Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-23 / 39. szám

szokásoknak hodoló és különböző viszonyok között élő egyházmegyéket megkérdezni. A miért is György Endre indítványára ezen ügy kiadatott az egyházmegyéknek. Igen jelentőséggel teljes ügy volt a lelkész minősítési szabályok reformja is. E tárgyban két javaslat feküdt a közgyűlés asztalán ; az egyik az esperesi karé, melynek eltéréseit az eddigi szabalyzattól Széli Kálmán esperes mutatta ki; a másik a Csiky Lajos hittantanáré. Külön véleményét indokoló beszédében kérte véleményének (megjelent a »Debr. Prot. Lap.« szept. 15-diki számában) elfogadását, mint olyant, mely felette megkönnyíti a lelkész minősítési eljárást. Egyébiránt a Csiky különvéleménye a minősítés alapjául szolgáló értékszámokat mechance veszi, míg az esperesi kar javaslata a figyelembe veendő momentumokat egymással összefüggésben tekinti. Mindkét javaslatnak vannak egymással szemben előnyei és hátrányai, a mit a közgyűlés több tagja ki is mutatott. Az ügy nem lévén elodazhatatlanul sürgős, a két javaslat összeegyeztetés végett az e tárgyban már régebben alakított bizottságnak adatott ki, mely most Dr. Tisza Istvánnal és Csiky Lajossal kibővíttetett. Az első nap ülését egy felette érdekes, sőt szenvedélyes vita zárta be. A konventi tagok választásának kérdése izgatta fel a kedélyeket. A tárgysorozat szerint a választás jelen közgyűlésre volt kitűzve. Egy párttöredék azonban, mely nem új keletkezésű, sőt eredetét arra az időre viszi vissza, midőn a zsinati törvény híres 53. szakaszának homályos szövegezésű f) pontja magyarázata felett támadtak hirlapokban és tanácstermekben az első elkeseredett viták, hát ez a párt ujolag felszínre hozta a nagy elvi kérdést: hol válaszszaka konventi tagokat: a presbytériumokban-e, vagy az egyházkerületen? Ismeretes a tiszántúli egyházkerületnek ezen kérdéssel szemben elfoglalt álláspontja, mely különbözik a királyhágón inneni három testvér kerület ugyanezen ügyben hozott határozataitól. A tiszántúli kerület a maga képviselőit 1886. májusi közgyűlésén, a jegyzőkönyv értelmében 1886—1888-ra választotta, tehát nem egészen három évre, s eszerint a mandátum ez év végével lejár. A kerületi közgyűlés által való választásnak hívei ehhez a határozathoz ragaszkodtak, s érveléseikben erre támaszkodtak. A kisebbség azonban (nevezzük így) azon hitben volt, hogy a megbízatás a következő év majusában jár le. E hitben késhetett a Peterdy Károly és elvtársainak jelen közgyűlés elé terjesztett indítványa, mely oda törekedett, hogy a konventi tagokat a presbyteriumok válaszszák, s ezen kérdést, az indítvány a gyűlés folyama alatt terjesztetvén be, tárgyalja a tavaszi közgyűlés, s addig ne ejtessék meg a választás. A Peterdy-féle indítványon kívül három egyházmegyétől is jött be e kérdéssel kapcsolatos felterjesztés, melyeket azonban a közgyűlés úgyszólván egészen figyelmen kívül hagyott, holott azok napi kérdéssé tehették volna épen a Peterdy K. indítványának tárgyát. A n.-bányai és szathmári egyházmegyék csaknem hasonló tartalmú nyilatkozata a konventi tagoknak a presbyteriumok által való választását kívánta ; a békés-bánáti egyházmegye pedig arra kérte az egyházkerületet, hogy ez eszközölje ki a konventnél, az uj zsinatnak összehívása előtt, erre oly indítványnak előterjesztését, mely a zsinati törvény 53. szakasza f) pontjának nem eléggé világos szövegezésének magyarázását követelje. A támadt vita folyamában, mely több mint két óra hosszáig tartott, s a melyben mindkét fél legjobb harcosai léptek a csatatérre, a szenvedélyes nyilatkozatok sem maradtak el, melyek egymásután vonták magukra a