Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

koznak, anélkül, hogy egyes egyházaknak törvény által biztosított közjogi és antonomikus hatáskörét sértenék. És épen ez okból lehetett súlyt fektetni az egyházak kebelében akkor hangoztatott s csaknem közjogi sérelemnek tekintett panaszra, hogy az állam törvényhozása az egyház meghallgatása nélkül intézkedett olyan ügyben, melyet mint a fennforgó népiskolai szervezkedés ügyét, a prot. egyház saját hitfelekezeti viszonyain belül, az autonomia értelmében önmaga rendezhet csak, vagy melyet az állam legalább is az ő meghallgatásával rendezhet. Ez a felfogás azután minden egyházat hasonló gondolkodásra és követelésre jogosítana, mi ha minden hitfelekezeti egyházra nézve érvényesülne, úgy a népképviselet alapjára fektetett törvényhozás souverein működése s függetlensége könnyen illusoriussá válhatnék; holott figyelemre méltó tanulságul helyesen mondta Robespierre, hogy a szabadság abban áll, hogy engedelmeskedjünk azon törvényeknek, melyeket magunk alkottunk, az arisztokrácia pedig az az állapot, melyben a polgárok egy része felségi jogokat gyakorol s a másik engedelmeskedik. Ezekből látható, hogy kölönbözők a viszonyok, melyek valamely államot a maga jogainak az egyházzal szemben való gyakorlásában szabályozzák azon közjogi helyzethez képest, mely az állam alkotmányában létezik. Szoros értelemben vett alkotmány szerint pedig, melynek törvényhozása s kormánya a nép akaratából fejlődött, s az által is tartatik fenn, minden egyház, bármelyik hitfelekezetet képviselje is az, az állam beavatkozása nélkül szabadon kell, hogy intézze belügyeit; s jogosult csak az esetben lehetne az állam • beavatkozása, ha valamely egyház belügyei kormányzatában oly intézkedéseket tenne, melyet az állam létérdekeivel jöhetnének összeütközésbe. Ellenben kötelessége másfelől az államnak nem tűrni s nem engedni meg oly dolgokat, melyek akármelyik egyház jogait, szabadságát s függetlenségét sértenék. S ezt joga is van minden egyháznak a törvény értelmében követelni. De míg egyfelől az állam nem érintheti az egyháznak belügyi intézkedésekben törvény szerint gyakorolt szabadságát, vonatkozzanak azok akár a vallás, akár a vallásos oktatás gyakorlására, addig másfelől jogosult az állam törvény útján is felügyelni arra, hogy úgy az állami mint a hitfelekezeti iskolákban, ezek egyházi hatóságaik s alapítványaik érintetlen hagyásával úgy legyen szervezve s vezetve a közoktatás, hogy ez az állam kulturális s állami érdekeinek teljesen megfeleljen. Hangsúlyoztam bevezető cikkem kezdetén, hogy az egyenlőség, méltányosság és közbéke érdekében menynyire szükséges az állam részéről szigorúan gondoskodni a különböző vallásfelekezetek egymás közti viszonyaira vonatkozó törvények végrehajtásáról. Az 1868: XLVIII. és 1868: LIII: tcikkek beható intézkedéseket tesznek azon a társadalmi viszonyokat illetőleg, melyek a polgári együttélés kölcsönös jogait érintik. A társadalmi élet legfontosabb viszonyaira terjednek ki ezek az intézkedések. Az ellenszenv és féltékenység, habár alaptalanul s nem minden elfogultság nélkül, de mégis lappanganak a hitfelekezetek tagjainak kedélyében, e jogtalan befolyásolás által, melynek forrása most nem kérdés tárgya, nem ritkán a családok békéjét is képesek megzavarni. A törvények, melyeket idéztem, szabályozzák egy felől a vegyes házasságok válópereinek lebonyolítását, másfelől