Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-23 / 39. szám

kcdett; de az érdem meg van, mert törekedett és a siker nem rajta mult. Es ha nincs meghatóbb látvány, mint midőn a férfiú erejének talán megtörtével, de a büszke önérzet sugarával áll meg a legyőzött nehézségek fölött: nem kevésbbé magasztos látvány a sikertelen küzdés harcosa ; mindkettő érdeme a lelki nagyság, az, hogy »justus ac tenax propositi.« Míg ellenkezőleg: ha valaki letért a kötelesség útjáról, lemondott a büszke jogról, hogy magát férfiúnak nevezhesse; a jövőről, hogy tiszta erkölcsi jellemmé fejlődjék valaha; a szabadságról, mert gyöngeségeihez szegődött rabszolgának. De más oldalról tekintve a dolgot, valljuk be hibánkat, a szeretet vezérli igen gyakran lépteinket, még pedig az iránt, a kihez legközelebb vagyunk, magunk iránt. Neve az önszeretet. Keressük az örömöt, a boldogságot és — bár nem mondjuk talán — tetteink jutalmára, eredményére gondolunk. De hol keressük azt és keresve megtaláljuk-e ? Édes a vozalom, mely a mieink, szülőink, barátataink, rokonaink szeretetéből, embertársaink bizalmából felénk mosolyog ; édes, még édesebb az öröm, melyet a sok kutatás után feltalált igazság, a győzelmes tvqrfAa támaszt a vizsgáló lelkében. De ki mondja meg, hogy nem rontja le egyiket úgy, mint a másikat az öröm mérge, a csalódás ; ki mondja meg, hogy a szeretet és bizalom nem oly gyümölcs-e, mely kívül arany, belül hamu; s az igazság, melyet felfedezni véltünk, nem látszat-e, mely bővebb vizsgálatra délibabként szétfoszol? És a ki szereti embertársát, szereti övéit, szereti hivatását, és magát egészen arra szenteli; aki a természet törvényeit kutatja, hogy használja az emberiségnek ; a ki a teremtő szellem izgató sugallatára hallgatva a tudás ismeretlen régióiba száll, fárad, hogy tudjon és tanítson : nem volna annak más jutalma a földön, mint a csalódás kilátása, vagy a látszat foszladó párája? Hiába keresett az igaz örömből, a boldogság előizéből? Ha keresi a tehetség btrtokában, nem találja meg ; mert hisz a szellemes Voltairet, az erős Toldit, a legzseniálisabb tolvajt sem nevezhetjük boldognak. Keresi a gazdagságban? De hisz Croesusnak megvolt mindene, csak egy hiányzott, a mit boldogságnak nevezhetnénk. Hol van tehát a munkás, a kötelességet teljesítő ember méltó jutalma? Ott, a hol tetteinek törvénye lakik: a lélekben. A mikor az ember elmondhatja végső szavában, a mit a nagy tudós, Taylor elmondott: »Kötelességemet akartam teljesíteni.« Nincs édesebb öröm, nincs a földön igazibb boldogság, mint a jól végzett kötelesség jutalmazó öntudata. Ilyen dolgokról beszél nekünk az ősz tudós, Tullius, hogy életünkben vezérünk, halálunkban jutalmunk a kötelesség legyen. S ha majd nemes elvek által megedzve az igaz emberit akarják lelkükben megvalósítani; majd ha szent kötelességet akarnak teljesíteni a jó, igaz és nemes ügy érdekében, és akadályokat vet útjaikra a véletlen vagy a kiszámított roszakarat; majd ha lemondva a siker reményéről csüggedés fogja el talán félre értett, talán meg nem értett, de bizonynyal nem méltányolt tiszta szándékukat: akkor jusson eszükbe ez a könyv, s a mi a tartalmát hiven jelképezi, az a cimer, melyen a struc madár vaspatkót nyel, e felirattal: Durum, sed digerit. (Kemény, de megemészti). Ha pedig a mellett a sors keze viszontagságok közé vezet, hogy a tűzben kipróbálja az érc nemességét; ha majd a fajdalom keserűségét találják ott, a hol az öröm édességét keresték; mikor bánt az emberek kislelkűsége, melyet hasonlóval viszonozni nem enged a lélek nemesebb iránya : megint csak ez a könyv jusson eszükbe, és megtalálják azt, amit egy másik címer a felcsapott lapdával fejez ki, e felirattal: Percussus elevor. (Ha csapás ér, felemelkedem.) Csurgó. Lázár István. BELFÖLD. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli egyházkerület őszi rendes közgyűlésének számos közérdekű tárgya volt, s közülök nem egy hosszas és zajos vitára szolgáltatott alkalmat. A közgyűlésen az esperesi karból csupán Kiss Áron a szathmári egyházmegye érdemes ősz esperese hiányzott, kit a megjelenésben betegeskedése gátolt. A gondnokok közül Pilissy László, gr. Ráday Gedeon, Kulin Imre maradtak távol. A közgyűlés többi tagjai is csaknem teljes számmal voltak jelen. Az elnöki széket főt. Révész Bálint püspök, kit bejövetelekor lelkesen üdvözöltek és Vállyi János főgondnok foglalták el. Az elnöki megnyitó beszédet, melyet Révész Bálint tartott, buzgó ima előzte meg. A megnyitó beszéd főképen a Trefort Ágost, Katona Endre h.-nánási lelkész és Vass Pál főiskolai kertész emlékének volt szentelve. Trefortra nézve főt. püspök úr indítványozta, hogy habár a prot. autonómiánál fogva nem folyt is be közvetlenül az egyházkerület ügyeibe, s habár néha összeütközésbe is jött vele az egyházkerület, de tekintettel a magyar kultura emelése körül szerzett halhatatlan érdemeire, emléke jegyzőkönyvileg orökíttessék meg, s a közgyűlés részvétiratot intézzen gyászoló családjához és a kultusz-minisztériumhoz Az indítvány közös akarattal elfogadtatott. Az elnökség bejelentette továbbá Pilissy Lászlónak lemondását betegedése miatt a felső-szabolcsi egyházmegye gondnoki tisztéről; ez a bejelentés sajnálattal vétetett tudomásul s a f.-szabolcsai egyházmegye felhivatott a gondnoki tiszt betöltesére. Az esperesi karnak a lelkészképességi vizsgákról szóló jelentéséből kitűnik, hogy az első vizsgára jelentkezett 13 ifjú közül kitűnő eredménynyel vizsgáztak: Halkó József, Dulházy István, Mindszenty Imre és Szabó István, a második vizsgán pedig 17 tiszteletes atyafi közül: Buday János, Csák Aladár, Fogarassy Bálint, Kövendy Dénes, Patay Lajos és Török Zoltán, kiknek nevök köröztetni rendeltetett. Az első vizsgán két ifjú 2—3 tantárgyból elégtelen osztályzatot nyere, ezek javító vizsgára bocsáttattak. A levizsgázott atyafiakat főt. püspök úr szép beszéd kíséretében bocsátotta el. Az augusztus hónapban megtartott tanító képességi vizsgákról ugy az esperesi jelentés, mint a püspöki beszéd örvendetesen emeli ki azon kedvező jelenséget, hogy a hittanhallgatók és tanítók (tanító-képezdészek) meglepő haladást tanúsítottak az előkészületekben. Ez a jelenség buzdításul jegyzőkönyvben is ki lett fejezve. A tárgyalás alá került közigazgatási ügyek közül fontosabbak a következők: A leikés i szolgálatok díjazásának egyöntetű, az egész egyház kerületre érvényes megszabására nézve az esperesi kar javaslatot terjesztett elő (az initiativa a n.-bányai egyházmegyétől származik.). Ezen életbe vágó tárgyhoz számosan szólottak: Kovács István, Isaák Dezső, Ujfalussy Sándor, dr. Tisza István, Kiss Albert és Némethy Lajos. Ezek felszólalása közben a közgyűlés azon meggyőződésre jutott, hogy a díjazás megszabására nézve szükséges a különböző