Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

mikor a törvényhozás azt a hatalmas lépést teszi meg, hogy az unitárius vallást Magyarországra is bevettnek mondja ki. Kell-e ennél szebb befejezés? A másik a szabadelvű munkásság ideje, mely az absolutismus alatt kezd jelentkezni, s akkor mint a nemzeti szellem kifejezője a magyar egyházakban az iskolák megmentése körül fejti ki erejét, a 6o-as évek végén irodalmi vitatkozásban nyilvánul s a 70-es években a Reform-egyletnek tervezett »Protestáns Egyletben« ölt határozott alakot. A harmadik időszak az, a melyet most élünk s a mely, ugy látszik, az irodalmi téren fogja dedarálni magát s eldönteni azt a kérdést, hogy vájjon Magyarországon a protestáns orthodoxismusnak vagy a liberalismusnak van-e jövője? Ezen három időszak két elsejére esett rövid élete kis-kadácsi Simén Domokosnak, a kiről megemlékezni e sorok feladata. Ez a becses élet az elsőben csak kezdetét vette, a zsenge gyermek évekkel s a harmadikot alig hogy megtekinté, tehát a középsőre szorítkozott. »En 1836-ban születtem julius 30-án Tarcsafalván — irja hátrahagyott emlék iratában — apám odavaló unitárius pap, Simén János, anyám Istvánfi Lidia az Augusztinovich Pal testvérének, Zsuzsáimának és Istvánfi Györgynek leánya.« Székely primori nemes család sarjadéka, anyai ágon a Mátéfi és ennek során az Augusztinovich családdal volt rokon, mely családnak egyik tagja Augustinovich Pál, a hires consiliarius és az unitárius egyház kitűnő jóltevője, nagy atyja épen kadácsi pap volt. Atyja elődei szintén székely nemesek, kiknek egyike 1812—14 mint lustráló szerepelt. Edes atyja, ki 1803-ban született, a keresztúri és kolozsvári unitárius iskolákat végezte. Papi hivatalát Ny.-Szt.-Lászlón kezdette meg, mint papi administrator, honnan kineveztetett borsodi pappá 1831-ben, s onnan Tarcsafalvára ment. Ott született első fia Domokos, ki ugyanott az atya buzgó ellenőrzése mellett Márkos mester alatt a népiskolában tanulni kezdett, mit Alsó-Siménfalván végzett be. Ha az apa oktatója, az anya nevelője volt a gyermeknek. Benne az anyai gyöngéd szeretet párosulva volt józan Ítélettel és oly határozott szigorral, a melynek hatása nem szokott elmaradni a gyermeki életben. A székely-keresztúri unitárius gymnasiumba az apa vitte be, de az anya gondozta a tanuló gyermeket. A falusi papné különösen sokat adott arra, hogy fia tiszta és takarékos legyen. »Ha zsákból csináltok is ruhát — szokta mondani — arra vigyázz, hogy az álljon jól és csinosan.« Egyik keresztúri tanuló társa elbeszélése szerint a papné egyszer lement egyik barátnéjával Kereszturra, s mikor a bolthoz értek, így szólt barátnéjahoz : »édes Borosné asszony, álljon meg itt, míg a boltba bemegyek. Mit vásárolt a tiszteletes asszony ? kérdé az útitárs — Én bizony egy tükröt vettem a fiamnak. De hát még az is kell? Hogyne édes Borosné asszony, hiszen ez többet ér egy rosz embernél, mert ez mindig igazat mond neki. Ebbe ha bele néz, látja magát, s ha valamije nem tiszta vagy nem áll jól, megtisztítja s megigazítja, már pedig előmbe csinosan jöjjön az én fiam, mert én úgy szeretem.« Keresztúri tanulásáról Simén a következőleg ír már említett emlékiratában: »1842-ben, húsvét után apám a székely keresztúri gymnasiumba vitt. A 48-iki év azüiiban félbe szakította tanulmányaimat. Alig irta meg Petőfi: »Talpra magyar, hí a haza !«, mint viilanyszikra terjedt el az ébresztő hang az országban. Minden j honfi ajkról ez zengett. - A keresztúri iskolában is ezt énekelte a deák-gyermek. Március vége feléig a nemzeti érzelmek zajlása már oda emelkedett, hogy a deákok egész enthusiasmussal mentek fel a városba leverni az egyetlen kétfejű sast a postáról. Ez események után nemsokára az ifjúság honvédnek állott. Az iskolai tanítás korán bevégződött. A tanulók haza mentek s a múzsák hajléka 2 évig nélkülözte szokott lakóit. A tanulók elszéledése után apám engemet is haza vitt. Mint 12 éves gyermek nem voltam elég erős arra, hogy honvédnek álljak, azonban nemsokára a nemzetőrség is szervezte magát a falvakban. Én a siménfalviaknak dobosa lettem, s ilyen minőségben voltam egy darab ideig. A szabadsag-harc befejeztével visszamentem a keresztúri iskolába, s 1854 juniusában meglehetős sikerrel végeztem iskolai éveimet. Ugyanezen év augusztus hó végén apám Kolozsvárra hozott. Itt megismertetett már az első nap Ürmösi Samu családjával. Oda voltunk híva az első napon vacsorára. De én bizony a szokatlan hoszszu utazás miatt el lévén fáradva, már az asztalnál dicsőségesen elaludtam.« A felső gymnasiumi tanulmányokat kitűnő eredmény nyel végezte el. »A három évi cursus elvégzése után — irja tovább — két évig theologiát hallgattam. E közben 3 évig köztanító voltam. Az E. K. Tanács még cursista koromban megtett rajztanítónak. Theologussá létemkor pedig a görögnyelv, szám- és mértan tanítását bízta rám, mit 3 évig vittem.« »Miután egy évet mint végzett theologus még eltöltöttem, 1860. nyarán a maros-vásárhelyi és szentkirályi ekklézsia megbízottja, id. Jakab János által ünnepélyesen meghívott papjának. Én azonban már akkor azon forgattam eszemet, hogy a Paget által Londonban kieszközölt két 50 — 50 fontos stipendium egyikének elnyerhetéseért folyamodom az E. K. Tanácshoz, s megnyerés esetén felmegyek a Manchesteri New Collegeba. Ennélfogva a meghívást megköszöntem, de el nem fogadtam, hanem készültem Londonba. Az angol nyelvet meglehetősen értettem és hogy semmi akadály ne legyen, a papi vizsgát 1860 nyarán letettem. Ennek megtörténte után a londoni stipendiumért folyamodtam. Ezt meg is adta oly kikötéssel az E.- K. Tanács, hogy segítségére ne számoljak ugyan, de adjak reversalist arról, hogy a statust fogom szolgálni. E különös feltételt elfogadtam.« Az emlékiratban e helyen egy kis tévedés van. A status a Simén ügyét tárgyalta s azt igérte, hogy ha az angolokkal a megkezdett viszonyt folytatja s az ígért segélyt megkapja, akkor Simént fogja az illető kötelezvény megadása mellett az alapítványra ajánlani. Ez meg is történt, mert abban az évben, alig két hónap multán az angolok a Kolozsvárit élő Paget János útján azt az ígéretet teszik, hogy egy ifjúnak 50 font sterlinget (500 frt) adnak segedelmül, úgy hogy az még abban az évben októberre menjen fel Londonba. Az öszszeg nem szólott az uti költségre s nem volt teljesen elég arra sem, hogy egy magyar tanuló Londonban más segítség nélkül megélhessen belőle. Paget két ifjút akart felküldeni de úgy, hogy félköltséget az egyház fedezzen. Az egyház pénzügyi viszonya ezt nem engedte meg, de Siménnek küldött ^oo frtot. Az angolok a következő tanulóknak már 100 /ont sterling szép összeget adtak egy évre. »Engedélyem meg volt ugyan a Londonba mehetésre — irja emlékiratában — csak pénzem nem igen volt, összes pénzem 150 frt lévén. Apámtól nem reméltem, mert neki sem volt. Dologhoz fogtam tehát. Lerajzoltam egy lapra azoknak az unitárius püspököknek képeit, a melyeket megkaphattam. E képet 1860 augusz-