Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

az egyházmegyei közgyűlések; épígv alakítsák a kerületek a konventet. Ezt követelné mind a választási elv fokozatos keresztül vitele, mind a célszerűség, mert így az egész kormányzó gépezet a gyülekezetek kifolyása lenne anélkül, hogy a hosszadalmas eljárás által nehézkessé tétetnék az. S mégis egyházunkban mit látunk? Azt, hogy a presbyterium szavaz az összes felsőbb kormányzó személyekre és testülelekre, kivételt egyedül az egyházkerületi közgyűlés választott tagjai, de itt is csak az » egyházi és világi képviselők«, képeznek, kikre nézve a zsinati törvény fenntartja az egyházmegyei közgyűlés válaszéi jogát. »Sőt Erdélyben még ezeket is azon egyházközségek s nem az egyházmegyei közgyűlések választjak. (Erd. Törv. 28. §. 12.) A konventi tagokat pedig, habár a zsinati törvény megengedi, hogy az egyházkerületi közgyűlés által választassanak, amennyiben sehol világosan ki nem fejezi, hogy a presbyteriumok választják őket, sőt az 56. §-ban ez általános és tágértelmű kifejezést használja: a konvent tagjai »28-an az egyházkerületek által történő választás alapjámc s később: ^mindegyik egyházkerület még póttagokat is választ a szükséghez kép est,« de a választás módját nem irja körül, még is csak a tiszántúli és erdélyi egyházkerületben választja a kerületi közgyűlés, egyébütt a presbyteriumok. A zsinati tagokra nézve a törvény (68. 69. §.) különösen hangsúlyozza, hogy a gyülekezetek presbyteriumai altal választatnak. Ez ellen nem lehet kifogásunk, mert a zsinat nem felsőbb fokú kormányzó hatóság, hanem törvényhozó testület, s mint ilyen csakis a nemzeti egyházat alkotó elemek küldötteiből állhat; a nemzeti egyházat pedig nem a kerületek alkotják, miként a magyar állam nem megyék szövetsége, hanem a polgároké,-a magyar ref. egyház pedig a gyülekezetek szövetsége, (nem a hiveké, mert azok magukban nem alkotnak egyházat, hanem csak ha egyesülnek, egyesületük pedig a gyülekezet), s így a törvényhozó zsinat tagjait csak is a gyülekezetek, illetve egyházunk alapelveinek megfelelőleg, a presbyteriumok választhatják. Épen ezért helytelenítenünk kell az erdélyi ref. kerüiet által a zsinati törvény 68. illetve 69. §-án tett azon módosítását, mely szerint az erdélyi kerület zsinati képviselőit nem a gyülekezetek presbyteriumai, hanem az egyházkerületi közgyűlés választja. (L. Az Erdélyi ev. ref. Ék. törvényeinek Tára 124. 125. §). Ez nemcsak a fentebb jelzett elvvel, hanem a zsinati törvény világos és erősen hangsúlyozott rendelkezésével is ellenkezik. S e pontra nézve semmi esetre sem állhat a Zs. T. 9—ik §-ban fentartott speciális jog, mert hiszen ez a kerületnek nem »autonom belügye« (Zs. T. 9. §-a); nem állhat azért sem, mert az egyetemes zsinat az erdélyi kerületre nézve is új intézmény, azelőtt annak alkotmányában sem szerepelt ilyen, következőleg erre nézve köteles lett volna elfogadni a Zsin. T. rendelkezését, miután a 9. §. b) pontja világosan kimondja, s az erdélyiek is elfogadtak azt, hogy »E törvénynek az erdélyi egyházkerület alkotmányától el nem térő részletei, ez egyházkerületet is kötelezik;« mivel pedig a zsinatra vonatkozó rendelkezésnek nincs mivel ellenkezni, köteles lett volna az erdélyi kerület alioz tartani magát. Jelen rendelkezése által tehát az erdélyi kerület megsértette mind a képviseleti elvet, illetőleg annak kifejtésében ellenkező túlságba esett, mind az egyetemes egyházi törvényt, melyet kellő figyelembe venni elmulasztott. Vájjon mit tenne az erdélyi kerület, ha egy legközelebbi egyetemes zsinat — a debreceni törvényekre támaszkodva — megtagadná az erdélyi kerület nem törvényes