Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-11 / 11. szám
kicsiny és alacsony; állandóan zsúfolva van ájtatos népséggel. Az ikonosztáz mellett emelkedik Szent Szergiusz drágakövekkel díszített ezüst koporsója, a szentnek fára festett képével, melyet Nagy Péter hadjáratain mindig magával hordott. A koporsó födele nyitva, a szentnek tetemeit drága bársony borítja, s ezen fekszik egy arany kereszt, melynek megcsókolásáért töri magát ide a tömérdek nagy-orosz zarándok. Valóban, csak azért a csókért jönnek ide! Nincsen bibliájuk vagy imakönyvük. Hiába is volna, legtöbbjük nem tudná olvasni, mert az orosz nép 9 /l 0 -edrésze se írni se olvasni nem tud. Prédikációt, mely másutt a felolvasott evagyelium magyarázatából áll : itt ugyan nem tartanak ; még szószék sincs a templomban. Zene hangjai nem emelik leiköket; az orosz egyházban nincsen se orgona, se valami egyéb zene. Csupán a barátok és a diakónusok éneke zendül meg időnként. A hívek összes részvétele az isteni tiszteletben arra szorítkozik, hogy a miséző pap által ó-szláv, tehát előttük értelmetlen nyelven mondott imákra szintén ó-szláv mondatkákkal, énekelve felelgetnek. Ez is ugyancsak szűkkörü, mert mindössze három mondásból áll, u. m. Uram könyörülj ! Goszpodi pomiluj! — Uram kérünk téged ! Goszpodi pomolimszal és : Add meg Urunk! Podal Goszpodi ! Az egész isteni tiszteletben semmi sincs, a mi az értelemhez szólana, vagy nemesebb érzelmeket ébresztene, s ez az, mely ezt az egyházat oly éles ellentétbe heh 'ezi a mai katholieismussal, de még inkább a protestáns egyházzal, mint a mely per excellentiam tanító egyház. A székesegyháztól az egyházi kincstárba mentem, mely — ha e helyet Moszkvához számítjuk •— Moszkvának ötödik, párját nem lelő nevezetessége. Ez egy egészen külön épület, hova egy barát vezetése alatt nyolcan-tízen mentünk egy csoportban. Mintha csak a mesebeli Dárius kincsét látnók, úgy tűnik föl előttünk az a rengeteg kincs, melynek arany és drágakő értékét 650 millió rubelre becsülik. Püspöki koronák, pásztorbotok, miseruhák szem nem látott fénynyel kiállítva láthatók ott üveg alatt. Az egyházi szerelvények, díszöltönyök, mind igen cifrák, és sajátságos jellegűek főkép az igaz gyöngygyei való pazar díszítés-módnál fogva. Számos kuriozitás is ki van ugyanott állítva, mint levelek, kéziratok, egy metszett agát, melynek belsejében egy kereszt, előtte térdelő szerzetessel együtt látható. De a legnevezetesebb, vagy legtiszteltebb tárgyak Szent Szergiusz szőrcsuhája és fapohara. A kincstár és a székesegyház között a szent stációk mentén árulják a szent képeket melyekkel az itteni klastrom képgvártó-műhelye látja el az összes nagyorosz piacokat. Az ostya és viaszgyertya-üzlet az ötkupolás, freskókkal ékes, Godunov Borics cár és családja síremlékeiről nevezetes Usszpenszkij-székcsegyházban igen lanyhán megy, ellenben a Troicki Chramban még a kievi Pecserszkaja vásárjánál is élénkebb. S mindenekfölött az amuleteknek van itt oly kelete, minő sehol másutt. Minden orosz, rend szerint azon védszent oltalma alá helyezi magát, a kinek nevére keresztelték. Fürdőkben tapasztaltam, hogy minden orosz keresztet vagy egyéb jelvényt visel nyakában; ez oly szabály, mely alól, mint értesültem, nincs kivétel. Még a hitetlen oroszt is rákényszerítik vagy valamikép ráveszik családja tagjai, hogy varázsszerrel lássa el magát. A cárok többnyire kereszt alakú amuletet hordanak mellökön, melyet holtuk után utódaik a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról nevezett moszkvai székesegyházban állítnak ki közszemlére. Háborús világban számos ilyen amuletre bízza életének oltalmazását az orosz katona. Karacs Teréz naplójából tudjuk, hogy az 1849-ben Miskolcon százanként elhalt orosz katonák meztelen mellükön rézlemezű keretbe foglaltan viselték egyebek közt Kossuth Lajos medaillon arcképét. A dolognak az lehet a kulcsa, hogy Kossuth ily miniatűré arcképét, melyet a felvidéki városokban kereskedők áruigattak, az oroszok szentnek nézték, megvásárolták, s annak védelme alatt folytatták a harcot Kossuth népe ellen. Ballagi Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. Kalászai Ballagi Gézának „A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig" cimű művéből. (Folytatás.) Kiváló érdekkel birnak reánk nézve Ballagi munkájának, melyet minél tovább forgatunk, annál inkább látjuk mint hazai protestáns egyházunk és irodalmunk egyik legbecsesebb forrás művének is értékét, még ama részletei, melyekben II. József korát ismertetvén kiterjeszkedik a türelmi pátensre s ennek úgy a katholíkusokra, mint a protestánsokra gyakorlott hatását rajzolja. »A katholikus körből ez időben különösebben két figyelemre méltó munka okozott feltűnést, az egyik Bartholottusnak, a másik Vitolának műve. Bartholottus és Vitola, mindketten a róm. kath. klérus tagjai voltak, amaz theologiai tanár és plébános. Felszólalásuk épen állásuknál fogva birt különös nyomatékkal. Minthogy a felekezetek közt levő ellentétek kiegyenlítésén fáradoztak: minden felekezetből csatlakoztak hozzájuk a békeszeretők és a türelmes gondoskozásuak, sőt nem az ő felekezetökhöz tartozó papok gondolkoztak róla, hogy műveik a magyar közönség körében elterjedjenek. Bartholottus nagy tudományos apparatussal készült, rendszeres művét Dési József somosdi prédikátor s a marosszéki ref. traktus jegyzője (1784-ben), Vitola könynyebb modorban, de nem keveseob alapossággal irt brosürjét Szerencsi Nagy István győri ref. prédikátor ültette át nyelvünkre (1781-ben). »A cél — irja Bartholottus — melyre nézve én, katholikus vallásbeli és papi személy, ezt a kedves és kellemes vizsgálódást pennámra vettem, nem egyébb, hanem hogy minden katholikus, főképen pedig azok, kikre a lelkek üdvössége körül forgalódó szent hivatal vagy eddig biztatott, vagy azután ajánltatik, a különböző vallások iránt való szeretetet szívökbe hatalmasan beoltani serénykedjenek, hogy e szerint mindnyájan ha 22
