Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

nagy ellenszenvvel viseltetett a feszület és kép iránt, s miután azokat el nem távolíthattak, ők távolodtak el a templomból, nemsokára odahagyták azt, és a templom mellett építettek nádból egy kis hajlékot istenitisztelet gyakorlása végett. A földes Uraság, a jézsuita atyák, kiknek Pátkai áttérítésével hihetőleg az vala céljuk, hogy így utána többé rendes lelkészt nem engednek bevinni, megparancsolják a gyülekezetnek, hogy bocsássa el prédikátorát, Tatait, mert az nem az ő beleegyezésükkel állíttatott be. Ugy látszik sem a nép, sem a prédikátor nem engedelmeskedett, mert a Kir. Helytartótanács 1724. május 14-én következőleg utasítja latinul az ettyekieket: »az ettyeki helv. hitv. prédikátor, a ki ezen helyre a másiknak kath. hitre lett áttérése után a földes uraság tiltakozása ellenére, a lakosok által bevitetett, elmozdíttassék, a lakosok rendetlen cselekedete megrovatik, jövőre pedig a földes uraságnak előretudása és ajánlásával, másiknak keresésével ezen vallásnak papja a közelebbi kir. rendelethez alkalmazkodni köteles.« A gyülekezet még e felsőbb rendeletnek sem akart engedelmeskedni, a miért az elöljárók vasra verettek és Komáromban a földes uraság által börtönbe csukattak, és mindaddig ott szenvedtek, míg egy tehetős ember kétszer megfordulván a Felséges Király előtt esedezésével, szabadon bocsáttattak, jóllehet a superior még ekkor is ijesztette őket, hogy fejvesztéssel lakolnak előbb-utóbb. Tatai letette papi hivatalát és eltávozott Abára, helyébe onnan egy ref. földes úr által Sallai Márton hozatott. Sallai Márton idejében, mely 1724--1762-ig terjedt, az egyház számban és erőben aláhanyatlott. A gyülekezetet többrendbeli dögvészes nyavalyák, majd áttérítések fogyasztották. Mindazonáltal papját, tanítóját igyekezett úgy a hogy eJrartani. Az ip^o-ik évről következő papi és tanítói conventionalis levél maradt fenn: Prédikátor fizetése készpénzben 23 frt. Öreg mérő búza 20. Őszi vetés háromszori szántásban 6 mérő. Tavaszi vetés 4 mérő, az ekklesia feltakaríttatja. Három szekér széna. Sóra egy forint. 4 itce vaj. Fejés minden tehéntől. Juhos gazda egy sajt. Prebenda bor minden hordóból egy itce. Fa és őröltetés elegendő. Stóla: esketés helybelitől 50 pénz; külfölditől 1 frt. Halotti prédikátió 50 dénár. Tanító fizetése készpénzben 12 frt. Búza öreg mérő 12. Őszi vetés 4 öreg mérő, annak feltakaríttatása. Tavaszi szántás alá 2 mérő. Széna egy szekér nyilas egy maga kaszáitatása. Hús a coquiáért 50 font. Fagygyú 7 font. Só egy font. Bors félfont. Őröltetés és fa elegendő. Ha a harangozást ftlvállalja, egy pár csizma. Oskolamester gyanánt ez időről Torma András említtetik. Biczó Pál, (Folyt, köv.) pátkai reform, leike'sz. KÜLFÖLD. Néhány szó a brit- és külföldi bibliatársulatról. A napokban kezembe került a nevezett társulat nyolcvannegyedik évi jelentése, egy majdnem 600 lapra terjedő vaskos könyv. Eleinte csak e jelentést akartam pár . sorban ismertetni, de azt hiszem, az olvasókat az is érdekelni fogja, ha egyet-mást elmondok alakulásáról, fejlődéséről s küzdelmeiről e társulatnak, mely Magyarországban is már több év óta áldásosán működik. - Élt a jelen század elején Angliában egy Charles nevű buzgó lelkipásztor, ki nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekekeknek is nagy örömmel hirdette az evangéliumot. Tanítványai közt volt egy