Protestáns egyházi és iskolai lapok – 31. évfolyam – 1888.

1888-04-01 / 14. szám

pláne belföldi ember szolgáltasson erre anyagot, hol a sokat hangoztatott »deutsche Gründlichkeit« a legtöbb esetben alaptalan térre sodortatik, az: már igazán elkép­zelni sem tudtam volna. Mennyire csalódtam midőn Luthardt lipcsei theol. tanár »Allg. Evang.-Lutb. K. Z.« jelen folyamának 7. és 8. száma került kezembe, hol »Aus Ungarn« cím alatt valami magyarka félrevezeti időnként a német kedélyeket. Meglehetős politikai irá­nyú közleményét azzal kezdi, hogy az 1888. év nem a legjobb' kilátással köszöntött be Magyarországra nézve a mennyiben a közellévő orosz háborúban sokan j)vidám revancht látnak a (szomorú) világosi napért.« Majd rátér annak jellemzésére, hogy mily viszhangot keltett magyar főuraink- és papjainknál, a pápai jubileum, s eléggé érdekesen ismerteti a Szent László- és Szent István egyesület működését s a főpapoknak azon eljá­rását, hogy az 1608 óta hozott országos vallási tör­vényeket naponként lábbal tiporják. A jezsuita kollé­giumokban nevelt Károlyi, Apponyi s másokról, kik a klerikálizmus törekvéseit támogatják, azt mondja, hogy »igaz hitűségükkel formailag kérkednekcc, a fő­rendiház elhúnyt elnöke módjára naponként misét hallgatnak, s a püspökök áldásait térdelve fogadják; hogy miniszterek tertiariusok (az esztergomi Csápori szerint : kömivesek) stb. s következteti, hogy az iro­dalmilag is tevékeny katholicismus nálunk nagy hata­lom, a melynek céltudatos működése tiszteletre méltó. Kevésbé igazságos vagy legalább nem méltányos a II. cikk, mely a mult évre való visszatekintéssel a két prot. egyházról beszámol. Elismeri, hogy a zsinat a ref. egyház életében örvendetes forduló pontot jelez, a mennyiben az 5 superintendentiából álló egyetemes kon­ventben oly orgánumot teremtett, mely az üdvös cen­tralizatiónak szellemétől van áthatva, szóval elismeri azt, a mit én sem tagadok, hogy ma a ref egyház a ma­gyar protestántismus szellemi erejének főképviselője és zászlóviselője. Elismerését azonban rontja az a körül­mény, hogy élcel a »providentiális« miniszterelnökről a magyar öntudatról, s a Böhl-féle ref. dogmatikának az írod. Társaság által állítólag tervezett magyar fordítá­sáról, s a mély rezignátió hangján ekkép kiált föl: „Ar­in es Lutherthum Ungarn/" Ferde patriotismus, az anya­nyelv erőszakos elnyomatása, középiskolai tanügyma­gvarizálása, Szalva ügye, panslavismus, »mely téren a tiszakeiület legtöbbször túllőtt a célon, a szász s az er­délyi magyar esperességi kérdés, — ezekről s más ezek­hez hasonló kérdésekről lamentál a névtelen hős a »lutheránusok« helyzetét föltüntető részben. A zsinat egybehívására nincs remény, a »Luther-társaság« 250 tag­jával kellő pártolás hiányában tengődik, mi mellett itt sem felejtkezik a »magyarizáló propagandáról.« Konklu­síó: *) nincs a magyar protestántismus mult évi éle­tében biztató, tehát meglehetősen rosszul állunk! Elis­merem, hogy sokban igaza is van, de még több benne az igaztalan és egyoldalii ; már ilyenekkel még sem kel­lenne német prot. testvéreinket tőlünk elidegeníteni, kik rajtunk úgy sem segíthetnek. Mondja el egyházunk ba­jait — s ilyenekben nincs hiány — valamely hazai egy­*) So bietet sich denn dem Auge in der jiingsten Vergangenheit kauin ein lichter Punkt auf dem es mit walirer Befriedigung ausreichen könnte. Es fehlt an dem Geiste, der alléin lebendig macht ; in der Sucht, um jetlen Preis der Welt zu gefallen, geht den ohnehin zersplit­terten, durch kein Gemeingefühl zusammengehaitenen Kraften, der Sinn für die stille Arbeit ira Dinst des Gottesreichs verloren. Den Blick auf das Nebensachliche nnd Vergangliche gericbtet, lauft <Ue evang. Kir­eke Ungarns Gefahr immer mehr von den Bahn abzuweichen, auf der sich die Vatei- bewegten . . . stb.