt az elvet preliminálja és mert nem mint az államé, rideg pénz és érdek szülötte; s hányszor lehet annak az 5 — 6 év múlva árván maradt özvegy és 3—4 árvának sokszorosan nagyobb szüksége a teljes segélyezésre, mint a 20 évet töltött s ez idő alatt némi anyagi alapot teremtett családnak. 12 §. a fiúk 20, leányok 24 éves korukig illetve férjhezmentelükig, 13. 14. §-ra nincs mondani valóm. 15. §-ra, melynek intentióját lelkem egész melegéből osztom, csak az a véleményem, hogy a kegyeleti átalány ily módon alakítása az eddigihez képest »kegyetlen« átalányt szülne. Conrét példát veszek: van a Hódmezővásárhelyi lelkésznek 280 frtja és földéből 1000 frtja, így az özvegy kapná ennek felét 640 frtot, holott a stóla csaknem ennyit téve ki, legutóbb is eme jogot 1800 frtal váltotta meg az árva családtól a gyülekezet. Igaz, hogy a most hivatalban lévők megkíméltetnek e kegyeletes átalánytól; de azt hiszen az új alkotásbán nem sok öröme fog telni utódainknak sem, főleg tekintettel a 16. §-ra mely a szegény családott az évben még a penzióból is kizárja. 17, 18. 19. 20. 2i. §. elvi kérdésre nem vonatkozván, nem is reflectálok rajok. 22. §. mely sok aggályainknak végett vetett, igen bölcsen kiméli a meglevő erőket és intézményeket, de ennek következménye az is, legalább a mi egyházmegyénkre nézve, hogy a bevételi források d) pontja is ott, hol az már kihasználva van, az eddigi élvező intézetek számára fennhagyassék. 23. §. Egyetemes gyámintézet tagjai mikép lehetnének oly szegényebb sorsú lelkésztársaink, kik az eddigi gyámintézeti terhek mellé alig birnák el a további i°/0

-ot, erre nézve részemről azt vélem, hogy ezt az i°/0

-ot majd csak megfizetik a lelkészek, ha nehezen is; de az alapítványi 10°/0

fedezéséről kellene inkább gondoskodni, azt pedig lehet ad hoc nyújtandó segélylyel azok részére, kik igazán rászorultak. Az egész munkálat megállapításánál mindenekfelett két szempont állapítandó meg pontosan, mert az egész intézmény tulajdonképeni lényege ebben fekszik; t. i. i-ször a forrás-, 2-szor a segélyezési kulcs megállapítása. Ennek pedig csak akkor lesz dönthetetlen igazságú és biztosságú a megszerkesztése, ha pontos statistika lesz a fundamentoma. A családkönyvek készítése felesleges munkálatnak mondatott ki, melyek köteles elkészíttetését nincs ok miért forcirozni. Jogi hatálya nem levén, nincs érdekében elkészítése az egyes egyház tagoknak, sőt esetleg zavar és tévedés forrása lehet szemben az anyakönyvekkel. Haszna távolról sem érvén fel a lelkészkedés szempontjából a vele járó gond és fáradsággal, nincs érdekében a lelkészi hivatalnak sem. A kinek passiója telik benne, szabad megcsinálni. E helyen mint a practicus életnek megfelelőbb jó segítőtárs, az anyakönyvek adatai felhasználására kívánatosnak látszik a betűsoros anyakönyvi mutatók kötelezett elkészíttetése. Az új iskolai lélekadó alapjául szolgáló statisticai adatok szerint, az egyházmegye lélekszáma 50,986, a mely után az eddigi kulcs szerint, jövőben 352 frt 70 krral többet fizet, e címen a kerületnek az egyházmegye. Egyházmegyénk szeretett gondnoka, méltóságos Várady Károly úr a lelkészi gyámintézet számára régebben tett alapítványát 1000 frtot a gyűlés előtt, annak köszönete mellett befizette. Egy érdekes indítványban a közgyűlés egyhangúlag felkéri a főt. kerületet, a feleséges kápláni intézmény eltörlésére. Sok bajt és galibát okozott már ez institutió úgy a kormányzó egyéneknek, mint az egyes gyülekeezteknek, és magoknak a káplánoknak is. Gyökeres curául ajánltatik, miszerint az ezután megnősülő káplán, ezen ténye által, a kerület kebeléből kilépettnek tekintetik. Több kisebb fontosságú ügy letárgyalása után a közgyűlés már déli 1 óra előtt befejeztetett. Nem hallgathatom el hangot adni az a feletti megütközésnek, hogy a másnapi jegyzőkönyv hitelesítéshez lelkészi jellegű egyén nem ajánlkozott és nem jelentkezett. Vörös. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. 1. Az ó-hatholicismus köréből. A vallásos lelkiismeret reactiójában gyökerező ó-kath. mozgalom prot. körökben eddigelé csak Beyschlag tanár hatalmas »védiratából« s e »kath. reformmozgalomról« az »Evangy. szövetség« frankfurti közgyűlésén tartott értekezéséből ismeretes, azonban még ezen iratoknak sem sikerült azt a sok homályt és előítéletet eloszlatni, a melylyel e mozgalom üdvös jelentőségével szemben prot. körökben is találkozunk. Legtöbben a napi sajtó adataira s nagy hangú, de megbízhatlan közléseire támaszkodnak, a midőn ez evangyéliumi szellemű és irányú mozgalomnak érthetetlen elitéltetéséről van szó. Az ó-kath. mozgalmat »gyümölcséről« névszerint a jelenben kifejtett tevékenységéről, egyházi és irodalmi missziójáról ismerjük meg legjobban, s e téren kétségtelen az ó-kath. püspöki székhely, Bonn városa s a legközelebb megtartott heidelbergi ó-kath. kongresszus az irányadó. Bonn, az ó-kath. fakultással, az új semináriummal és konviktussal s elsőrangú gyülekezetével a német ó-kath. reformmozgalomnak központját képezi. A bonni ó-kath. theol. fakultás kiváló tanerőkkel rendelkezik. Knoodt, az ó-kath. ügynek egyik lelkes támogatója rendszerint előad logikát, psychologiát és bölcsészettörénetet, s előadásai — mint egy szemtanú megjegyzi — távol állanak a hivatalos aquinói Tamás-féle római bölcsészet scholastikai jellegétől ; a hírneves kánonista, Schulte egyházjogtant tanít, s e téren Rómában is kiváló szakembernek van ' elis-