szegény leány, a kinek ugyan nem volt bibliája — de a ki távolról is eljött az igét hallgatni vagy olvasni. Charles véghetetlenül fájlalta, hogy az a leány, a ki, ha rossz idő akadályozta, nem láthatott az Isten beszédéhez, s vele együtt sok ezer ember nem birta a még akkor drága könyvet megszerezni. Történt, hogy egy alkalommal megjelent a keresztyén iratokat terjesztő társulat gyűlésén s ott élénk színekkel rajzolta a szomorú helyzetet, melyben különösen a Wales hercegség lakói voltak, ahol alig lehetett embert találni, kinek bibliája lett volna, s azt indítványozta, hogy alakítsanak egy bibliaterjesztő társulatot Wales számára. A traktatus-társulat titkára Hughes József erre így kiáltott fel : „Ha Wales számára lehet, miért ne lehetne az egész világ számára?" A nagy eszme ki volt mondva, s a társulat az 1804. év március 7-én megalakult. Elnöke Lord Teignmouth, Jndia volt kormányzója lett. Az alakuló gyűlésen körülbelől 300-an voltak jelen. A társulat céljának, megvalósításának, az Isten igéje terjesztésének nagy munkájában, Hughes, Owen, s egy Steinknopf nevű német lelkész buzgólkodtak az első időkben s pedig oly eredmény nyel, hogy rövid 8 év alatt Német-, Francia- és utóbb más országokban, sőt Amerikában is hatalmas segédtársulatokat szerveztek a hivők. A lelkesültség oly nagy volt, hogy a különböző keresztyén felekezetek baráti jobbot nyújtottak s a bibliaterjesztés nagyszerű ügye egyesítette őket. Még a quakerek is csatlako:zak, a kik pedig a rabszolgák felszabadításán kívül egyébb dologban nem egyesültek a többi felekezetekkel. Még a katholikusok közt is akadtak sokan, kik szellemi munkával vagy anyagi áldozattal járultak a közös alap, a biblia terjesztéséhez. Közülök itt a jeles fordítót Van Ess-t nevezem meg. Fájdalom, a szent ügy nem maradt ellenzők nélkül. Némelyek azzal támadták meg a társulatot, hogy a régebben alakult Society for promoting christian Knowledge (a keresztyén ismeret gyarapítását célzó társulat) működését akadályozza. Mások attól féltek, hogy ha a bibliát magyarázatok nélkül adják ki, a nép félreérti s a biblia-társulat munkája nemcsak hogy hasznos nem, hanem épen káros lesz. Voltak, a kik azt kívánták, hogy a társulat az apokryph könyveket is adja ki. E kérdésben soká folyt a vita, de végre is az a nézet győzött, mely szerint az alapszabályokban megjelelt »holy scriptures« (szentiratok) alatt csak az ó- és új-testamentumot kell érteni. Mindezen tamadások dacára a bibliaterjesztő társulat növekedett és erősbödött, s mikor 1853-ban félszázados jubileumát ünnepelte, fényes eredményekre tekinthetett vissza. Az alapítók közül ekkor már csak Steinknopf élt, de az elhaltak helyébe új erővel léptek az új tagok, s ma a bibliaterjesztő-társulat a világ legnagyobb társulata. Elvéhez: csak a bibliát terjeszteni, mindig hű maradt, de ezáltal valóban nemcsak a keresztyénségnek, hanem a tudományosságnak is megbecsülhetetlen szolgálatokat tett; a keresztyénségnek, mert a hittérítés nagy eredményei lehetetlenek lettek volna nélküle s a tudományosságnak, mert a különböző nyelvek s nyelvjárások megismerését a társulat azon törekvése nevezetes mértékben előmozdította, melytől vezérelve az a bibliát minden nép kezébe a maga nyelvén akarja juttatni. A nagy cél még nincs egészen elérve, de meg van közelítve s az előttem álló jelentés, valamint az a kis könyvecske, melyben egy bibliamondüs a társulat kiad-