Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

S a zsinat ez elvnek az egyetemes konventről és a zsinatról szóló fejezetekben adott is olyan-amilyen meg­valósítást. Olyan amilyen megvalósítást mondjuk, mert amint a zsinati törvény a konvent és zsinat hatáskörét s azoknak az egyházkerületekhez való viszonyát meg­szabja, másfelől pedig amint a kerületek autonómiáját túlságos mértékben fenntartja, nem tekinthetjük a neve­zett alkotmányos intézményeket az egység valódi kifeje­zőinek. Itt lehet igazán sajnálnunk, hogy a történeti traditiók túlságos mértékben dominálták a kedélyeket, s emiatt »az egyház kerületeknek századokon át kifejlett és üdvösnek bizonyult intézményei és autonom jogai« kelleténél több kíméletben részesültek. Tény, hogy a kerületek a maguk körében célszerűen kormányozták s kormányozzák a területükön fekvő egyházakat s eléggé őrködtek egyházunk jogai felett, s intézményeik is a századok folyamán eléggé megszilárdultak ; de nem lett volna szabad feledni, hogy autonómiájuk csak azért fej­lődött oly magas fokra, mert a magasabb egység hiánya arra kényszerítette őket, hogy egymástól függetlenül szervezkedjenek, s mintegy tartományi egyházakká ala­kuljanak, s a maguk körében teremtsenek egységet, a melynek természetesen nem lehetett más kifejezője, mint a kerületi közgyűlés, mely a dolog természete szerint mind azon jogokat élvezte, amelyekre az egység orgánu­mának szüksége van. S nem lett volna szabad feledni, hogy egy magasabb egységgé társulásnál mindegyik tag­nak fel kell adni valamit a maga jogaiból, mert külön­ben a célba vett egység csak illusorius. Mindennek dacára kerületeteink oly széles körű autonomiát gyakorolnak, amilyennek egykor volt, de ma már nincs értelme. Egy nem őket illető jogról már szállottunk az egyház és állam közötti viszony tárgyalásánál, ahol láttuk, hogy a kerület époly állást foglal el az állammal szemben, mint a konvent; hasonló joggal intéz feliratokat az államkor­mányhoz még az egyetemes egyházat illető kérdések­ben is, holott ez csak a konventnek lehet joga és kö­telessége. Részletekbe menve már magának a »konvent«-nek meghatározása a törvényben olyan, amely épen nem alkalmas arra, hogy a konventet az egység méltó kife­jezőjévé és a kerületek felett álló hatósággá emelje. Azt mondja nevezetesen az 55. §. : »Az egyetemes konvent a magyar ref. egyházat egyetemesen érdeklő ügyek elin­tézésére hivatott testület.cc Mennyivel más meghatározás ez, mint például, az egyházkerületé, melyben ki van fejezve, hogy az »az egyházi közigazgatás, kormányzás és rendtartás céljából« alakult felsőbb hatóság! Miért nem ez a konvent is, miért csak testület s nem is kor­mányzó és rendtartó, hanem csak intéző testület? Hisz a gépezet fokain felebb emelkedve természetszerűleg »felsőbb hatóságot« kellene találnunk, mely hivatva van számos ügyet kezdeményezni, azokat rendelet alakjában az alsóbb hatóságoknak végrehajtás végett leküldeni; hivatva volna az egyházkerületek felett felügyeletet gya­korolni s az összes kerületeket érdeklő ügyekben szabály­rendeleteket alkotni stb. egyszóval gyakorolnia kellene mindazon jogokat, melyek egy valódi felsőbb, sőt zsinat együtt nem léte esetén, legfelső hatóságot méltán meg­illethetnek. Én úgy óhajtanám tekinteni egyetemes kon­ventünket, mint a magyar ref. egyház minisztériumát, mely legfelső fokon őrködik a kormányzó gépezet min­den mozdulata felett, benne egyesül annak minden szála; épen ezért jogában kellene állani jelentéseket kívánni az egyházkerületektől s nemcsak azon dolgokról szerezni tudomást, amelyeket az »egyházkerületek hozzá együt­tesen vagy külön fölterjesztenek;« mely határozat egé­szen az egyházkerületekre bízza annak megállapítását, hogy mely esetben forduljanak az egyetemes konvent­hez; de a koúventnek nincs joga esetleg valamely ügyet a kerületek feltet]esztése nélkül tárgyalás alá venni. Sze­rintem a Zsinati törvények magyarázása is a konventet illetné, nem a zsinatot, épúgy, mint az országos törvé­nyek magyarázása nem az országgyűlésnek, hanem a minisztériumoknak feladata s épenúgy, mint az országos kormányzatban a minisztereknek, úgy itt is a konvent­nek kellene jogában állani elsőfokon szabály rendelete­ket alkotni minden oly ügyben, mely az egész magyar ref. egyházat érdekli; a kerületek pedig csak a zsinati törvény és a konvent rendeleteinek körén belül gyako­rolhatnának statutum alkotási jogot és csak a maguk legsajátabb belügyeikben, amelyek más kerületekéivel semmi összefüggésben nem állanak. De mihelyt olyan természetű ügy merül fel, mely bár eddig a kerületek jogkörébe tartozott, de érdekli a többi kerületet is, arra nézve azonnal meg kell szűnni a kerületek intézkedési jogának, mert az már a konvent körébe tartozik. Ilye­nekül tekintem én a többek között a lelkészi vizsgála­tokra, minősítésekre vonatkozó szabályokat, valamint az összes egyházkerületi egyházi és iskolai alapítványok és közpénzek kezelésére való felügyelet stb. Hogy különö­sen az elül említettek valóban érdeklik az egyetemes egyházat, az kitűnik azon számtalan méltatlanságból és visszásságból, mely a más kerületekből pályázók minő­sítésénél előfordul, s melynek oka egyedül a kerületek eltérő intézkedése. Továbbá lehetnek s vannak is oly ügyek, amelyek sürgős elintézést kívánnak, de a zsinat számára vannak fenntartva, ezekre nézve is jogában kel­lene állani a konventnek, hogy a zsinat utólagos jóvá­hagyása reményében intézkedjék. Mindebből azonban alig van meg valami! Önálló­lag csak az egyetemes egyház tulajdonát képező alapít­ványok és közpénzek kezelését vezeti; az egyházkerü­letek felett csak a tanügy terén gyakorol oly felvigyá­zatot, milyennel a közigazgatás minden ágában bírnia kellene, de amelyek közül csak azon egyes esetek tar­toznak hatáskörébe, amelyeket a kerületek oda adni akarnak. Ily megszorítás mellett a konvent alig több, mint ^barátságos értekezlet,« amilyen volt 188 '/a előtt; az egyedüli szerencse az, hogy bár megcsonkított alak­ban és körülnyirbált jogkörrel, de mégis be van illesztve az alkotmány gépezetbe, s bizonyosan el fog jönni az az idő, amikor megnyeri mindazon jogokat, amelyek a dolog természete szerint megilletnék, s lesz egykor való­ban legfőbb kormányzó hatósága a magyar ref. egyház­nak s lesz az az összekötő kapocs, mely az egységet megteremti s erőt ad egyházunknak mind önmagában, mind a rajta kívül eső felekezetekkel és az állammal szemben. Érre nézve a csiránál valamivel több van meg a zsinati törvény által szervezett egyetemes konventben, de annak erős terebélyes fává növekedése még hátra van. Előbb le kell vetkeznie egyházunknak a szűk látkörű municipalis felfogást, mely az egyházkerületeket nyakára engedi nőni az egyetemes egyháznak, s megzsibbasztja annak működését és egészséges fejlődését. A jövő nem­zedék feladata, hogy jól felfogván egyházunk érdekeit, haladjon a megkezdett uton tovább s megtisztítván egy­házunkat az előítéletektől, hozza helyre a hibákat, melye­ket a régi légkörben felnőtt atyáink féltek kiigazítani. Nem kell nekünk attól tartanunk, hogy a konvent hatás­körét kiszélesbítve, azt absolut hatalommá emeljük, mely súlyával bénítólag fog nehezkedni az alsóbb hatóságokra; mert rendelkezési joga csak oly ügyekre terjedne ki, melyek az egyetemes egyházat érdeklik, és mert eljárá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom