Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

Benke úr végezni, ezáltal néhány beszéd annyira töredékessé lett, hogy bennök a gondolatok csak mintegy mozaikszerűleg soroztainak egymás mellé, a kellő szerves összefüggés helyett. Több anecdotának vonatkozása nem világos, épen a kihagyások miatt és csak nagyon kevés beszéd az, a melyben a maga valódi művészi szerkezetével az igazi Vaughan áll előttünk. És még egy hiba, a mely szintén a kettős cél szem előtt tartásából származott, az t. Í. hogy a nyelvezet a míg egy helyütt könnyed, világos, magyarosan zamatos és élvezhetően szép : addig más helyütt meg nehézkes, homályos, idegenszerű, teljesen hatása alatt áll az angol mondatszerkesztésnek és bántólag hat a magyar fülre. S hogy e legutóbbival végezzek leghamarább, az átdolgozónak szives figyelmébe ajánlom az efféle kifejezéseket és mondatokat : »Szép arcot a jó magaviselet, rút kinézést a rosz dolgok véghezvitele csinál mindenkinél« (4. 1.) »Isten nekünk védő-fal lesz« (6. 1.). »Ekkora emberről idáig, rajta kívül, sehol sem lehet hallani« (12. 1.) »Egy anyának nagyon rosz természetű Endre fiával gyűlt meg a baja« (19. 1.). »Jól találta magát« (65.); »le van ülve« (70. 1.); »lehet gondolnia (87 stb.); »úgy lehet képzelni (93.); »nem sokat csinált az evésből és az ivásból.« Mit tesz ez: »hirleléssel járó mozgalmasság« (130. 1.)? vagy: »Máskor meg egészen jól talál a gyermeknek is, ha azt mondják: kell?!" (a XIV. b.) »Nem kell senkiről hallani utána való tudakolás nélkül« (126. 1.). A »már« helyett gyakran használja, elég helytelenül, a »még«-et (»említém még egyszer« stb.). Néhol kiteszi a névelőt, ott hol nincs rá szükség, másutt meg elhagyja, hol okvetlen alkalmaznia kellene. (»A kis Anna a beteg nagybátyját ápolta« (112.) »Dániel a gyermekkorában« stb. »De a ki Jézusra nem gondol, adventtel sem törődik« (50.I.) Néhány rosz képzésű szó: »szenvedelmek« (82.), »rokonérzet« (124), »kockázat« (62.) stb. A mi már most, ez általános jellegű megjegyzések után, az egyes beszédeket illeti, azokról a következőket mondhatjuk : Az I. igazi angol zamatú beszéd. A fordítás ugyan itt-ott nehézkes, az átmenetek igen gyorsak, de a jellemrajz kitűnő. A Lavaterből vett példa nincs eléggé kifejtve, azonban annál szebbek egyébb példái, elbeszélései. Gyönyörű gondolata pl. »A régi Rómában volt egy u. n. »Tisztelet templom« és ebbe csak az Erénytemplomán át lehetett bejutnia stb. (4. 1.) Teljesen hű képet ad az angol nevelésről a 6. és 7. lap s élénken tünteti fel az angol egészséges felfogást a test és lélek harmonikus fejlesztéséről. Egyszerű természetességgel tér rá a kiválasztás nagy gondolatára, s oly megnyerő modorban, világosan teszi fel a kérdést: »mit gondoltok, vájjon Isten választ-e ki bennünket, vagy mi választjuk ki magunknak Istent ? Melyik történik először ? Isten választ ki először minket s aztán O szívünkbe oltja azt az érzelmet, hogy mi is keressük Ot.« (9. 1.) és igen találó az erre következő kis elbeszélés. A Il.-ban gyönyörű symbolika van a II. lapon: »Dávid juhai között volt különösen egy, melyet jobban szeretett, mint a többit együttvéve. S tudjátok melyik volt az ? A melyiket kiragadott az oroszlán és a medve karmai közül? Hát Jézus kit szeret legjobban? Azt a bárányt s illetőleg azt a jó keresztyént, a kit megszabadított a gonosztól« stb. Kiválóan találó annak a királynak a története, ki szeretné megsemmisítni azt a várost, melynek népe legelőször ment háborúba; de figyelmeztetik taanácsosai, hogy azt nem rombolhatja le, mert ez az emberi szív. Nagyon szépen alkalmazza Dávidnak és Góliátnak harcát a bűnök, hibák, rosz szokások ellen folytatott harcra s még az öt sima kőnek is éleselmű jelentőséget tulajdonít. »Az öt kő : az istendicséret, a szent elhatározás, az Istenigéje' és a Jézus példája szerint való cselekedet.a »És a parittya: az Istenbe vetett hit és bizalom.« (19. 1.). A szemléltetésül alkalmazott elbeszélés Chrysostomusról is kitűnő. Kedves naiv hangú beszéd a III. s ez egészen az evangelium egészséges mysticus légkörében mozog s találóbbnál—találóbb elbeszélések, adomák váltakoznak benne. A gyermekies előadást nem kellett volna megzavarni az ilyen »kemény eledel«~lel: »Még egy példát a léleknek a testhez való viszonyáról,« lehetett volna itt más átmenetet is alkalmazni (26. 1.). Igen szép a befejezése. Egyike a legszebb beszédeknek a IV. »Mit kérjelek az Istentől?«, melynek tárgyát I. kir. 3:5 képezi. A gyermeki gondolkozás világához van alkalmazva s mégis magas, emelkedett sphaerában mozog és vele még az egész gyűjteményben csak a VIII. b. 2-ik része a X., a XIII. és különösen a XI. hasonlítható csak össze. Ez utóbbi valóságos példányul szolgálhat, a bevezetése (a 98. lapon értem, mert itt kezdődik tulajdonkép a beszéd) gyönyörű, tárgyalása kitűnő és az átdolgozás is jól sikerült. »Láttátok-e u. n. prismát, vagy háromoldalú üveghasábot ?« kérdi a többek között. Ezt ha az asztalra leteszitek s úgy nézitek, az üveglapon kívül semmit sem láttok. De ha a világosság felé tartjátok a szivárvány színei fognak benne ragyogni. így vagyunk a bibliával is. Ha a bibliát az asztalon betéve, vagy a könyvszekrényben tartjátok egy csillagot sem fog mutatni; de ha a mennyei világosság elé tartjátok, akkor csillag lesz előttetek, mely utakon elvezérel egészen a menynyeknek országáig« stb. (102. 1.) Az V. beszéd eleje jó, a vége felé nagyon fárasztó s a 48—49. lapok sok tekintetben ellenkeznek a psychologiával és a tapasztalatokkal, a melyek szerint a hiba elismerése már fél megjobbulás. Itt pedig az ellenkező taníttatik. Az angol prédikátorok szeretnek erősen szemléltetni s benső lelki dolgokat részint valósággal megtörtént, részint pedig költött elbeszélésekkel illustralni. Ezek a beszédek is telve vannak ilyenekkel, melyek között igen sok csakugyan jó is, szép is. De aztán beszélnek el olyan obscurus dolgokat is, mint itt az 53. és 91 —ik lapokon, a miket az átdolgozó tapintatának csakugyan el kellett volna hagyni, hogy ne botránykoztasson. Nem említem a nehézkes fordítást, de a tartalmat. Egy asszony panaszkodik a papnak, hogy ő mennyire bűnösnek érzi magát. A pap ekkor az asszonyt arra hívja íel, hogy mondja utána: Jézus! s e szót háromszor ismételteti vele mindig nagyobb nyomatékkal és érzéssel és az asszony »e pillanattól kezdve boldognak kezdte magát érezni.« Hát a Jézus puszta neve ex opere operato hat ?! Mikor még csak nevét hallotta Saul Jézusnak, üldözte annak követőit; de mikor szelleme hatott rá akkor Pállá lett s mig Jézusnak nevét ismerte csak az a wittenbergi augusztinus szerzetes, addig kolostora falai között vonult meg ; de mikor szellemét, tanításait megértette, akkor felgyújtotta velők a világot. Psychologiailag lehetséges, hogy a Jézus egyetlen igéje is képes metanoiát előidézni valakinél; de nem az üres név. S hogy egyik szavamat a másikba öltsem : az a helyhez és bizonyos meghatározott időponthoz kötött újjászületés is, a melyről e gyűjteményben többször van szó, bizony meglehetősen ellenkezik minden egészséges lélektannal. »Valamikor egy embertől azt kérdezték: Hol született ? Azt felelte : két helyen születtem: testileg N. N.-ben, de lelkileg Y. Z.-ben.« IOÓ*