Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-07 / 41. szám
alapjául sem kívánták elfogadni. A többség azonban a bizottság kényelmesebb, kevesebb munkával s idő vesztegetéssel járó álláspontjára helyezkedvén, a részletes vitának minden éleel vétetett. Maga a tárgyalás. menete a következő : Felolvastatott a nevezett bizottság munkálata, mely elfogadja az egyházkerületi bizottság munkálatát, de supponálja mindazonáltal, hogy a papság nyugdíjazása esetleg még is keresztül vitetik, s ez esetre kéretlen jó tanácsokkal s gyökeres módosításokkal szolgál a Konventnek. Jgy tehát az egyházkerületi jkv. 56. pontjában foglalt bizottsági véleményt — mint ilyent — nem is tárgyalja, hanem elvileg azonos előszó előre bocsátásával magát a nagyon ismeretes tervezetet veszi §§-onként tárgyalás alá. —• A módosítás főbb pontjai ezek: A gyám- és nyugdíj-intézetnek, annak életbeléptetése után alkalmazandó minden rendes lelkész és állandósíttott tanító-káplán köteles tagja; a most alkalmazásban levőknek a belépés tetszésükre bizatik. A lelkészi minősítvénynyel biró tanárok tagság joga szavazattöbbséggel mellőztetett. (Nagyon különös egy felfogás. Szerk.) Tőkésítésre — a tervezettel ellentétben — csak a bevetelek 20%-a volna fordítandó s a fennmaradó összegnek 75°/e_ a gyámintézeti célokra, 25%-a pedig a nyugdíjintézet céljaira tőkésítésül használandó. A nyugdíjazásnak csak két lehetőségét ismeri el. Egyik, ha azt a lelkész maga kéri. Másik ha elmebetegség 3 fórumon álla— píttatik meg. A gyámintézeti segélyt egyenlő osztalékokban kivánja, s a rövidebb, vagy hosszabb szolgálati időt tekintetbe vétetni nem akarja. A pénzkezelő bizottságot válaszszák a kerületek. Az esperes pénzt ne kezeljen, hanem a pénztárnok érintkezzék az egyes felekkel. A szabályok módosítását nem a Convent, hanem az egyházmegyék meghallgatásával a kerületek teljesítsék. A kisebbség álláspontja az lett volna, hogy mondassék ki határozottan, miszerint lelkészi nyugdíjintézetnek még tárgyalasába sem bocsátkozunk; a papság mostani — szokás által szentesített — jogát csak akkor "adhatván föl, ha teljes fizetése, a helyettesítés levonásával biztosíttatik. Ezért, s épen mert a fenntebbi tárgyalást már félig meddig beleegyezésnek tekintette, a kisebbség a részletes tárgyalásban részt nem is vett. A családkönyvekre vonatkozólag az egyházmegye véleménye az, hogy az kötelezőleg ne rendeltessék el. Mert a hol szükség lenne rá: ott kivihetetlen; a hol kivihető : ott teljesen felesleges. Szóba hozatott e helyett a betűrendes anyakönyvek vezetéseinek kötelező elrendelése. De ez indítvány felett a többség — mert efelől vélemény nem kéretett — napirendre tért. Hogy a más egyházmegyéken annyi érdekkel tárgyalt conventi ügyek miért nem vétettek nálunk is tárgyalás alá, s ha már egybegyűltünk, miért nem tanácskoztunk e^yéb fontos, elvi jelentésű közügyek felől is : azt egyedül esperesünk tudhatja. És ezzel tudósításomat — a nélkül hogy commentárt fűznék hozzá — bezárom. Azt hivém, midőn e gyűlésre mentem, hogy legvitálisabb érdekünk erős hullámverésekben fog nyilvánulni ; pedig mint az álló viz csak múló buborékokat hozott felszínre. A közöny hidege a legmelegebb, verőfényesebb szeptemberi napon is tud fogyasztani, s lehűti a leglángolóbb akaratot is. Vájjon lesz-e másként valaha ? s mikor ? Nagyváty, 1888. október 3-án. Morvay Ferenc, ref. lelke'sz. KÜLFÖLD. A Gusztáv-Adolf-egylet v I -ik számú röpiratra. Kedves hitrokonok! Hogy ev. hitsorsosaink Ínségét leirva, ezzel a mi szeretett egyletünk munkáját, mely ezen ínségen tehetségéhez képest segíteni kíván, előmozdítsuk, ez volt majd válamennyi röpiratunk célja. E célból adja ki jelen röpiratát is, megújítva az ev. ker. világhoz intézett ez apostoli szózatot: „A szenteknek szükségekre adakozók legyetekl" (Róm. 12, 13.). Tegyétek ezt, atyánkfiai, nem csupa szánalomból és irgalomból, de nem kevésbé evangyéliumi hitetek indításából. Mivelhogy egyházunkat szeretjük és mivelhogy az ev. hitben felismerjük a földnek savát, azért segítsük megépíteni azt, a mi romban hever. Ah de mennyi pusztulásnak helyéről veszünk esztendőn át tudomást és e.zek mind azt várják, hogy a G. A. e. tegye rájok építő kezét. Keressünk fel ma egy ilyen helyet. Az ottani hitsorsosok Ínségét nemcsak szóval írjuk le részetekre, nyájas olvasók, hanem képben is állítjuk szemeitek elé. (Az eredetinek élén áll fametszetű rajz.) Lássátok ez a—vagyis inkább, ez volt Drahomisl ev. temploma ; mert f. é. május 10-én leégett, és csupán a sok helyen végig megrepedt főfalak állnak, a többi rom. A harangok, s a toronyóra leolvadtak, elpusztultak, az orgonát a hőség és a viz sugarak tetemesen megrongálták és hamu és törmelékkel betakarva, az oltár s a rajta volt négy evangyélista szobra majdnem egészen elpusztultak. Ezeken felül az egyházfi lakása, az istállók és egy csűr teljesen tönkre mentek. A tűzkár, levonva a biztosítási kártérítési összeget, kerekszám 30,000 frtra rúg. Mily előállíthatatlan összeg ez a 2500 lelket számláló, kis gazdákból és napszámosokból álló gyülekezetre. Drahomisl, osztrák Sziléziában, Schwarzwasser utolsó postával, egyike azon gyülekezeteknek, melyek II. József türelmi pátense következtében jöttek létre. Az egyházalapítás gondolata nem keletkezhetett a nép agyában ; mert az akkor még sokkal szegényebb és tehetetlenebb volt, mintsem hogy ilyet gondolhatott, vagy végrehajtani képes lett volna. A gyülekezet létét egy, a föld javaival megáldott, magas állású úr hitbuzgóságának köszöni. Neve báró Caliseh Frigyes, Drahomisl jtkkori földesuráé. Az ev. hívek a több, mint 3 mértföldnyire eső Teschenhez voltak beosztva; miért is rendes templom-látogatást, kivált az ifjúság nem gyakorolhatott. A csak egy mértföldnyire eső, porosz Sziléziában fekvő Golassowitz ev. istentiszteleteinek látogatását a kormány megtiltotta és esetleg keményen büntette. Az ev. ifjúság teljesen tanítás nélkül maradt és csak kevés család volt képes gyermekeit Teschen és Bielitz iskoláiba adni. E szomorú körülmények ösztönözték Caliseh urat arra, hogy »Drahomisl és környéke követeihezcc csatlakozva, 1787. május 8. a morva-sziléziai, Brünnben székelő cs. k. kormányzósághoz »Drahomislben leendő imaház és iskola-építés és temető berendezése iránti engedély megadását® kérvényezze. Sokszori vizsgálat után, julius 4-én 1787-ben helyt adtak a folyamodásnak — mint midenkor ily esetekben — akkép, hogy az imaház, harang, torony és az utca felöl nyilvános bejárás nélkül állítassék fel. Kinyerve az engedélyt, Caliseh 7 hold földet hasítva ki a sajátjából építési teleknek s pap és tanító részére szántóföldeknek, 1788-ban megkezdette a munkát. Május 25-én tette le
