Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

sáról s működéséről a zsinatnak kell, hogy felelősséggel tartozzék, épúgy, mint a minisztérium felelős az országgyűlésnek. Még az alkotmány utolsó tagjáról, a zsinatról kell szólanunk, mint az egység képviselőjéről. Ennek egész szerkezete újonnan van beillesztve alkotmányunkba, s hivatása ugyanaz az egyházban, ami az országgyűlésé az országos kormányzatban, t. i. törvényhozás és legfőbb intézkedés. E helyen nem tartozik feladatunkhoz összeállításának megbirálása, itt egyedül csak mint az egység orgánumát kell vizsgálat alá vennünk. Mint ilyen csak I88V2

óta létezik valósággal, azelőtt csak a jog volt meg hozzá. De vájjon a zsinat nz »egyetemes« magyar ref. egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete-e ? A feleletet a zsinati törvény "9. §-a adja meg, hol az mondatik, hogy »az erdélyi egyházkerületnek az AC. és CC. 1 részeiben és az 1691. évi Leopoldinum diploma 2. 3. pontjaiban biztosított joga és a több százazados különállás folytán kifejlett alkotmányos szervezete érintetlenül hagyatik és részére fentartatik, hogy alkotmányát jövőre is a képviseleti rendszer elveivel öszhangzóan tovább fejleszthesse; kötelessége lévén a teendő módosításokat az egyetemes konventnek, illetőleg a zsinatnak bejelenteni. Önként értetik, hogy a) ez a fentartás az erdélyi egyházkerületnek csakis belügyei autonom intézésére vonatkozik; b) e törvénynek az erdélyi egyházkerület alkotmányától el nem térő részletei ez egyházkerületet is kötelezik; c) az 5. egyházkerületet egyetemesen érdeklő ügyekben a zsinat, az erdélyi egyházkerületre nézve is törvényhozó testület.« Valóban érdekes határozat ! Az erdélyiek hozzászámítják magukat az egyetemes magyar ref. egyházhoz, résztvesznek annak egyetemes alkotmányozó gyűlésében, de fenntartják maguknak a jogot, hogy alkotmányukat a kifejlett történeti gyakorlat alapján maguk szervezhessék, csak annyit engednek meg, hogy a zsinati törvénynek az erdélyi egyházkerület alkotmányától el nem térő részletei az egyházkerületet is kötelezik; s az alárendeltséget csak annyiban ismerik el, amennyiben a teendő módosításokat a konventnek, illetőleg a zsinatnak bejelenteni kötelesek. Tehát tényleg fenntartják külön állásukat, csak névleg csatlakoznak az egyetemes egyházhoz s élvezik a csatlakozás előnyeit, jogait, annak terhei és kötelezettségei nélkül. Hol van itt az egység és viszonyosság? Én nem látom sehol. A zsinat itt tényleg megszűnik az erdélyi kerületre nézve törvényhozó testület lenni, s egyúttal megszűnik egyetemes jellege is, mert az nem lehet egyetemes hatóság, mely alól az egyetemes egyház egy része — épen a legfontosabb dologban az egységes alkotmányt megállapító törvényhozásban — emancipálva van. Mit használ az, hogy a fentartás az erdélyi kerületnek csak belügyei autonom intézésére vonatkozik, ha a belügyek közé tartozik az alkotmány megállapítása is ? s mi értelme van annak, hogy az öt egyházkerületet egyetemesen érdeklő ügyekben a zsinat az erdélyi egyházkerületre nézve is törvényhozó testület, ha az egyetemes egyházat érdeklő ügyek közül az erdélyi kerület alkotmánya kivétetik s megengedtetik, hogy a zsinati törvénynek az erdélyi egyház akotmányától eltérő részletei azon kerületet ne kötelezzék? Es hogy mennyire kár volt ily Pythia modorában fogalmazott határozatot hozni, s hogy mennyire megmegtámadja ez a magyarországi ref. egyház egységét, azt igen világosan és meggyőzően mutatja az erdélyi kerület legújabb kodifikacionális munkáját átlengő szellem és felfogás. Csak egy futólagos átolvasása az erdélyi [ kerület 11. n. Törvényeinek, meggyőz bennünket arról, hogy erdélyi atyánkfiai a zsinat említett határozatának a legszélesebb körű magyarázatot adták s abból oly jogokat olvastak ki a maguk számára, amelyeket megadni bizonyára nem volt intentiója a zsinatnak. Én úgy látom, hogy a zsinat az erdélyiek egyesülési óhájának őszinteségébe vetett erős bizodalmának esett aldozatául és azon hitében, hogy Erdély helyesen értelmezendi a neki adott jogot s nem él vissza vele, mennyite csalatkozott, annak immár kézzel fogható tanújelét látjuk az erdélyi u. n. egyházi törvénykönyvben! Legelső visszaélés ebben maga a »törvény« elnevezés. A kerek ég alatt mindenütt azt a szabályt nevezik »törvénynek« (értve itt természetesen csak a külső emberi cselekvés szabályait), a melyeket egy általánosan legfőbbnek elismert szuverén hatalom, legyen az akár testület, akár egyes egyén, hoz létre s tesz a fenhatósága alatt álló egyének, testületek stb. cselekvésének és működésének szabályává; az alsóbb hatóságok e »törvények« határain belül csak »szabály rendeleteket« »státutumokat« alkothatnak s semmi körülmények között nem tekinthető ^törvény«-nek az, ami a legfőbb egységnek csak egyes részeiben keletkezve, csak azon részre nézve kötelező, a mely azt alkotta. Már ha ez általános szempontból nézzük az erdélyi kerületnek újabban kodifikált szabályait, lehetetlen azokat törvényeknek tekintenünk. A közgondolkozásban azelőtt is, a debreceni zsinat óta pedig valósággal az országos zsinat van kijelölve egyházunk szuverén, tehát »törvény« alkotási joggal felruházott hatóságának, ezt jelenti a Zs. t. 9. §.-ának ezen kifejezése: az egyházi törvényhozás jogát az országos egyházi törvényes zsinat gyakorolja, s ezt az erdélyi kerület is elismeri, midőn a zsinat ezen határozatát minden változtatás nélkül becikkelyezi; épen ezért és mert »Törvényei« 1. §-ában a Zs. törvénynek megfelőleg a m. orsz. ref. egyházhoz számítja magát, nem kellett volna ama fenhéjázó címmel látni el rendszabályainak foglalatát. Valamikor, amidőn az erdélyi kerület nem volt szerves kapcsolatban a magyarországiakkal, hanem egy külön álló egységes tartományi egyházat képezett, nevezhette volna így, mert akkor nem állott felette egy általánosabb »törvény«, de ma, az egyesülés után úgy a többi kerületben, mint az erdélyiben, csak »rendszabály« alkotásról lehet szó az egyetemes »törvények« határain belül. S ehhez járul hazánkban egy közjogi felfogás, mely csak azt a szabályt nevezi »törvénynek, amely a szabályszerű törvényhozó testület által alkotva, királyi szentesítést nyert; minden egyéb csak »szabályrendelet.« E szempontból tekintve, amaz erdélyi »törvényeket« csak az tekintheti »törvénynek«, ki nincs tisztában e fogalommal, vagy aki szeret sütkérezni a puszta név hamis fényében. De visszaélt az erdélyi kerület a zsinat bizalmával annyiban is, hogy az azáltal felállított s keresztül vitt alapelvekkel mit sem törődve, a maga kénye-kedve szerint tartotta meg vagy vetette el a zsinat által behozni célzott intézményeket. Mintha nem is csak egy része volna az egyháznak, hanem egy önálló, a magyarországival egyenjogú, s a zsinattal nem subordinált, hanem coordinált viszonyban álló testület, nagylelküleg becikkelyezi a saját törvényei közé a zsinati törvényekből azt, ami neki tetszik, s úgy, ahogy neki tetszik, változatlanul avagy tetszése szerint módosítva s minden aggodalom nélkül kitörli belőle azt, amit magára nézve terhesnek, avagy »több százados különállás folytán kifejlett alkotmányos szervezetétől« valami csekélsyégben is eltérőnek talál, féltékenyen őrködve, nehogy valami csorba essék a régi időknek ma már gyakran időszerűtlen