helyreigazításokat és cáfolatokat. Peterdy Károly és elvtársai (Kiss Albert, Isaák Dezső, Thaly Kálmán, K. Tóth Kálmán, Kovács István, Lukács Ödön, Ferge József, Szőke János, stb.) azt az indítványt, melyet ellenök gr. Dégenfeld József tett, hogy t. i. tárgyaltassék ugyan a jövő közgyűlésen a »presbyterianisták« indítványa, hanem a konventi képviselők választása már most ejtessék meg, az ő indítványuk kijátszásának nevezték el, a mit Thaly K. szelídebb kifejezéssel: kikerülésnek mondott. Viszont a másik fél (Ujfalussy Sándor) a Peterdy(beregi)-féle indítványnak erőszakolását ugy tüntette fel, mint az egyházkerület méltóságának megsértését, a mi ellen meg Lukács Ödön tiltakozott nagy verve-vel. Felvettetett egy rendkívüli ad hoc közgyűlésnek összehívása is Peterdyék által, nehogy alapja legyen György Endre azon nézetének, mintha ők a februárban, vagy márciusban összeülendő konventen képviselet nélkül akarnák hagyni indtványuk által a kerületet. A vitának az is érdekes mozzanata volt, midőn a beregi indítvány hívei az 1886. évi határozatot (a komenti tagoknak a közgyűlés által való választását) az azt megszavazó 40 tag határozatának deklarálták, s ezzel szemben hivatkoztak az ezzel ellenkezőleg nyilvánuló 8 egyházmegye nézetére, mint a kerület többsége meggyőződésének kifejezésére. Erre dr. Tisza István és Ritoók Zsigmond adták meg a választ azzal, hogy alkotmányos szempontból ama 40 tag határozata törvényes határozat, nem a többségé, hanem a hatóságé, a ki másként vélekedik intézményeink szelleme ellen intéz támadást. Továbbá az az elv egyedül helyes, hogy a közgyűlésre a képviselők nem megbízatással, utasítással jönnek s az egyházmegyék ilyennel küldötteik szavazatát, a kerület határozatait nem befolyásolhatják, illetve meg nem köthetik. Habár elismerhető (Ritoók Zs.) az egyházmegyék azon joga, hogy küldötteiknek meggyőződését előzetesen kipuhatoljak. Erre Kiss Albert azzal felelt, hogy a képviselőknek kötelességök elvi fontosságú kérdésekben megbízóik nézeteit tolmácsolni. Különben illik, hogy a megbízatásról lemondjanak. Ami pedig a rendkívüli közgyűlés összehívásának indítványát illeti, az ellen azt hoztak fel, hogy az épen a legszegényebb egyházak mégterheltetésével járna, ujabb kiadásakat róva a közpénztárra, s új, rendkívüli egyházmegyei közgyűlések tartását tévén szükségessé, sok nehézségbe ütköznék. Balogh Ferencnek közvetítő indítványa volt, hogy t. i. mivel a konventi tagok választása 3 évre érvényes a törvény és gyakorlat szerint, s így az 1886. májusi választás 1885. májusig szól, — mondja ki a közgyűlés, hogy a jelenlegi választást szükségtelennek tartja. —Iiyen hosszas vita után végre névszerinti szavazásra (melyet gr. Dégenfeld József kért) került a sor, s az elnök által feltétetett a kérdés : a közgyűlés megakarja-e választani már most, vagy nem, a konventi tagokat ? Igennel szavaztak: Szeremley József, gr. Dégenfeld J. Szabó János, Ritoók Zsigmond, Dávidházy J. Bernáth István, Fráter Imre, Székely Károly, Horthy István, Várady Gábor, Ujfalussy Sándor, Segesváry József, Széli Kálmán, Szeremley Sámuel, György Endre, Simonffy Imre, Soltész László, Pakozdy Lajos, Rásó Gyula, Tatai-János, Miklovicz Bálint, Dr. Hajnal István, Széli Ákos, Kis Elek, Zsigó Endre, Végh Sándor, Széky Péter, Rásó Antal, Szentpaly Jenő, Debreczeni István, Balogh Ambrus, Dr. Tisza István, Liszka Nándor, Tüdős János, Joó István, Futó Mihály, Bodolay László, Elek Lajos, Tóth Sámuel, összesen 39-en. Nemmel szavaztak : Peterdy Károly, Szabó Károly, Lukács Ödön, Csernak István, Isaak Dezső, Szűcs István, Balogh Ferenc, Kiss Albert, K. Tóth Kálmán, Illyés Bálint, Beke Mihály,