Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

tusában eladtam Stein János könyvkereskedőnek ioo írtért, a miből az első kiadásnál csak 425 példányt nyomathatott. Ez már sokat emelte útiköltségemet. Ide járult az is, hogy Ürmösi Samu úrnak ércpénze levén, ajándékozott 30 frtot, mint szintén br. Kemény Albert úr is 50 frtot. Ilyen formán úti költségem már elindulásom előtt 330 frt volt. Ez volt összes vagyonom. Sok ember, meglehet, vakmerőségnek nevezi oly kevés összeggel útra kelni idegen földre. Sok igaza lehet. De bennem több volt a vágy a tanulásra, minthogy ez vissza tarthatott volna.« »Aztán volt még egy reményem. Ürmösi úr, a ki soha el nem hagyott, most is ezt mondotta : bármikor forduljon hozzám éppen olyan bátran, mint szüleihez. E tudat tartott fenn külföldön. Hozzá fordultam szorult helyzetemben és soha sem csalódtam, 600 frttal segített külföldön létem alatt. »i86o. szeptember 19-én keltem útra Rafaj Károlylyal,*) ki Göttingába szándékozott menni. A Lászlóczki Dániel szekerével mentünk Váradig. Váradra 21-én délre érkeztünk. 28-án Hamburgban voltam. Itt is, Berlinben is kissé szétnézve, szeptember 30-án esti 12 órakor a »Neptun« nevű gőzössel Londonba indultam.« 1860. október i-én Simén Domokos az első magyar unitárius tanuló már Londonban volt. Simén egyelőre nem is sejthette, milyen felette nevezetes időszakot kezdett meg az angol és magyar unitárius egyházak történelmében. Ma már, szinte 30 évvel azután, mint tényről szólhatunk egy olyan barátságról, a melynek erkölcsi, sőt anyagi értékét is alig tudja kellően méltányolni a mi számban kicsiny, s vagyoniíag gyenge egyházunk, s a mely egyfelől a magyar kultúrának, de másfelől a magyar nemzetnek is némi előnyt szerzett egy felől az által, hogy a magyar ifjak s a hazánkban gyakorta megjelenő angolok ismertették viszonyainkat künn, másfelől pedig az angolul tudó tanárok terjesztették a gazdag angol irodalmat itt benn. Az összeköttetés, miről e helyen egy pár szót szólani talán nem lessz felesleges, már több mint 60 éve hogy megkezdődött. Az angol unitárius egyház 1825-ben szervezőzött, mert akkor alakult meg a »Brit és külföldi unitárius Társulat.« A társulatnak egyelőre nem volt semmi ingatlan vagyona, mire támaszkodhatott volna, nem volt örökös hivatala, melynek ha személyei változnak is, maga maradjon. Pénzta megalakulásra jelentkezett tagok mindig nyitott erszénye adott, állandóságot a jól választott titkárok s a buzgó elnökök biztosítottak. Most hatvan év multán, bár a szervezet ugyanaz, vagyoni ereje, mely nagyobbára évi bevételeiből áll, határozottan nagy s állandóságának diszes jelképe az a közös épület, a melyet ez előtt két évvel a magyar unitáriusok fillérei hozzájárulásával építettek »Essex Hall« név alatt. A mikor legnagyobb a veszély, akkor van legközelebb az isteni segedelem. Ez a közmondás példásan beteljesült a magyar unitáriusokon. A császári kormány iskoláink kellő tanerővel beállítását rendelte el. Pénz nem volt sem a közpénztárban, sem az egyes híveknél. De teremreni kellett s az unitáriusok erejöket meghaladó Ígéreteket tettek annyira, hogy a megszabadulás majdnem bizonyosnak volt vehető, de bizonyossá is lett csakhamar, mert Angliából az unitáriusok a fenyegető veszélyről értesülvén, jó barátunk Paget János útján 1859-ben több mint 13 ezer forintot küldöttek. Ez volt az első tete*) Jelenleg földbirtokos, s a székely-keresztúri unitárius a'gymnasium áldozatkész gondnoka. mes segítség s ezzel el volt hintve a magva a most is fennálló kedves viszonynak. Hogy valódi testet öltsön, ahhoz hozzá járult a jeles tanár, Tagart Edward és a Steinthal lelkész látogatása. Mikor ez utóbbi itt járt, akkor 1859 tavaszán már két akadémitánk Ferencz József és Buzogány Áron ideiglenes minőségben, látogatás végett Londonban voltak s a magánosoknál és közgyűléseken ápolgatták s melengették a csirát, mígnem aztán ugyanabban az évben elhatároztatott, hogy két akadémitának 50—50 font sterlinget adnak, Simén, ki az egyik 50 font sterlinget kapta, nagy elszántsággal kezdette meg tanulását, s éber figyelemmel kisérte az angol nép s köztük az unitáriusok életét. Már ugyanabban az évben levelet ír az éppen készülőben levő »Keresztény Magvető«-nek az angol unitáriusok szellemi tevékenységéről s anyagi áldozatairól. Ez a levél volt első műve, mely nyomtatásban megjelent (Ker. Magv. I.). Az angolokkal való barátság főértéke az a szellemi kapocs, a mely a két nemzet egy hitű tagjait összefűzi, s az egyikbe úgy, mint a másikba több önbizalmat önt. A teljesen idegen, s a nyelvet is kevéssé ismerő magyar ifjú meleg otthont lel közöttük, s mi annyi utasnak nem sikerül, ő tárt ajtón léphet be magános házaikba is. Azok is, kik csak kevés időt töltöttek ott, mind kedves emlékekről beszélnek. Simén 18 esztendő multán így irja le élményeit: »Sok kellemes időt töltöttem tanuló társaimmal. Gyakran hívtak soireba az unitárius atyafiak; vasárnap pedig mindig Mednyánszky-ékhoz voltam hivatalos theára.cc Az első év eltelte után Simén meglátogatta Anglia nevezetesebb városait. Útközben, a hol lehetett s a módja is engedte, a megtalált unitárius könyvekből egyet-egyet megszerzett s a Manchesteri New College könyvtárában levőkről lajstromot készített magának. A két tanév szerencsés bevégzése után 1862. május 24-én indult el Londonból. Útközben több várost megtekintett s Heidelbergben a hires theologus Hitzig előadását a biblia magyarázatból a nyári időszakban hallgatta, s valamint Londonban, úgy itt is tanulmányait ! igazoló bizonyítványnyal látta el magát. A szép reményekkel ekeit ifjú, mint tettre kész l ember tért vissza hazájába, s már hazajöttével azonnal | megválasztotta az egyházi főtanács Székely-Keresztúrra tanárnak, de a mint az egyházkerületi tanácshoz intézett kérelmében kifejezi, »hogy tanulmányait bevégezze« egy évre szabadságot kér, mit megnyervén, egykori jóitevője Ürmösi Samu házánál, mint nevelő töltött el egy évet. Tanári pályája 1863. őszén vette kezdetét. Székely-Keresztúron a híres igazgató Koronka Antal meghalt. Simént az ugyanazon évi főtanács aug. 31-én megválasztotta Keresztúrra igazgató-tanárnak. A választás nem egészen történt kedve szerint, mert tanulmányainak megfelelőleg a kolozsvári theologiai akadémián szeretett volna működni, de mivel ugyanezt a tisztet már egyszer elodázta, most a bekövetkezett üresség miatt nem térhetett ki előle. Munkakedvvel s ügyszerettei fogott a még mindig szegényes állapotban levő, de neki is oly kedves intézet vezetéséhez. Három évre terjedő igazgatói munkássága alatt rendszeretetének s pontosságának meglátszottak nyomai ez intézeten, de ezt az állást csak átmenetinek tartotta, s már 1866-ban kérelmezett, hogy Marosi Gergelylyel cseréltessék ki, vagyis tétessék "át