< Luthard »Alig. Ev.-Luth. K. Z« 8-ik szám 183. lap. házi közlönyben ha mindjárt névtelenül is, — hogy többen is hozzá szólhassunk; magam leszek az első, ki nem fog visszariadni a nyilt igaz szó kimondásától, de a németeket kár hamis képek festésével félrevezetni! Ugyancsak egyoldalú a hlubokai pap életrajzát ismertető közlemény is, melyben nevezettet »Illésnek« »feddhetet­len jellemünek« »alaposan képzett luth. theologusnakcc (,,a mi Magyaroszágon titkaság !) tartja, s a hol az "író­nak a »magyar iga« iránt ellenszenve eléggé szembe­tűnő. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. A »Magyar Könyvszemle« 1887-ik vagyis 12-ik évfolyama egy vaskos kötetben, most jelent meg. Tar­talma rendkívül változatos. Maga a szerkesztő, Csőn­tosi János emlékiratot közöl a nemzeti casinó könyv­tárának rendezéséről, a berni városi könyvtár hazai vo­natkozású kéziratairól s a berlini könyvtár legújabb sza­bályairól. Erdélyi Pál két igen érdekes protestáns emlé­ket tesz közzé, u. m. Gálszécsi István Énekes-könyvének töredékét 1536-ból s Foktövi János ismeretlen prédi­kációs könyvét 1614-ből, melyről lapunkban is volt már szó. Ballagi Aladár a szentpétervári császári könyvtár bő leírását adja, valamint a csensztochovai pálos nyomda magyar tárgyú termékeinek teljes sorozatát teszi közzé. Jakab Elek a Bánffy-levéltár magyar történelmi forrá­sait, Majláth Béla egy ismeretlen XVI. századi magyar Fortunát, Fraknói Vilmos Vitéz János leveleit és be­szédeit ismerteti. Bózóky Alajos : a nagyváradi kir. jog­akadémiai könyvtár, Nagy Gyula: egy kéziratban ma­radt magyar-latin szótár töredék 1580 tájáról, Szilágyi Sándor: Borsáti Ferenc alkalmi költeménye 1656-ból, Reizner János: adalékok a hazai könyvtárak statiszti­kájához, Szádeczky Lajos : Báthory István könyvésze­téhez, Acsády Ignác: egy nagyszombati könyvkiadás 1675-ben és J. Kemény Lajos: Gallen János kassai könyvkereskedő hagyatéka 1583-ból, cimű cikkei egészí­tik ki a becses füzetet, melyhez 5 darab műmelléklet van csatolva. A folyóirat előfizetési ára 4 frt; az eddigi év­folyamok 1878-től 1887-ig együttvéve 20 frt leszállított áron kaphatók. Tanulmányok a magyar prot. egyház és iro­dalom történetéből. Irta Zoványi Jenő. Az egyházi lapokban már megjelent öt tanulmányát adta ki most szerző egy kisebb füzetben, melyben ismerteti Melius Péter exegetikai működését, megfejteni igyekezik a Melius Péter születésére vonatkozó hypothesiseket, ku­tatja a Jézus Sirach könyvének első magyar fordítóit, majd kimutatja a történészek eddigi téves felvételével szemben, hogy nem csak egy Uzoni, hanem kettő, u. m. Boldizsár és Sz. Balázs szerepelt egyházi életünkben és végül Bornemisza Péter vallás felekezeti álláspontjára vonatkozólag hoz fel adatokat és annak a lutheri egy­házhoz való tartozását vitatja. Elég készültséggel s sok forrás tanulmánynyal irt értekezések. A füzet ára 60 kr. Ajánljuk a történet kedvelők figyelmébe. A pápai ag. hitv. ev. egyház évkönyve az 1887-ik évről. Szerkeszti Gyurátz Ferenc ev. lelkész. A nagy gonddal összeállított évkönyvből a következő ér­dekesebb adatokat emelhetjük ki: a pápai evang. gyüle­lekezetben, — melyhez egy csomó filia is tartozik — van összesen 2144 lélek. A szülöttek száma 84 volt, a halottaké 82. Úrvacsorájával éltek 1086-an. Az anya­gyülekezetben az iskolás gyermekek száma 155, az I. II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom