Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-01 / 14. szám

pláne belföldi ember szolgáltasson erre anyagot, hol a sokat hangoztatott »deutsche Gründlichkeit« a legtöbb esetben alaptalan térre sodortatik, az: már igazán elképzelni sem tudtam volna. Mennyire csalódtam midőn Luthardt lipcsei theol. tanár »Allg. Evang.-Lutb. K. Z.« jelen folyamának 7. és 8. száma került kezembe, hol »Aus Ungarn« cím alatt valami magyarka félrevezeti időnként a német kedélyeket. Meglehetős politikai irányú közleményét azzal kezdi, hogy az 1888. év nem a legjobb' kilátással köszöntött be Magyarországra nézve a mennyiben a közellévő orosz háborúban sokan j)vidám revancht látnak a (szomorú) világosi napért.« Majd rátér annak jellemzésére, hogy mily viszhangot keltett magyar főuraink- és papjainknál, a pápai jubileum, s eléggé érdekesen ismerteti a Szent László- és Szent István egyesület működését s a főpapoknak azon eljárását, hogy az 1608 óta hozott országos vallási törvényeket naponként lábbal tiporják. A jezsuita kollégiumokban nevelt Károlyi, Apponyi s másokról, kik a klerikálizmus törekvéseit támogatják, azt mondja, hogy »igaz hitűségükkel formailag kérkednekcc, a főrendiház elhúnyt elnöke módjára naponként misét hallgatnak, s a püspökök áldásait térdelve fogadják; hogy miniszterek tertiariusok (az esztergomi Csápori szerint : kömivesek) stb. s következteti, hogy az irodalmilag is tevékeny katholicismus nálunk nagy hatalom, a melynek céltudatos működése tiszteletre méltó. Kevésbé igazságos vagy legalább nem méltányos a II. cikk, mely a mult évre való visszatekintéssel a két prot. egyházról beszámol. Elismeri, hogy a zsinat a ref. egyház életében örvendetes forduló pontot jelez, a mennyiben az 5 superintendentiából álló egyetemes konventben oly orgánumot teremtett, mely az üdvös centralizatiónak szellemétől van áthatva, szóval elismeri azt, a mit én sem tagadok, hogy ma a ref egyház a magyar protestántismus szellemi erejének főképviselője és zászlóviselője. Elismerését azonban rontja az a körülmény, hogy élcel a »providentiális« miniszterelnökről a magyar öntudatról, s a Böhl-féle ref. dogmatikának az írod. Társaság által állítólag tervezett magyar fordításáról, s a mély rezignátió hangján ekkép kiált föl: „Arin es Lutherthum Ungarn/" Ferde patriotismus, az anyanyelv erőszakos elnyomatása, középiskolai tanügymagvarizálása, Szalva ügye, panslavismus, »mely téren a tiszakeiület legtöbbször túllőtt a célon, a szász s az erdélyi magyar esperességi kérdés, — ezekről s más ezekhez hasonló kérdésekről lamentál a névtelen hős a »lutheránusok« helyzetét föltüntető részben. A zsinat egybehívására nincs remény, a »Luther-társaság« 250 tagjával kellő pártolás hiányában tengődik, mi mellett itt sem felejtkezik a »magyarizáló propagandáról.« Konklusíó: *) nincs a magyar protestántismus mult évi életében biztató, tehát meglehetősen rosszul állunk! Elismerem, hogy sokban igaza is van, de még több benne az igaztalan és egyoldalii ; már ilyenekkel még sem kellenne német prot. testvéreinket tőlünk elidegeníteni, kik rajtunk úgy sem segíthetnek. Mondja el egyházunk bajait — s ilyenekben nincs hiány — valamely hazai egy-*) So bietet sich denn dem Auge in der jiingsten Vergangenheit kauin ein lichter Punkt auf dem es mit walirer Befriedigung ausreichen könnte. Es fehlt an dem Geiste, der alléin lebendig macht ; in der Sucht, um jetlen Preis der Welt zu gefallen, geht den ohnehin zersplitterten, durch kein Gemeingefühl zusammengehaitenen Kraften, der Sinn für die stille Arbeit ira Dinst des Gottesreichs verloren. Den Blick auf das Nebensachliche nnd Vergangliche gericbtet, lauft <Ue evang. Kireke Ungarns Gefahr immer mehr von den Bahn abzuweichen, auf der sich die Vatei- bewegten . . . stb.< Luthard »Alig. Ev.-Luth. K. Z« 8-ik szám 183. lap. házi közlönyben ha mindjárt névtelenül is, — hogy többen is hozzá szólhassunk; magam leszek az első, ki nem fog visszariadni a nyilt igaz szó kimondásától, de a németeket kár hamis képek festésével félrevezetni! Ugyancsak egyoldalú a hlubokai pap életrajzát ismertető közlemény is, melyben nevezettet »Illésnek« »feddhetetlen jellemünek« »alaposan képzett luth. theologusnakcc (,,a mi Magyaroszágon titkaság !) tartja, s a hol az "írónak a »magyar iga« iránt ellenszenve eléggé szembetűnő. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. A »Magyar Könyvszemle« 1887-ik vagyis 12-ik évfolyama egy vaskos kötetben, most jelent meg. Tartalma rendkívül változatos. Maga a szerkesztő, Csőntosi János emlékiratot közöl a nemzeti casinó könyvtárának rendezéséről, a berni városi könyvtár hazai vonatkozású kéziratairól s a berlini könyvtár legújabb szabályairól. Erdélyi Pál két igen érdekes protestáns emléket tesz közzé, u. m. Gálszécsi István Énekes-könyvének töredékét 1536-ból s Foktövi János ismeretlen prédikációs könyvét 1614-ből, melyről lapunkban is volt már szó. Ballagi Aladár a szentpétervári császári könyvtár bő leírását adja, valamint a csensztochovai pálos nyomda magyar tárgyú termékeinek teljes sorozatát teszi közzé. Jakab Elek a Bánffy-levéltár magyar történelmi forrásait, Majláth Béla egy ismeretlen XVI. századi magyar Fortunát, Fraknói Vilmos Vitéz János leveleit és beszédeit ismerteti. Bózóky Alajos : a nagyváradi kir. jogakadémiai könyvtár, Nagy Gyula: egy kéziratban maradt magyar-latin szótár töredék 1580 tájáról, Szilágyi Sándor: Borsáti Ferenc alkalmi költeménye 1656-ból, Reizner János: adalékok a hazai könyvtárak statisztikájához, Szádeczky Lajos : Báthory István könyvészetéhez, Acsády Ignác: egy nagyszombati könyvkiadás 1675-ben és J. Kemény Lajos: Gallen János kassai könyvkereskedő hagyatéka 1583-ból, cimű cikkei egészítik ki a becses füzetet, melyhez 5 darab műmelléklet van csatolva. A folyóirat előfizetési ára 4 frt; az eddigi évfolyamok 1878-től 1887-ig együttvéve 20 frt leszállított áron kaphatók. Tanulmányok a magyar prot. egyház és irodalom történetéből. Irta Zoványi Jenő. Az egyházi lapokban már megjelent öt tanulmányát adta ki most szerző egy kisebb füzetben, melyben ismerteti Melius Péter exegetikai működését, megfejteni igyekezik a Melius Péter születésére vonatkozó hypothesiseket, kutatja a Jézus Sirach könyvének első magyar fordítóit, majd kimutatja a történészek eddigi téves felvételével szemben, hogy nem csak egy Uzoni, hanem kettő, u. m. Boldizsár és Sz. Balázs szerepelt egyházi életünkben és végül Bornemisza Péter vallás felekezeti álláspontjára vonatkozólag hoz fel adatokat és annak a lutheri egyházhoz való tartozását vitatja. Elég készültséggel s sok forrás tanulmánynyal irt értekezések. A füzet ára 60 kr. Ajánljuk a történet kedvelők figyelmébe. A pápai ag. hitv. ev. egyház évkönyve az 1887-ik évről. Szerkeszti Gyurátz Ferenc ev. lelkész. A nagy gonddal összeállított évkönyvből a következő érdekesebb adatokat emelhetjük ki: a pápai evang. gyülelekezetben, — melyhez egy csomó filia is tartozik — van összesen 2144 lélek. A szülöttek száma 84 volt, a halottaké 82. Úrvacsorájával éltek 1086-an. Az anyagyülekezetben az iskolás gyermekek száma 155, az I. II.