Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

latkozat által kötelességünknek tartjuk, elvtársaink tájékoztatása végett is. Kinyilatkoztatjuk tehát, hogy mi a tiszántúli végzés minden pontjához hajlít hatatlanul ragaszkodunk, mert meggyőződésünk szerint, anya szent egyházunk hitelve, békéje, jövője és összes érdeke annak megtartásához van igen sok részben fűzve. Hasonló magatartásra kérjük elvtársainkat is. A református egyház szilárd elveken nyugvó intézmény, sem önkormányzatát, sem sarkalatos hit elveit fel nem adhatja. Hitvallási alapjait az 1881 —82-iki országos zsinat »egészen érintetlenül« hagyta. (Egyházi törvény 10. §.) — Hitvallásunk pedig az Isten lényegéről és személyeiről, és az Isten fiáról, mindenféle unitárius értelmezést elvet. (Helvét Hitvallás III., 4. XI., 2.) Ugyan így tesznek a külföld minden nagy református egyházai, a hol még az urnák lelke vagyon. — Egyházunk fő hitelvéhez való ragaszkodás megtiltja a hittanilag ellentétes felekezettel szövetkezést egyházi, vallásos irodalmi célra. Ma már nemcsak a templom és szószék, hanem az irodalom is egyik hatályos eszköze a hitelvek és hiteszmék terjesztésének, és épen ezért is képtelenségnek tartjuk közös célra együtt működését két ellentétes iránynak és elvnek. E gyászos kísérlet jót, üdvöst és hiterősítő müveket nem hozhat létre egyik félre nézve sem. A protestántismus elvéből kifolyólag, mi más felekezetek szabad fejlődésének útjába akadályokat gördíteni nem akarunk; de másfelől a magunk egyházát idegen elemek vegyítésével gyengíttetni vagy feladni nem engedhetjük ; a mely egyház lemond vérébe átment és jellemző elveiről és tanairól: jövőjét, létérdekét kockára teszi. Ily vállalathoz, sem anyagilag, sem erkölcsileg nem járulhatunk. Hogy egyházunk hívei a mindig sulyosodó állami terhek mellett, összes egyházi és iskolai szükségleteiket elhordozhassák : békére és egységre van szükségük. A hitelvek és kötelességek megingatása mindenkor romlást és viszályt készít elő ; a szakadás megbénítaná öszszes erőinket, melyre pedig felette nagy szükségünk van. Az egyház-ellenes szövetkezést nem helyeselni: egyházunk jól felfogott békéje és érdeke egyaránt parancsolja. Azért mi mindnyájan, a szent irás szavai szerint, »a mozdíthatatlan országot felvevén, tartsuk meg a kegyelmet, melynek általa ugy szolgáljunk Istennek, hogy neki kedvesek legyünk. — (Zsid. 12, 28.) Kelt Debrecenben az 1888-dik év, december 2-án tartott értekezletünkből. Révész Bálint a tiszántúli ref. egyházkerület püspöke. Könyves Tóth Mihály debreceni ev. ref. lelkész, Némethy Lajos debreceni ev. ref. lelkész, Kiss Albert debreceni ev. ref. lelkész, Könyves Tóth Kálmán debreceni ev. ref. lelkész, Szűcs István a debreceni ev. ref. egyház főgondnoka, Beke Mihály a debreceni egyház gazdasági tanácsának elnöke, Somogyi Pal tanár és a debreceni egyház főjegyzője, Menyhárt János nyug. hittanár, Balogh Ferenc hittanár, Csiky Lajos hittanár, Dicsőji József hittanár, Erdős József hittanár. IRODALOM. Az ember kötelességei és jogai. Marion Henri után részben fordította, részben hazai viszonyainkra tekintettel átdolgozta Péterji Dénes. A fordító s átdolgozó az előszó szerint a felserdült ifjúságnak szánta e könyvet, azoknak, »a kiknél a fejlődő öntudat, az ébredező itélő tehetség, a nyiió ész már más természetű olvasmányokban is tud gyönyörködni, mint tündérmesékben és történetekben.« Fordító szerint azonban nemcsak olvasmányul szolgálhat e munka, hanem »módjával tankönyvül is hasznaiható s mindenesetre azok, kik ismétlő iskolásokat tanítanak, igen jó hasznát vehetik.« Átolvasván e 11 r lapra terjedő művecskét, készséggel ismerjük el Péterfi úr emez Ítéletének igazságát; de hangsúlyozzuk, hogy módjával és csak az iránt forog fenn némi kétségünk, hogy a műnek az általános erkölcsi elvekről szóló első részét csakugyan megérteni, és élvezni is tudná az az ifjúság, mely alig nőtt ki a mesékből és történetekből. Ennek számára igen kemény eledel még ez. Oly tömör, philosophiai s ethikai meghatározások vannak e részben, hogy azok megértéséhez bő magyarázatok volnának szükségesek és sokkal több szemléltetés, mint a mennyi itt van. Azonkívül a tárgyalás alatt levő erkölcsi nagy elvek látszólag oly laza külső összefüggésben soroztatnak egymás után, hogy ugyancsak erős és komoly elmélődés, utángondolás szükséges, hogy a szerves, benső egybefüggést a már képzettebb elme is közöttük megtalálhassa. Nekünk elég szellemes az a tömör, szinte dogmatikus tárgyalás ; de nem az a mélyebb reflexiókhoz és a logika szabályaihoz még nem szokott agynak. És a mellett, hogy bölcselkedik ott, hol erre nincs épen feltétlenül szükség s hamarabb célt érne, ha szemléltetne, franciás könnyedséggel, hogy ne mondjam, felületességgel siklik el oly rendkívül fontos, az egész erkölcsi életet alapjában érintő és minden erkölcsi lényt a legnagyobb mértékben érdeklő kérdés felett, a minő az erény és boldogság viszonya s az erkölcsi törvény szentesítése. Másfelől az erkölcsi életet mintegy leszakítja éltető talajáról: a vallásról. A gyakorlati vagy alkalmazott erkölcstani részben az egyház iránti kötelességekről s az egyházi életben való jogokról merőben hallgat s még az állatok iránt tartozó kötelességekről is előbb szól, mint az Istenhez való viszonyunkról s az iránta való kötelességekről. Nincs ugyan semmi lényegesebb kifogásom a gyakorlati erkölcstan ama beosztása ellen, hogy előbb a család, majd a haza, azután az emberiség és az önmagunk iránti kötelességeket tárgyalja, hogy legvégül, mint legfőbről, legmagasztosabbról az Isten iránt való kötelességekről szóljon ; de akkor beszéljen ezekről, az ezeket megillető teljes komolysággal, mélységgel, bizonyos lelkesítő emelkedettséggel. Keresztyén vallásos, nem csak komoly de philosophiai állásponton is nemcsak pusztán társadalmi lény az ember, hanem Istennek gyermeke, Istenországának tagja; hiszen ha nem az, akkor mi alapon beszélünk az emberiség. mint felebarátaink, testvéreink iránt tartozó kötelességekről; akkor az irgalmas samaritánus egész helyesen jart volna el, ha ő is ott hagyta volna azt a szegény jeruzsálemi zsidót az uton vérben fagyva i Ha fokozatosan (bár a fokozat nem egészen logikus ! egymásutánt követ) kívánta feltüntetni a mind nagyobb és nagyobb körre kiterjedő kötelességeket, legalább éreztette volna is, hogy az Isten iránti kötelességekkel a legmagasabb régiókba ért fel; de mikor a felosztásban elő sorolván egyébb kötelességeket, csak úgy oda veti : »Ezeket fogjuk tehát sorban tárgyalni, ismertetni és aztán ; azokat a nem nagy számú, de azért elég fontos (sic 1) kötelességeket, melyeket értelmünk az állatok iránt parancsol és végül a vallási kötelességeket«, tökéletesen azt a benyomást teszi arra a fiatal emberre, hogy hat ezek csak appendixek. Tisztán egy kathegoricus imperativusra építt.etik fel az egész erkölcsi élet; de e kathegoricus imperativus adója s ennek szentesítője, éltető ereje csak egy rövidke §. keretében van meglehetős ; rationalistikus módon, hidegen felmutatva.