Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

azon templom alapkövét, mely ioo év után lett a lángok martaléka. Egész mostanig »Calisch házáéinak nevezték ezt, háladatosságból a nemes, hitben erős, és a mellett valóban alázatos egyházalapítójok és jótevőjük iránt, ki előbb meg nem pihent, míg csak ki nem eszközölte, hogy az imaházból tornyos és harangokkal biró templom nem lett. Gyenge aggastyán létére személyesen utazott Bécsbe-a császárhoz és kihallgatásra menve, térdre borult előtte és irott folyamodásának átnyújtása után még szóval is esedezett, hogy engedtessék meg neki, hogy a drahomisli imaházra tornyot és harangokat alkalmazhasson. Kérelmét azzal indokolta, hogy a drahomisli imaház fél mértföldnyire esvén a birodalom határától és fás síkságon fekvén, toronynyal ellátva háború esetén fontos hadászati pontot képezne. Lipót császár megengedte a toronyépítést, de úgy, hogy az 10 ölnél magasabb ne legyen, és hogy csak egy harang legyen benne. Calisch 10 ölesre építette a tornyot és tetejébe állíttatott egy keresztet. S íme, találkoztak emberek, kik a kormánynál panaszt tettek, hogy a torony magasabb lett, miért is a brünni kormányzóság elrendelte a keresztnek eltávolítását. Ez volt oka annak, hogy Calisch másod ízben is Bécsbe utazott a császárhoz és kieszközölte nemcsak a kormányzósági rendelet visszavételét, hanem még egy második harang alkalmazásának jóváhagyását is. Ez az annyira veszélyben forgott, de mégis helyben hagyott keresztje Drahomisl templomának, f. é. május 19-én a lángoktól megtámadtatva, lezuhant a mélységbe. Avagy ott maradjon-e heverőben ? Nem, kedves atyánkfiai, valamint egykor Calisch megmentette e keresztet, úgy akarjuk azt a ti és Isten segítségével újra felállítani hogy újra fényljék Drahomisl erősen szorongatott hit— sorsosainknak és gyermekeik gyermekeinek. A szenteknek szükségekre tehát ott adakozók akaiunk lenni, mert Drahomisl gyülekezete erre méltó és erre szorul. A 15,000 más hiten lévők közt, az ország északi határán lakó egyháztagok, úgy mint régen, most is nehéz harcot vívnak ev. hitőkért és 1872 óta, mikor az egész vidék nagy vízáradás csapását szenvedte, évről évre nehéz csapásoknak van alávetve. 1879. márc. 16. leégett az ottani, a templomtól csak 30 ölnyire fekvő főhercegi kastély, mely alkalommal a torony teteje és a templom tetejének jelentékeny része tüzet fogott és elpusztult. A rá következő esztendőben kellett a gyülekezetnek a paplak újítását eszközölni, mi 8000 frt kiadást okozott. Alig fedezték e költséget, mikor 1885-ben amaz ismeretes, gyújtogatás! mániában szenvedő ember (pyrománc), ki Drahomislben 14 gazdaságot gyújtott fel, a papi gazdasági épületek alá is tüzet rakott, melynek következtében azok a tűz áldozatai lettek. Ez épületek újraépítése végett a gyülekezetnek 1886-ban újra 4000 frtot kellett költenie. Ezen megújított épületek közül kettő, az utolsó tűz alkalmával együtt égett le. Az előbbi égés terhéhez járult az új, fent említett 30,000 frtnyi égési teher. Hogy ezt Drahomisl szűk jövedelmű gazdái és szegény napszámosai egyedül viselhessék el, ez erejökön túl megy. Hűséges jótevőjök, Calisch, nincs többé; már 80 esztendeje, hogy a leégett templom oltára alatt lévő családi sírboltban nyugszik. Azért tehát, kedves hítrokonaink, engedjétek meg, hogy a mi egyletünk mélyen sújtott Drahomislnak váljék Calischává. Mikor 1793-ban az ottani templomot ünnepélyesen felavatták, ily szavakat intézett Calisch az összegyűlt néphez : »Kedveseim 1 A világ előtt báró Calisch, a ti uratok vagyok és ti vagytok az én szolgáim, de Isten előtt és szivemben, testvéretek vagyok a Krisztusban és veletek együtt ennek szolgája. Láttam a ti lelki intségteket és ker. kötelességemnek tartottam, hogy e világ javait, melyekkel engem Isten kegyelme megajándéhozott, a ti lelki gazdagítástokra fordítsam.« És Jurscha lelkészhez, kit gyülekezete e'ső prédikátorául hivott volt meg, ezeket monda: »Tisztelendő úr és kedves barátom«, imitt vedd át ez istenházának kulcsait, nyisd ki ennek kapuit, vonulj be azokon, hogy abban szolgáljad a mindenhatót, hogy abban szolgáld e szegény népet, melyet Krisztus kedveért szeretek, úgy mint magamat és valahányszor szolgálod a mindenhatót, ne feledkezzél meg arról, hogy értem is imádkozzál; mert én szegény bűnös vagyok !« Az a száj, mely ily arany szavakat ejtett, már rég ideje hogy megnémult, de a szavak nincsenek elfelejtve és újból megütik a mi füleinket és a mi szíveinket, felhiva minket, hogy hozzá hasonlót cselekedjünk. Legyen úgy, nyájas olvasók! Láttuk a drahomisli hítsorsosok szegénységét és szükségét, Isten előtt ezeknek testvérei vagyunk a Krisztusban és velők együtt ennek szolgái. Szívünkben is legyünk testvéreik, kik ker. kötelességöknek tartják, miszerint szeretetük adományaival, melyeket Isten ajándékozzon nekünk, újra építsük Drahomisl elpusztult templomát, Isten dicsőségére és az ottani gyülekezet lelki hasznára 1 Adja az Úr, hogy Calisch új temploma, mielőbb kiemelkedjék a romokból és tornyán a leesett kereszt újra fenragyogjon. És ha elérkezik a felavatás napja, akkor Dr. gyülekezete mostani lelkészének, ki ott 18 év óta hű buzgalommal munkálkodik, hangoztatni akarjuk : Nvisd ki a kapukat, és menj be azokon, hogy ottben szolgáld a Mindenhatót, hogy szolgáld e szegény népet, melyet a Krisztus kedvéért szeretni akarunk, mint magunkat, és ha a Mindenhatót szolgálod, akkor ne feledkezzél meg, hogy értünk is imádkozzál, mert mi mindnyájan szegény bűnösök vagyunk ! Első dolgunk azonban, hogy a mélyen sújtott gyülekezetet megvigasztaljuk jéá segítsünk neki hordozni azt a terhet, mely erejöket fölülmúlja. Azért is, kedves atyánkfiai, újra is kérünk titeket buzgón és testvériesen : Emlékezzetek meg Drahomislről, »a szenteknek szükségökre adakozók legyetek !« Lipcse, 1888, szept. havában. — A központi bizottság. Közli : Láng Adolf. IRODALOM. Az egyházi közigazgatás kézi könyvéből, melyet Eötvös Károly Lajos bocsát közre, a 6. füzet hagyta el a napokban a sajtót a következő tartalommal: Lelkészi javadalom. A párbér. Kepe. Stóla. Egyébb papi jövedelmek. Lelkészi javadalom a gör. kel. román egyházban. A gör. kel. szerb lelkészek javadalma. Prot. lelkészek javadalma és főpapi javadalom, mely utóbbi cikk folytatása a 7. füzetben lesz. Egyes füzet ára 30 kr. Kiadja Hornyánszky Viktor akad. könyvkereskedése. Zengő bokor. Költemények. Irta Szuhay Benedek ev. r^f. s. lelkész. A költemény-füzér Miskolcon jelent meg. Ára 1 frt. Tiszta jövedelme egészben a »tiszáninneni ev. ref. egyházkerület papi özvegy-árva gyámpénztár« javára fordíttatik. Nemcsak a jótékony célt tekintve, de önmagáért is megérdemli a művecske a nagyobb pártolást, a menyiben úgy látszik, hogy szerzőjében nem közönséges, mindennapi lyrikussal van dolgunk. A közlött költemények különböző műfajhoz tartoznak. A leg-