Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-11 / 11. szám

életemben láttam. Ez már igazán, Hogy egy hazai kifejezéssel éljek, tarkább mint a rác oltár. Oldala s teteje minden részében más és más színekre van festve, kupolái pikkelyesek, girizdesek, kockások, némelyik úgy tekergőzik mintha egyet csavarintottak volna rajta; — de a tizenegy közül nincs két egyforma. Az egyik olyan mint a-Zi. ananász, a másik mint egy tövével fölfelé fordított fekete retek, a harmadik mint a foghagyma, a negyedik mint a vöröshagyma, az ötödik mint egy kocsányán álló fenyőtoboz, a hatodik mint a nyakas körte, a. hetedik mint a cantaloupe-dinye, ... s ki írhatná le mind a tizenegyet ? Egy percig szinte kétkedünk, vájjon építményre nézünk-e vagy valami szörnyeteg növényre ? S e pagoda-szerü bizarrság, melyet Napoleon turkomán mecsetnek nevezett, mégis annyira tetszik Moszkva köznépének, annyira tudja benne szeretni, csodálni a páratlant, a rendkívülit, hogy a monda szerint Rettenetes Iván cár, építészének — mikor befejezte az épületet — kiszuratta szemeit, hogy ne tudjon többé ily mesterművei alkotni. A Kreml szent helyei közt előkelő rangot foglal el a Mária mennybemeneteléről nevezett (Usszpenszkij) székesegyház, mely a cárok koronázó-, s az orosz patriarchák temetkező temploma. Itt mutogatják az Udvezítő keresztjének egy szögét, Isten anyjának szemfedőjét s fehérruháját, valamint arcképét melyet Byzancból még 1154-ben vittek Kievbe, honnét Timur-Lenk közeledtének hirére, 1395-ben hoztak ide, hogv megvédje a várost. E kép kerete 200,000 rubelre, a szent szűz homlokán lévő smaragd meg 30,000 rubelre van becsülve. Az ikonosztáz és az oltár szerelvényeinek aranysúlya 5400 kilogrammra rúg. Az Uszpenszkivel szemközt fekszik Mihály őrangyal székesegyháza (Archangelszkij szobor), a cárok temetkező temploma, számos ereklyével, melyek közt ép a legfontosabbak, Yszevolodovics szent Mihály tetemei, némileg minket is érdekelnek amennyiben ezt a szentet a hazánk elpusztításából épen hazatérő Batu khán gyilkoltatta meg. A cári temető közvetlen szomszédja Gyümölcsoltó-Boldogasszony székesegyháza (Blagovjéscsenszkij szobor), hol hajdan a cárokat keresztelték és eskették. A régi cároknak aranyozott ezüsttel pántolt kicsiny faszékeit ma már a cári család nem használja ; nem akar kivételt tenni a gyülekezetben, s ennélfogva, ha egy vagy más tagja jelen van az istenitiszteleten, a cári szék előtt, a kövezeten állva vesz részt abban, csak úgy mint az utolsó muzsik. A templom kövezete — a persa sah ajándéka — szines jáspis és agát. Ereklyéje majdnem annyi mint ahány szent van a kalendáriumban. Az ereklyék (moscsi) közé számítják nemcsak a szentek piszkos koporsókban elhelyezett tetemeit, hanem a cárok aranyláncra fűzzött, drágakövekkel díszített amuletjeit is, valamint'a »Doni Isten-anyja« képét, melyet Dmitri Donszkoj 1380-ban nagyhercegi fekete főzászlójára varratva vitetett maga előtt a kulikovói csatában, és a melynek oltalma alatt harcolt 1591-ben Godunov Borics a tatárok ellen Moszkva falai tövében. Szintén a Kreml büszkesége a szent Elek templom, védszentjének ezüst sarkophagban nyugvó csudatevő holttestével és a Csudov-monasztjír vagyis a csudák kolostora, egykor a metropoliták székhelye; jelenleg, országszerte ismeretes szerzeteseinek gyönyörű szép összharigzatos éneklése által. Idegenre nézve érdekes még, a bejárata fölött függő szentkép miatt, mely élőiről nézve Istent, jobbról nézve a szent lelket, balról nézve Krisztus képmását tünteti fel. A monostorral egy tagba építve emelkedik az apácáknak a mennybemenetelről nevezett roppant kolostora. A XIV. században alapított klastrom (Yozneszenszkijzsenszki monasztjir) úgynevezett nyári templomában (Ljetny szobor) nyugszanak az 1407-től 1728-ig elhunyt nagy fejedelemnők és cárnők tetemei; téli templomában ki van állítva a kazáni Isten-anyja igen tisztelt képe, s Moszkva dombormíyü címere: szent György a sárkánynyal. Moszkva legszentebb helye azonban, nincsen magában a városban, hanem attól északkeletre mintegy nyolc mérföldnyire fekszik, A Szent Szergiuszról nevezett szentháromság kolostora (Szergjeja Troickaja-lavra) ez, mely a kievi lavra után a leggazdagabb s leghíresebb búcsújáróhely egész Oroszországban. Magas, fogasolt, nyolc kapuval megszakított kőkerítés veszi körül a lavrát, melyet 1609 és 10-ben, tizenhat hónapon át hiába ostromoltak a lengyelek. Kívülről, középkori várnak néznők. De a falakon belül kerülve, templomok, kápolnák, monostorok városának tűnik föl. Különböző ízlésű, s különféle színekben pompázó tizenkét templom, császári és archimandritai palota, theologiai akadémia, számos klastromi épület, zarándok-xenodochium s egy vásár-csarnok foglal benne helyet. Nálunk hajdan a pálosokat és a clarisszákat tartótrák a leggazdagabb szerzeteseknek. A nemzet kegyelete különösen fölkarolta ama két rendet, mert per excellentiam magyar nemzeti szerzetekűl nézte. Ugyanily nemzeti érzet tette dúsgazdagokká a nagy-orosz, tehát kiválóan nemzeti lavra bazilita-barátjait. Katalin cárnő koráig 120,000 jobbágya volt a moszkvai Szergiusz-monostornak; azok ugyan nincsenek többé kezük között, de azért gazdagságra ma sem vetekedhetik egy lavra sem a moszkvaival, melynek évi jövedelme, 1872-ben, hivatalos becslés szerint 800,000 rubelre rúgott, a mi egyenértékű egy millió o. é. forinttal. E lavra számos temploma között a szentháromságról nevezett (Troicki Chram) főegyház a legrégibb. Szergiusz archimandrita építé e helyen az első fatemplomot, melyet kevéssel halála után a tatárok fölégettek. Szergiusz utódja, Nikon metropolita eltakaríttatá a romokat, s ím azok alól egészen ép állapotban kerültek elő Szergiusz tetemei. E csoda híre gyorsan elterjedt az országban, a hívők seregestől jöttek Szent Szergiusz hamvaihoz, melyek fölé 1422-ben Nikon patriarcha, byzanci ízlésben építteté a máig álló templomot. Ez