Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-16 / 38. szám

Harmincegyedik évfolyam. 33. sz. Budapest, 1888. szeptember 16, PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-ufca 29. sí, 1, em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. "HÜ Az országos lelkészi gyámintézet az egyházmegyék ítélőszéke előtt. Azon kérdésekről, melyeket a legutóbbi konventi gyűlés az egyházkerületekhez és megyékhez véleményezés végett leküldött, országszerte élénk eszmecsere foly mind az egyházi lapokban, mind a közgyűlések zöld asztalai mellett. Nyugdíj-intézet, domesztikai segélyezés, közalapi kölcsönzés, Szász-Fejes-féle indítvány, lelkészi gyámintézet, családkönyvek ügye stb. e kérdések vitatásától visszhangoznak lapjaink és gyüléstermeink. Az érdeklődés különösen a o j gyám- és nyugdíj-intézet köré központosul, minthogy ez a lelkészi kart legközvetlenebbül érdekli, sőt mondhatni égeti. A nyár folyamán számos és érdekes véleményt lehetett olvasni a különböző traktusok részéről s e vélemények túlnyomó többségének ez a tenorja : nem kell lelkészi nyugdij-intézet, de annál inkább szükséges egy erős gyámintézet. A nyugdíj-intézet-ellenzése, mint az egyházmegyék véleményeiből kitűnik, nem annyira elvi, mint inkább gyakorlati természetű és indokai röviden elmondhatók. Nem kell nyugdíjintézet, mert közalapi segélylyel és a tagsági díjakból oly kisszerű intézetet lehet alkotni, mely csak koldus alamizsnára szorítja az elöregedett lelkészt; nem kell nyugdíj-intézet, mert a tervben levő intézet csekély nyugdíj fejében óriási áldozatot kiván, midőn azt követeli, hogy a munkaképtelen pap mondjon le az adminisztrátor- és káplán-tartás által való önnön nyugdíjazásáról stb. Ezért olvassuk majdnem minden traktusnál azt a szüntelenül hangsúlyozott véleményt, melyet pl. a gömöri egyházmegye következőleg fejezett ki : »Az országos lelkészi gyám- és nyugdíj-intézet megalkotása ugy, a mint tervezve van, jelen viszonvaink között célhoz vezető nem lenne. E kettős intézmény egymás jövőjét és áldásos működését bénítaná meg. Nincsen ahhoz kellő anyagi erőnk, hogy két ily nagyszabású intézet sikeres fennállását kellőkép biztosíthatnánk. Alamizsnává törpülnének az adományok s csak morzsalékot nyújthatnánk azokból a szegényeknek. Mely indokok alapján szívesen óhajtjuk, hogy a nyugdíj-intézet eszméje ezúttal ejtessék el, « csupán egy erőteljes gyám-intézet felállítására törekedjünk. « (»Sárosp. Lapok« 37. sz.) A gömöri egyházmegye e véleményét nemcsak azért emelem ki, mert az általam már több izben kifejezett nézettel találkozik, hanem és különösen azért, mert hangsúlyozva látom benne azon igen fontos és e Lap hasábjain Szőts Sándor dévai lelkész által meggyőzőleg kifejezett elvet, hogy életképes nyugdíj-intézet a lelkészi hivatalt fenntartó egyházak hozzájárulása nélkül fel nem állítható. »Ha az országos többség — mondja a gömöri vélemény — a nyugdíj-intézet kérdését minden áron megoldani kívánná, első sorban maguk az egyházközségek mozduljanak meg és hozzanak áldozatot a nemes ügyért. Minden erkölcsi testület kegyelettel gondoskodik munkaképtelenné vált hivatalnokainak jövőjéről, sőt e részben igazán kötelességszerüleg teljesíti a humanismus törvényét; csak mi lelkészek állunk szemben a bizonytalan jövővel, saját szorgalmunkon és a kegyes gondviselés oltalmán kívül nem támaszkodhatva semmire.cc E nagyon helyes megokolásból azonban nem az következik s a gömöri vélemény sem azt akarja, hogy a nyugdíj-intézet ügyét végleg elejtsük ; hanem az, hogy elégedjünk meg egyelőre a gyámintézet felállításával s a nyugdíjintézet megalkotását bizzuk a zsinatra, mely egyedül teheti kötelezővé a legkompetensebb tényezőnek, t. i. az egyházaknak a nyugdíj-intézethez való járulását. Addig pedig míg ez megtörténhetnék, tegyünk félre minden évben