Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-02 / 49. szám
désben van egy-egy tisztán olyan hivatásu egyesületük, milyennek munkásságát részben az írod. Társaság is célul tűzte magának. Az evangelikus »Luther-Társaság,« melynek már néhány értékes kiadványa van, és az unitárius »Dávid Ferenc-egylet,cc mely csekély anyagi erejéhez mérten nagy hatással dolgozik, már is versenytársaságot vélnek látni az írod. Társaságban s tagjaik e miatt igen csekély támogatásban részesítik azt, annyira, hogy azon tényt is, hogy az írod. Társaság eddig jelentkezett iooo tagja közül 900 református, én a magam részéről első sorban ezen körülményből magyarázom meg. Annyi mindenesetre tény, hogy sem a lutheránusok, sem az unitáriusok a maguk kipróbált munkásságú és hitfelekezeti érdeküket híven szolgáló népies célú egyesületét az írod. Társaság kedveért feláldozni nem fogják ; ellenkezőleg mind a Luther-Társaság, mind a Dávid Ferenc-egylet, mint a tények mutatják, az írod. Társaság nyomásától való féltükben már is o J fokozottabb tevékenységre buzdultak, s tagjaik számát tekintve a folyó évben (tehát az egyet, írod. Társaság szervezkedési mozgalmai alatt) jelentékenyen megerősödtek. (A mit én egyáltalában nem panaszképen, nem is helytelenítni akarva, hanem tisztán a helyzet ismertetése f J végett említek fel.) Ha már most az említett körülményeket figyelmesen összevetjük, azt hiszem, nem csalódom, ha belőlük először is azt a tényt abstrahálom, hogy az írod. Társaságtól való húzódozás és aggodalmaskodás igazi oka — a merev orthodoxok elvi anti-unitárius ellenzésétől eltekintve — a népies irodalmi programm határozatlanságában van. A kálvinistaság egy része azért húzódozik tőle, mert félti a maga kálvinista népét, hogy holmi se hideg se meleg szintelenséggekkel kívánják traktálni; a lutheránusok nagy része azért nem melegszik fel iránta, mert tudományos programmját szeretné ugyan, de a népies működéstől félti szívében a maga Luther-Társaságát; az unitárius is csak ímmel-ámmal, épen a neveért, no meg azért iratkozik be a Társaságba, mert tőle a tudományos téren mégis remél valami hasznavehetőt, s a protestáns hitfelekezeti solidaritás ez ujabb kötelékéből nem akar kimaradni. Mindnyájuk szemében pedig a népies irodalom a közös szálka, egyiknek azért, hogy nem kielégítő tormában van felvéve a Társaság programmjába; a máskettőnek azért, hogy általában miért vétetett fel a Társaság munka-tervébe. Hic Rodus, hic salta! Mit tegyen most már az a két tüz közé szorított társaság? Nézetem szerint a kérdést nyíltan fel kell vetni, s most az indulás előtt úgy megoldani, hogy minden oldalról megnyugvást keltsen. Ágostai ev. és unitárius testvéreinket közgyűlési határozatban kell biztosítani a felől, hogy az Irodalmi Társaság a maga népies kiadványaival sem a Luther-társaság, sem a Dávid F. egylet hivatás körébe nem vág, hanem a református egyház és nép szükségletét fogja szem előtt tartani. Teszi ezt azért is, mert tagjai kilenc-tized részben reformátusok; azért is, mert az evangélikusok és unitáriusok a maguk szükségletét meglevő egyesületeik gondoskodása folytán házilag és hitfelekezeti érdekeiknek megíelelőleg elláthatják ; azért is, mert az alapszabályok illető §-ának azon rendelkezése, hogy »a társaság munkakörébe a parokhiális könyvtárak szellemi támogatását és anyagi segélyezését« is felvehesse, csak ez alapon valósítható meg; végül azért is, mert a református ellenzék aggodalma ez intézkedés által, mely a népies irodalom reform, hitfelekezeti szellemét feltétlenül biztosítja, meggyőződésem szerint teljesen el íogna oszolni. A tudományos szakosztály működése iránt csak az engesztelhetlenek részéről támadt aggodalom, mert a mérsékeltek a protestantismus alapját képző evangéliumban, s az azon felépült prot. theologiai tudományokban annyi közös, mindnyájunk által vallott alapigazságot tudnak és vallanak, hogy ezeken mint közös gyékényen teljes békességben megárulhatnak a theologiai tudományok piacán. Mert a ki — a speciális confessionalis differentiáktól eltekintve — a protestáns hitfelekezeteknek tudományos és egyháztársadalmi téren való solidaritásban lételét s ennek a nagy ellenség sorvasztó nyomásának ellensúlyozása végett égetőleg szükséges tervszerű és egységes fejlesztését belátni nem tudja, előmozdítását nem akarja : attól alkothatunk ugyan akár Luther-, akár Kálvin-társaságot, de ő istápolni azt sem fogja, mihelyt észreveszi, hogy a társaság nem az általa vallott dogmatikai irányban működik. Az ily merev orthodoxia arra is képes — a 70-es évek reform, mozgalmaira hivatkozom, midőn Debrecen Budapesttel nyilt harcban állott — hogy a saját egyháza körében alakult tudományos külön társaságot is szétrobbantsa, mert lényéhez van forrva a türelmetlen exclusiv szellem, mely társulati tömörülésre a priori képtelen. A többi jelentéktelenebb aggodalmak, melyek közöttünk itt falun gyakori eszmecsere tárgyát képezik, a Társaság tisztviselőinek és választmányának gondos összeállítása által könynyen eloszlathatok. Tartassák meg lehető legnagyobb mértékben a jelentkezett tagok hitfe-