úton választott képvi| selőinek igazolását ? amit nézetünk szerint, meg is tehet 1 s meg is kell tennie, ha nem akarja teljesen feladni törvényhozói jogát az erdélyi kerületre nézve, s ha nem akarja tűrni, hogy az erdélyiek befolyjanak oly törvények alkotásába, melyek csak a többi kerületbelieket, de őket nem kötelezik. Ekkor vagy ki kell az erdélyieknek lépni a magyar ref. egyházból teljesen, amire —- a közösségből rájuk háramló, főként anyagi előnyök miatt — bizonyosan nem határoznák magukat, de hihető, hogy az állam is ellen mondana; vagy fel kellene adniok jogtalan jogaikat. Hiszem, hogy ez utóbbi be is fog következni. Sajátságos következetlensége az az erdélyi kerületnek, hogy míg a kerületi képviselőket az egyházközségek által választatja, addig a törvényhozásba ezeknek mi befolyást sem enged 1 Hjah 1 Persze 1 Vigasztalhatják magukat az egyházközségek azzal, hogy a zsinat úgy sem alkothat rájuk nézve is kötelező törvényeket, az erre hivatott törvényhozó testületnek, a ker. közgyűlésnek tagjait pedig maguk válaszstják A fennebb elbírált valasztási rendszert, a kormányzó hatóságok tagjaira vonatkozólag, azért sem helyeselhetjük, mert ez Kálvin gondolatával sem egyezik meg, amiről meggyőződhetünk, ha összehasonlítjuk a francia egyháznak Kálvin befolyása alatt, vagy talán épen általa létesített választási eljárásával. Itt a gyülekezeti consistorium felett álló tartományi zsinatnak tagjai a lelkészek, mint a gyülekezetek természetes képviselői, és mindenik mellett egy presbyter, természetesen a presbyiterum által választva; a generál zsinat tagjait (két egyházi és két világi képviselőt) azonban már nem a presbyteriumok, hanem a tartományi zsinatok választják. De a magyar egyházban a kiválasztás elve nincs ily következetességgel s fokozatos egymásutánban kifejtve; itt a konvent nem az egyházkerületeknek, hanem a presbyteriumoknak kifolyása, minek folytán azaz eset áll elő, hogy az alsóbb hatóság választ a maga felsőbb hatósága fölé egy még magasabb rendű hatóságot, ami természetellenes. A kiválasztás elve annyiban sincs keresztül vive a magyar reform, egyházban, amennyiben a gyülekezetek részére fenntartatnak bizonyos jogok, melyeket a gyülekezetek tagjai közvetlenül vannak hivatva gyakorolni, amelyeket Kálvin genfi alkotmányában nem a nép gyakorolt. E jogok a lelkész, gondnokok, presbyterek választása s az egyház nagyobb vagyoni ügyeiben, különösen az új teher vállalás kérdésében hozandó határozat. Bár a dolog természete szerint csak az utóisóba lehetne a népnek beleszólása, a választások pedig az egyházi felsőség, j legfeljebb a prebyteriumok, jogkörébe tartoznék, mind| amellett — tekintetbe véve a magyar nép faji sajátságait, melyeknél fogva sohasem tudna belenyugodni abba, hogy tisztviselői az ő hozzájárulása nélkül állíttassanak be hivatalaikba — ezen jogok fenntartását szerencsésnek kell mondanunk, mert ezek gyakorlása által ébren tartatik a hívekben az egyház ügyei iránt való melegebb érdeklődés, amire a magyar faj vallási közönyössége miatt felette szükség van. Zavar és kellemetlenség a mai viszonyok között inkább csak a papválasztásnál fordulhat elő, melynek elvétele a néptől felette kívánatos volna ; ha a régi gyakorlatról és megszokásról le lehetne szoktatni népünket. Egyébiránt annyi megszorítással, mint a mennyit a zsinati törvény tett a lelkészválasztási eljáráson, meg lehet tartani a nép e jogát, mert ez eljárás mellett mind a nép óhajtása, mind az egyház érdeke kielégíttethetik, csak a közreműködő közegeket ne vezesse személyes vonzalom vagy ellenszenv, sem egyéb mozgató j ok, hanem egyedül csak Isten országának magasztos érdeke.