azon eljárásokat, melyek az áttérésnek gyakorlati keresztülvitelére, a különböző hitfelekezetűek házassági egybekelésének szabályaira, s a különböző hitfelekezüek házasságából származott gyermekek vallása és nevelésére stb. vonatkoznak. Mindezek a viszonyok, melyek az idézett törvények által rendeztetnek, a társadalmi és családi élet legkényesebb mozzanatait képezik, s azok megóvása kell, hogy az állam leggondosabb figyelmének tárgyát alkossa. Az 1848. XX. tcikk 2. §-a határozottan kimondja, hogy a hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. Ennek a törvénynek a közélet minden viszonyaira kiható gyakorlati részletezése azonban még maig sincs végrehajtva. És ez, kitagadhatná, Magyarország közjogi életének nevezetes hézagát képezi. Azonban a közjogi hézag társadalmi és politikai súlyát nagy mértékben enyhíthetné az 1848: XX. tcikk szellemében alkotott 1868: XLVIII. és LIII. törvénycikkek rendelkezéseinek szigorú és pontos végrehajtása. Mert vannak ott jogok jelezve, melyek idegen beavatkozások, vagy visszaélések által megsérthetők, s vannak kötelességek, melyek ,megszegése vagy közigazgatási vagy büntető hatósági megtorlás alá tartozik. Jogokat csak törvény értelmében s annak korlátai között lehet gyakorolni, s minden túlkapás, mely a törvényen kívül terjeszkedik, különbség nélkül büntetendő. Ez esetben pedig a büntetésnek annál kevésbé szabad elmaradni, mert a büntetés elmaradása csak a visszaélések ismétlésére bátorít, s megzavarja a jogrendet és egyenlőséget a jogok és kötelességek gyakorlásában. Á visszaélések és jogsértések eseteiből, melyek gyakoriak, s az állam és törvény tekintélyét csökkentik, nem akarok egyes példákat felsorolni; de azok orvoslása annak a végrehajtó hatalomnak körébe tartozik, melyet az állam minden vallásfelekezettel szemben különbség nélkül képvisel. S bizonyára a törvénynek minden konkrét esetben eszközölt pártatlan végrehajtása által azok a súrlódások, melyek elfogultságból s alaptalan gyűlöletből keletkeznek, s melyek a kedélyeket a családok szentélyében is izgalomban tartják, lassanként megszűnnének, s a kölcsönös jogok kölcsönös tisztelete csakhamar előidézné azt a békét, melynek létesülésével a társadalmi erők összhangzatos, és a haza jólétét elősegítő munkálkodása nyerhetne áldásos gyarapodást. Kelt Jlév-Komáromban, 1888. december 7-én. Beöthy Zsigmond, főrendiházi tag. KÖNYVISMERTETÉS. Isten országa. Templomi és iskolai beszédek gyermekek és ifjak istentiszteletére s vallástanítására. Vaughan Jakab titán átdolgozta Benh'e István ev. ref. gymn. r. tanár. I. kötet. Sepsi-Sz entgyörgy, 1888. Átdolgozó sajátja és kiadása. XI-\-147 l. kis 8°. Ára I frt. A gyermek- s illetőleg ifjúsági isteni tiszteletek tartásának eszméje lapunk t. olvasói s általában az egész magyar prot. közönség előtt lényegében nem új fogalom, a mint erre a fentebbi cím alatt megjelent műnek átdolgozója is igen helyesen rámutat az előszóban, utalván a ref. collegiumok régebbi tantervére és szervezetére, a melyekben az ily isteni tiszteletek szerves kiegészítő részét képezték a vallás-erkölcsi nevelésnek és oktatásnak. Az ilynemű vallásos gyakorlatok csak akkor kezdettek collegiumainkban háttérbe szorulni s itt-ott lassanként egészen kiveszni, midőn iskoláink is mind jobban alkalmazkodtak az állami tantervekhez és szervezethez s részint a felhalmazott tananyagban, részint pedig a